Moszkvai terror: vallási szélsőség?

Vlagyimir Putyin 2024 márciusában újabb hatéves mandátumot nyert az orosz elnökválasztáson, néhány nappal később pedig bekövetkezett az orosz történelem egyik leghalálosabb terrorista támadása.

Az elkövetők az Iszlám Állam egyik ága, az ún. ISIS-K, vagyis a Korászán (angolos átírással: Khorasan, teljes nevén Iszlám Állam – Korászán tartomány (az eredeti arab a vilajet szót használja a tartományra)) tagjai voltak. 

Korászánt a szászánida Perzsia idején alkották meg, ami Irán északkeleti részét, Türkmenisztánt és Afganisztánt is magában foglaló régió régi elnevezése. Az ISIS-K pedig egy szalafi dzsihádista csoport, amelynek támadásai főként korábban az afgán régióból váltak ismertté, később azonban a nevükre utaló régióban, sőt azon túl is elkövettek terrorcselekményeket. 2021. augusztus 26-án, a hírhedt amerikai evakuáció során bombát robbantottak a kabuli reptéren. Ekkor csaknem kétszáz ember halt meg, köztük 13 amerikai katona. 2024 januárjában két ISIS-K tag a Szulejmáni – az iráni Forradalmi Gárda különleges egysége 2020-ban egy amerikai légicsapásban meghalt parancsnokának – évfordulós gyászünnepségén robbantott, mindez csaknem száz ember halálával járt^[1]. Az ISIS-K akciói nem mindig az áldozatok számában, hanem körülményeikben extrémek, például 2020-ban egy kabuli szülőszobában történt vérengzés, ahol anyák és kisbabák is meghaltak.

Ami az orosz szálat illeti, 2022 szeptemberében öngyilkos robbantó hajtott végre terrorcselekményt Kabulban az orosz nagykövetségnél, amely szintén az ISIS-K-hoz köthető. 2022 végén pedig az iráni Sah Cserág mecsetnél történt lövöldözés is valószínűleg az ő merényletük volt. Volt meghiúsított merénylettervük is, például 2021 januárjában egy Kabulba tartó ENSZ-küldöttet próbáltak meggyilkolni. Ez utóbbi azonban jól mutatja, hogy nem válogatnak a célpontok között, akkor sem, ha azzal egy nagyobb szervezetet haragítanak magukra.

A példák nyomán látszik, hogy a terrorcsoport alaposan megszervezi a merényletek helyszínét, de inkább a nagyobb áldozatszám vagy az extremitás tűnik megfelelő szempontnak számukra. A 2015-ben alapított csoport afgán és pakisztáni taktikájára jellemző továbbá, hogy helyiekre építenek, mind a fegyvereseket, mint az információszerzést illetően.

Az ISIS-K a Global Terrorism Index 2019 szerint az egyik legaktívabb és az egyik legtöbb áldozatot szedő terrorista csoport a világon. A 2024-es kiadás azonban már meg sem említi.

Vallási szempontból a csoport egyrészt szembenáll a síita iszlámmal, így kiemelt célpontnak nevezhető Irán mint síita többségű és államberendezkedésű ország. A csoport ugyanakkor a kalifátus létrehozását vallja célnak, így szembekerül minden csoporttal (akár szunnitákkal is), akik nem a kalifátusért küzdenek, hanem például nacionalista célok mentén haladnak és terveznek (pl. tálibok).

Míg Afganisztán fontos az ISIS-K számára, addig a tálibokkal ellenséges a viszonyuk. Ettől függetlenül a tálibok is célpontjai a toborzásuknak, hiszen ha egy tálib nem nacionalista, hanem a kalifátus híve, akkor integrálható az ISIS-K köreibe. Mind a tálibok, mind az ISIS-K toborzóerejének egyik eszköze saját erejének fitogatása. Ezek a tálibok esetében ma az államhatalom eszközén keresztül is megnyilvánulhatnak, de ahogyan náluk is az amerikai kivonulást megelőzően, úgy most az ISIS-K esetében csak a terrorcselekmény maradt meg ilyennek.

Az ISIS és csoportjai – beleértve az ISIS-K-t – számára tüskét jelent Oroszországgal kapcsolatban az afganisztáni szovjet invázió, illetve napjainkban Oroszország tálibokkal való kapcsolatkeresése, majd a csecsenföldi, és más tekintetben Moszkva szoros kapcsolatai a szíriai és iráni kormányokkal, valamint a dedikáltan az ISIS harcosai ellen folytatott fegyveres küzdelem Szíriában és a Wagner-csoport zsoldosainak tevékenysége. Ezek, valamint saját erejük bemutatása és a toborzás lehetősége komplex, ugyanakkor előrelátható terrorcselekemények előrejelzői.

Nem a vizsgálat felszínességéről van szó, hanem a felszín vizsgálatáról, ha a tárgyalt merényletben oroszellenességet, illetve az orosz részről jelenlévő iszlámellenességet elemezzük. A mélybe tekintve összetett képet látni. Egyrészt ott van R. A. Khadirov (a Csecsen Köztársaság elnöke) példája, aki korábban – apjával – még az orosz fegyveresek ellen küzdött, később azonban az oroszok oldalán harcolt már. Önmagát hű és mélyen vallásos muszlimnak vallja, ahogyan harcostársait is. Erősen autokrata politikai irányítása azonban számos másképpen gondolkodó muszlimot feltételez a háttérben, akik akár önmagukban, akár Khadirov álláspontja miatt (esetleg korábbi nézeteihez tartozóan) oroszellenes álláspontra helyezkednek.

Másfelől a nyugati szövetséges hatalmak beavatkozásai kevésbé egyoldalúan tűnnek iszlámellenesnek. Egyrészt az USA szoros kapcsolatai az olajhatalmakkal, másrészt különböző fegyveres konfliktusokban adott esetben a muszlimok érdekeit (is) képviselő jelleg (pl. Koszovóban) kevésbé állítja célpontba a szövetséges hatalmakat.

Ugyanakkor Kína is jelentős célpont lehet, amire utal a 2022-ben egy kabuli szálloda ellen elkövetett merénylet, amelyben főként kínaiakat szállásoltak el. Akármi is lehetett a pontos célpont, az tény, hogy az amerikai kivonulás után Kína igyekszik saját befolyását növelni az országban, és ők is a tálibokkal tárgyalnak.

Az ISIS-K azt szeretné felmutatni, amit általában az ISIS már csak régen tudott: a globális jelleget. A terrorakciók szélesedése szimbolikus is tehát, ugyanakkor a tagok nemzetisége (tádzsikok) személyes vonatkozásra is mutat a célpontot illetően.

Tádzsik fegyveresek 2024. március 22-én a Moszkvához közeli Krasznogorszkban, egy koncertterem és bevásárlóközpont területén kezdtek el lövöldözni és robbantani. A halálos áldozatok száma csaknem 150 fő, félezer sérülttel. Elsőre sokan ukrán hátterű akciót feltételeztek, és az orosz fél is ezt tartotta valószínűbbnek. Azonban a jelek nem erre utalnak. Az ISIS magára vállalta az akciót, továbbá a támadás is egyértelműen szélsőséges iszlamista jellegű volt. Az FSZB alakulatai szombaton 11 embert őrizetbe is vettek, jelentésük szerint köztük van a támadásban közvetlenül részt vevő négy fegyveres is.  A szerv vezetője, Alekszandr Bortnyikov nyilvánosságra került jelentése alapán azonban feltételezhető, hogy a terroristák Ukrajna felé akarták elhagyni az országot^[2].

Másfelől Mihajlo Podoljak elnöki főtanácsadó úgy nyilatkozott, hogy nincs köze Ukrajnának a merénylethez. A tádzsik állampolgárságú Jakubzsoni Juszufzoda illegálisan dolgozott Oroszországban. Mint kiderült, a merénylet előtt, majd utána is utalt pénzt a merénylőknek.

Ez utóbbi fontos szál. Oroszországba számos bevándorló érkezik, többek között Tádzsikisztánból is. Az ok főleg az egzisztenciális bizonytalanság, mivel Oroszországban munkát vállalni több bevétellel kecsegtet, mint otthon maradni. A vendégmunkásoknak három hónapjuk van arra, hogy tartózkodási és munkavállalási engedélyt találjanak, ami körülbelül 430 dollárba kerül. Ezt úgy tudják kikerülni, ha elutaznak egy időre, majd visszatérnek Oroszországba, így újrakezdődik a három hónap. Az ideiglenes terület általában Törökország, ahol már szervezetten folyhat tovább a (sokszor illegális) munkavégzés. Az orosz merénylők is ilyen megélhetést kereső bevándorló-vendégmunkások, akiket a pénz mozgatott. Radikalizálódásuk helyszínéül számításba jöhet Oroszország, de Törökországra is sokan gyanakodnak, mint az ISIS számára könnyebben elérhető területre. Bár a merénylőket nem menti fel az anyagi lehetőségek ilyen formájú kiaknázása, ez a szempont fontos, hogy megértsük az ISIS-K működésének mechanizmusát.

Az események és a részletek kizárni látszanak az ukrán érdekeket. Másfelől Ukrajna területe alkalmasnak tűnik egy menekülőútnak is. A teljes kép azonban nem látszik nyílt forrásokból. A következő lépés a május 22-én folytatódó per lesz, amelytől egyrészt várható néhány új információ, de az is, hogy különböző érdekek politikai narratíváinak melegágya is lesz.

Felhasznált források

[1] reuters.com

[2] meduza.io

[3] insightturkey.com

Az eredeti írásom a Ludovika Blog felületén jelent meg.

Mianmar vallási és politikai tájképe

A történelem tanulságai és jelenlegi kihívásai

Mianmar történelme bonyolult és gazdag, jellemzően a vallási és politikai dinamikákon átívelő konfliktusokkal és együttműködésekkel. Az ország hagyományosan a théraváda buddhista elvek mentén haladt, melyeknek a politikai és társadalmi szférában is kiemelt szerep jutott. A brit hódítás megváltoztatta ezt a dinamikát, a dekolonizáció utáni időszak pedig feszültségeket és konfliktusokat hozott magával, különösen az etnikai és vallási csoportok között. A szocialista vonásokat hordozó katonai uralom és a demokratikus törekvések váltakozása tovább színezte az ország társadalmi és politikai palettáját. Ezen kihívások ellenére a vallási vezetők és közösségek számos esetben játszottak közvetítő szerepet a konfliktusokban és tűzszünetek megkötésében. A 2021-es katonai puccs új lendületet adott a vallási csoportok közötti politikai és társadalmi egységesítésnek, ami egyszerre hozta el a reménytelenséget a békéhez és reményt egy igazságosabb és befogadóbb társadalom felé vezető úton.

Mianmar (1989-ig hivatalosan Burma) a modern kor előtti történelmében sor királyság követte egymást, amelyeket a théraváda buddhista elvek irányítottak, és amelyek célja a buddhista tanítások fenntartása, a szerzetesi közösségen belüli rend fenntartása, valamint a buddhista hagyomány védelme és terjesztése volt.

A Brit Birodalom burmai hódítása a XIX. században megzavarta a vallás és a politika közötti hagyományos kapcsolatot, ami a buddhizmus befolyásának csökkenéséhez és egy újjáéledési mozgalomhoz vezetett.

A dekolonizációt követően Burmát a hadsereg (Tatmadaw) öt évtizeden át uralta, élén egy tábornokkal, elfojtva a demokratikus mozgalmakat és az etnikai fegyveres felkeléseket. Mígnem 2008-ban reformokat vezettek be, s a „fegyelmezetten virágzó demokrácia” irányába indult el az ország.

A 2011–2021 közötti kvázi-demokratikus időszakban Mianmar felvállalta a kapcsolatot a nemzetközi közösséggel, tűzszünetet kötött egyes etnikai fegyveres csoportokkal, és Aun Szan Szu Kji vezetésével lehetővé tette az ellenzéki Nemzeti Liga a Demokráciáért elnevezésű szervezet szabad működését. Ezt az időszakot beárnyékolta az erőszak, beleértve a muszlim közösségek elleni támadásokat és a rohingya népirtást. 2021-ben újabb puccs történt.

Mianmarban a théraváda buddhizmus a fő vallás, de a nat imádatot, egy animista vallást is gyakorolják, gyakran a buddhizmusba beépülve. Az iszlám és a kereszténység a gyarmatosítás előtti időszakban érkezett Mianmarba, a gyarmati időkben pedig a muszlim és keresztény népesség növekedett. A mianmari vallási demográfiai adatok pontos meghatározása politikai kérdés, a népszámlálási adatok hiánya és a vallási identitás önbevallásával kapcsolatos érzékenység miatt kihívást jelent. Mianmarban az etnikai identitás átfedésben van a vallási identitás határaival, a bamar etnikai csoport a többség, amely a théraváda buddhizmust gyakorolja.

Mianmarban 135 elismert etnikai csoport létezik, és néhány etnikai kisebbség jelentős keresztény népességgel rendelkezik. A muszlimok a lakosság 4%-át teszik ki, és sokféle etnikai háttérrel rendelkeznek, és jelen vannak további más vallások gyakorlói is. A versengő etnikai identitások és a történelmi sérelmek jelentős hatással vannak a közös vallási identitás körüli szolidaritásra.

A mianmari alkotmány különleges helyzetet biztosít a buddhizmusnak, és bár hivatalosan elismer más vallásokat is, de a vallásszabadságot a közrend, az erkölcs és az egészségügy miatt korlátozzák. Történelmileg a buddhizmus kiváltságos helyzetben van a kormányzás terén, a szászana (a buddhista tanok) szolgálatának kötelessége a kormányzati szervek különleges alkotmányos státuszában és gyakorlatában is tükröződik.

A Vallási és Kulturális Minisztérium felelős a szangha (buddhista gyülekezet) és a vallási kisebbségek ügyeiért, de munkáját a nem buddhisták gyakran diszkriminatívnak ítélik meg a buddhizmus javára. Mianmar legismertebb buddhista szerzetese manapság Sitagu Sayadaw, aki humanitárius segélyezési erőfeszítései és vallási tevékenységei révén vált ismertté. Azonban személye némileg megosztó, amiért igazoltnak láttatja a hadsereg rohingyák (főként muszlim vallású etnikum) elleni kampányát. Bo bíboros, Yangon katolikus érseke aktívan részt vett a mianmari társadalmi és politikai események, köztük a rohingya-válság kezelésében, és mind a Nemzeti Liga a Demokráciáért szervezettel, mind a katonai vezetőkkel kapcsolatba lépett.

Az állami ún. Szangha Maha Nayaka Bizottság, más néven MaHaNa egy államilag támogatott szerzetesi testület, amely felügyeli a szangha ügyeit Mianmarban. A Vallási és Kulturális Minisztérium alatt működik, a kormány által választott 47 taggal, elsősorban adminisztratív ügyeket intéz és vitákat old meg, de a 2021-es katonai puccs kapcsán nem fogalmaztak meg álláspontot.

Mianmart a második legjótékonyabb országként tartják számon a buddhizmusban az ún. dana (adományozás) gyakorlata és az önkéntes hálózatok létrehozása miatt, amelyek szociális szolgáltatásokat és segítséget nyújtanak a rászoruló közösségeknek. A burmai szangha történelmi és kortárs kapcsolatokat ápol egy másik ősi buddhista országgal, Srí Lankával, a burmai szerzetesek gyakran mindkét országban tanulnak.

Ezen kívül erős transznacionális keresztény szolidaritási hálózatok működnek az elnyomott burmai etnikai közösségekkel együtt, beleértve más keresztényeket csoportokat is, felekezeti kapcsolatokon, diaszpóra-tevékenységen és vallásszabadság-aktivizmuson keresztül. A mianmari katonai uralom elnyomta a vallások közötti együttműködést, de a 2008-as Nargis ciklon után a buddhista és keresztény hálózatok mozgósítása nemcsak hatásos volt, hanem a két vallás közötti kapcsolatok is erősödtek. 2011-ben a kvázi demokratikus reformok lehetővé tették a vallásközi munka új korszakát, U Thein Sein elnök támogatta a vallásközi baráti csoportokat és létrehozta a Vallásközi Tanácsot. 2012-ben a gyűlöletbeszéd törvénye és a közösségi erőszak fokozta a vallásközi párbeszéd fontosságát.

A burmai vallási gyakorlatok erősen nemek szerintiek: a buddhistáknál a férfiak teljes szerzetesi felszentelést kapnak, míg a nők „thilashin”-ként (szó szerint „az erkölcs birtokosa”) élhetnek közösségben, de alárendeltnek tekintik őket. A nők helyzete a keresztények, a katolikusok, valamint a muszlim és hindu hívők körében eltérő, de vallási vezetőként és oktatóként több vallási csoportban is szolgálhatnak.

Mianmarban több mint fél évszázada elnyomó katonai uralom és számos polgárháború dúl az kormány és az etnikai fegyveres csoportok között. E konfliktusokat mélyen meghatározza az etnikai és vallási identitás, mivel a bamar etnikai csoport kiváltságos helyzetet élvez a társadalomban és a kormányzatban. A vallási identitáson alapuló megkülönböztetés hozzájárult a konfliktusok állandósulásához, mivel a bamar közösség a buddhizmust gyakran a burmai nemzeti identitás és kormányzás alapvető elemének tekinti, elidegenítve ezzel más vallási és etnikai csoportokat.

Mindezek ellenére a vallási szereplők, eszmék, gyakorlatok és intézmények döntő szerepet játszottak a demokratikus reformok előmozdításában, a békefolyamatok közvetítésében, a pluralista nemzeti jövőkép védelmében és a szenvedő közösségek szükségleteinek kielégítésében. A mianmari polgárháború kezdetét gyakran az első miniszterelnökhöz, U Nu-hoz kötik, aki 1960-ban erőfeszítéseket tett a buddhizmus államvallássá tételére. Felfogásában a marxizmus materiális, a buddhizmus spirituális felszabadítást eredményezhet. Ez lényegében a politikai buddhizmus ideológiája volt. A vallási és etnikai kisebbségek azonban aggodalmukat fejezték ki a buddhizmus kisebbségekre való ráerőltetésével kapcsolatban, ami sértette a Panglong-megállapodást (legalábbis a Chin, Kachin and Shan etnikumok számára).

A vallási szereplők közvetítő szerepet játszottak a belső konfliktusokban, ezeknek számos esetben tűzszünetek megkötése lett az eredménye a katonai és etnikai fegyveres csoportok között. Kachin államban Lahtaw Saboi Jum baptista tiszteletes 1994-ben elősegítette a tűzszüneti megállapodást a Kachin Függetlenségi Hadsereg és a katonai kormány között. Karen államban a buddhista szerzetesek kiemelkedő szerepet játszottak az etnikai fegyveres Karen Nemzeti Unió és a mianmari hadsereg a Tatmadaw között régóta tartó konfliktusban.

A mianmari katonai puccs a vallási csoportokat politikai és társadalmi szolidaritásban egyesítette annak ellenére, hogy a kisebbségek szembenállása hosszú múltra tekint vissza. Buddhisták, muszlimok, keresztények és hinduk vettek részt a puccsellenes tüntetéseken, ami a jelenlegi politikai ellenzéki mozgalomban is tükröződik. A puccs után, 2021-ben megalakult az árnyékkormány, a Nemzeti Egységkormány, amely azt ígéri, hogy pluralista módon fog kormányozni, és hatályon kívül helyezi az 1982-es állampolgársági törvényt, amely kizárja a rohingyákat az etnikumok közül. Ez az elképzelés reményt ad egy igazságosabb és befogadóbb társadalomhoz, de még sok mindent ki kell dolgozni egy olyan államszerkezet és alkotmány megalkotása érdekében, amely csökkenti a vallási megkülönböztetést.

Eredetileg megjelent:
https://www.ludovika.hu/blogok/vallas-es-tarsadalom-blog/2024/02/05/mianmar-vallasi-es-politikai-tajkepe/

Salman Rushdie és merénylője, és egy tanulmány

A médiában gyorsan végigsöpört a hír, miszerint az india születésű Salman Rushdie-ra New Yorkban, egy irodalmi fesztiválon egy késsel támadt rá merénylője Hadi Matar. Az írót késsel nyakon és gyomron szúrta, miközben az előadást tartott.

Ahogy egy sajtóbeszámoló összefoglalja: “Rushdie az 1981-ben megjelent Az éjfél gyermekei című művével vált nemzetközileg ismert íróvá, majd negyedik könyve, az 1988-as Sátáni versek után több mint 10 évig kellett bujkálnia, mivel a kötetet istenkáromlónak tekintették egyes muszlim vallási vezetők. Irán akkori vallási vezetője, Homeini 1989-ben mondta ki a fatvát, és 3 millió dolláros vérdíjat is kitűzött az íróra. Ugyan az iráni kormányok azóta többször is elhatárolódtak az egykori ajatollah rendelkezésétől, a fatva hatályban maradt, sőt, egy vezető iráni vallási szervezet további 500 ezer dollárral meg is toldotta a vérdíjat 2012-ben. Rushdie a fatva után közel egy évtizedig bujkált, és rendőri védelem alatt élt.” forrás: 444

Forradalmi Gárda

Matarról egyelőre annyit tudni (felderítve a közösségi médiás jelenlétét), hogy szimpatizál a  Islamic Revolutionary Guard Corps (IRGC) szervezettel, ami az iráni hadsereg ideológiai szárnya, melynek célja megvédeni Irán iszlám világát. A magyarul Forradalmi Gárdaként ismert szervezet az ajatollah irányítása alá tartozott (kissé átalakult azóta a szervezet), lényege az volt, hogy az 1979-es iráni forradalomhoz hű fegyveres intézményt hozzanak létre, ami a korábbi hadseregtől függetlenül létezzen.

Ennek kapcsán aktuális az egyik nemrég megjelent tanulmányom a migráció, a vallás és a terrorcselekmények kapcsán, amit a Fórum alatt lehet megtalálni. Jó olvasást hozzá, különösen az aktuális események összefüggéseiben.

Ugrás a kiadványhoz >>>

Vallás – kultúra – etnikum nexusa a konfliktusokban. Workshop.

A korábban beharangozott workshop összefoglalója:

A kultúra, a vallás és az etnikum szerepe a fegyveres konfliktusokban.

Az MHTT (Magyar Hadtudományi Társaság) CIMIC Civil-katonai kapcsolatok Szakosztály (CIMIC) workshopja

Időpont: 2022. június 20. 14-16 óra

Helyszín: Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar, Zrínyi Miklós Laktanya és Egyetemi Campus

A program leírása:

Az MHTT CIMIC szakosztályának június 20-án megrendezett workshopja a kultúra, a vallás és az etnikum hármasát körüljárva vizsgálta azok „ad bellum, in bello, post bellum” meghatározó szerepét. Markovics Milán Mór őrnagy, az Eötvös József Kutatóközpont, Vallás és Társadalom Kutatóintézet tudományos segédmunkatársa, a szakosztály tagja, a program szervezője bevezetőjében kiemelte, hogy e három dimenzió mélyebb ismerete elengedhetetlen napjaink háborúinak és egyéb konfliktusainak értelmezéséhez. Hangsúlyozta, hogy az ilyen alkalmak kiváló lehetőséget biztosítanak arra, hogy betekintést nyerjünk egy-egy részterület szakértőinek kutatásaiba, feltehessük kérdéseinket, megismerkedjünk egyetemünk tagjainak tudományos tevékenységével, egyúttal tudományos látókörünket is szélesítve.

Puskás Anna doktorandusz „Az épített örökség stratégiai szerepe napjaink fegyveres konfliktusaiban” című előadásában a kulturális örökség épített elemei elleni célzott támadások pszichológiai hadviselés részeként való alkalmazását vizsgálta a hidegháborút követő időszak fegyveres konfliktusai (délszláv háború, hegyi-karabahi konfliktus, orosz-ukrán háború) és a nemzetközi terrorizmus tükrében.

Kóré András, az Üldözött Keresztények Megsegítéséért és a Hungary Helps Program Megvalósításáért Felelős Államtitkárság főosztályvezetője, az Eötvös József Kutatóközpont, Vallás és Társadalom Kutatóintézet tudományos segédmunkatársa, doktorandusz „A vallási identitások szerepe a 21. századi fegyveres konfliktusokban” című előadásában Mozambiktól Kenyán és Nigérián át Indonéziáig az utóbbi évek konfliktusgócain keresztül elemezte a vallás és különösen a szélsőséges vallási nézeteket valló szervezetek szerepét, a gyakorlati példák mellett egyúttal elméleti keretet is felvázolva e konfliktusok értelmezéséhez.

Dr. Nagy Sándor ezredes, az MH Transzformációs Parancsnokság törzsfőnöke „Kongó és etnikum. Az etnikai ellentétek háttere” című előadásában a Kongói Demokratikus Köztársaságban évtizedek óta fennálló instabil, több ponton véres összecsapásokba torkolló biztonsági helyzet etnikai dimenzióját ismertette kutatásai, valamint az ország keleti részén teljesített közel négy éves szolgálata során szerzett szakmai tapasztalata alapján.

Az előadásokat követő zárógondolataiban Dr. Remek Éva, a szakosztály elnöke emlékeztetett arra, hogy ezek az alkalmak kicsi, mégis jelentős hozzájárulást jelentenek a biztonsági tanulmányokkal kapcsolatos ismeretek mélyítéséhez, a látókör bővítéséhez, valamint a szakosztály kutatásai és szakmai programjai révén segítik a honvédelmi szektor katonai-civil együttműködési dimenziójának feladatait is. Kiemelte mindhárom előadó szakmai-tudományos felkészültségét és a témák hiánypótló voltát. Emellett felhívta a figyelmet, hogy a szakosztály egy konferencia megvalósítását tervezi az ősz folyamán, amelynek már a kiberbiztonság és a kibervédelem területe is részét képezi majd.

MIÉRT HÁBORÚZUNK? Workshop a fegyveres konfliktusok társadalomtudományi elemeiről.

Egy mikrokonferenciát szervezek június második felében. Az előadók saját szakterületükön tudományos és gyakorlati tapasztalatokkal rendelkeznek. A cél, hogy közelebbről is megismerkedjünk a kultúra-vallás-etnikum hármasával, amit könnyelműen ismételget a szak- és ismeretterjesztő irodalom vagy a sajtó, de aminek még felszínes analízise (és ismerete) sincs jelen. Ezt a rést hivatott ha nem is kitöltetni, de legalább a foltozáshoz hozzájárulni ez a workshop.

A regisztráció a hely és a helyszín miatt szükséges, és itt lehet elvégezni. Ha nem megy, akkor emailben segítenek a szervezők: https://ludevent.uni-nke.hu/event/2037/

Az MHTT (Magyar Hadtudományi Társaság) CIMIC Civil-katonai kapcsolatok Szakosztály (CIMIC) workshopja.

Előadók:

• Puskás Anna (Az épített örökség stratégiai szerepe napjaink fegyveres konfliktusaiban),
• Kóré András (A vallási identitások szerepe a 21. századi fegyveres konfliktusokban),
• Nagy Sándor ezredes (Kongó és etnikum. Az etnikai ellentétek háttere)

Az MHTT CIMIC szakosztályának workshopja a kultúra, vallás és etnikum hármasát járja körül, melyek fontos szerepet játszanak a fegyveres konfliktusokban. Az előadók – saját szakterületüknek megfelelően – mutatják be a fegyveres konfliktusok mögött meghúzódó, a konfliktusokat hol előzményeiben, hol közben, hol következményeiben meghatározó hármast.  Az esemény minden szakterületen kutató számára hozzájárulhat kutatásaik elmélyítéséhez.

Szervezők: 
(zárszó) Dr. habil Remek Éva, MHTT CIMIC szakosztály elnök
(bevezető előadás) Markovics Milán Mór őrnagy, Eötvös József Kutatóközpont, Vallás és Társadalom Kutatóintézet, tudományos segédmunkatárs

Srí Lanka: a figyelmeztető jel?

Srí Lankán válságos állapot következett be. Az ország gazdasága mélyponton van: nincs elegendő olaj, az áramkimaradások rendszeresek, az emberek a megmaradt tömegközlekedéssel próbálnak eljutni dolgozni, ha egyáltalán lehetséges még. Ebből a válságból semmi nem volt érezhető az orosz–ukrán fegyveres konfliktus előtt. Számos elemző szerint azonban nem Srí Lanka az utolsó, hanem sokkal inkább az első, ahol a pandémia, a fegyveres konfliktusok és a gazdasági problémák rossz kezelése válságot idéznek elő.

Az ENSZ Globális Válságreagáló Csoportja szerint 107 országnak kell szembenéznie a pandémia és az orosz–ukrán fegyveres konfliktus miatt a következő kihívások közül legalább hárommal: 1. élelmiszerárak rohamos növekedése, 2. az üzemanyag rohamos emelkedése, 3. rendkívül nehéz általános gazdasági helyzet. Ez eleinte a Föld lakosságának ötödét, majd csaknem negyedét érinti majd. A leginkább érintett többek között Egyiptom (főleg a búza hiánya miatt), Tunézia, Libanon, Argentína, El Salvador, Peru, Ghána, Kenya, Dél-Afrikai Köztársaság, de még Törökország is, vagy éppen Srí Lanka.

Srí Lanka a tea és a minőségi fahéj hazája, és a théraváda buddhizmus egyik fellegvára is egyben. Az ország méretei hazánkéhoz hasonlóak, lakossága azonban a duplája. 20. századi történelme a délkelet-ázsiai országokéhoz hasonlóan a gyarmati múlt lerázásáról, majd az identitáskeresésről szólt, melynek eredményeképpen az ország először a szocialista jellegű berendezkedést választotta, majd egy vallási elemekkel dús harmadik utat jár be.

Srí Lanka politikáját az elmúlt évtizedekben elsősorban a Tamil Tigrisekkel (Tamil Ílam Felszabadító Tigrisei) való küzdelme határozta meg, majd 2009 óta a szingaléz többségű ország kormányzásának konszolidációja indult meg. A 2019-es választás a szingaléz–buddhista etnikum–vallás alapokra épülő Radzsapaksa család által fémjelzett politikai formációnak kedvezett. Család, hiszen a Radzsapaksa név legalább két évtizeden át meghatározó a szigeten, számos politikai pozíciót, miniszteri helyet a rokonság egy-egy tagja foglal el. Az egyik nagy válságot a 2019-es bombamerényletek okozták, melyet egy extremista, az Iszlám Állammal is kapcsolatban lévő csoport követett el, és amelynek célpontjai főként keresztények voltak.

A bombamerénylet kezelése és az iszlámellenesség fellángolása ugyan a buddhista–szingaléz irányba tolta el a politikai mérleget, egyben a turisták számát is jelentősen korlátozta, mely a szigetország jelentős bevételi forrása is egyben. Egy évvel később a COVID-19 járvány még nehezebb helyzetbe hozta a turizmus szektorát. 2018-ban 2,3 millió turista érkezett az országba, 2020-ban csupán 170 ezer.

2019-ben az Ázsiai Fejlesztési Bank már kimondta, hogy Srí Lanka kiadása túllépi a bevételeket, és hogy az import/export arányokkal is gond van. Lényegében tehát nem maradt valuta, az importcikkek kifizetésére. Számos befektetés nem térült meg, sőt többet üzembe sem helyeztek (pl. a Lótusz-torony, krikettstadionok vagy kikötők bővítése), miközben a korrupció is nagy méreteket öltött. Éppen 2019-ben azonban választások is voltak, ahol a jelöltek próbáltak egymás alá ígérni adók tekintetében. Gotabaja Razdsapaksa (a választási győzelme után) csökkenteni is kezdte az adókat. Ez azonban nem maradt következmények nélkül, a befektetők kerülni kezdték az országot, miközben a gazdasági minősítése is csökkenni kezdett. 2021. áprilisban az elnök betiltotta a műtrágyát az országban, azt állítva, hogy ez jót tesz az egészségnek. Valójában nem volt pénz megvásárolni azt, elfogyott a valutatartalék.

Alig van üzemanyag, valakinek már nem is jut, sokak órákig várnak néhány literért. A központi bank elrendelte az új pénznyomtatást a meglóduló infláció miatt. Az alapvető élelmiszernek számító rizs 93%-kal lett drágább. Az utcán mindennapi a tüntetés, a politikai hivatalt vállalók erőszaknak vannak kitéve, házaikat, autóikat rohamozzák, rendszeresek az áramkimaradások. Az orvosok szerint több ember fog meghalni a válság miatt, mint a COVID által.

Május 12-én nevezte ki Gotabaja Radzsapaksza Srí Lanka-i államfő testvére testvére (aki a polgárháború leverésekor elnöke is volt az országnak) helyére az új miniszterelnököt, a 73 éves Ranil Vikremeszinghét, aki korábban már öt alkalommal töltötte be a szigetország kormányfői tisztségét. Kinevezett kilenc új minisztert, pénzügyminisztert azonban nem, azt valószínűleg ő maga tölti majd be. Az állami légitársaság eladásából igyekszik az állam túlélni, enyhíteni az adósságot. A korábbi miniszterelnöknek – a mostani elnök testvére – menekülnie kellett a tüntetők elől, jelenleg a Trincomalee nevű településen van, a haditengerészet védelmében.

A kríziseknek nem csak vesztese van. Ahogy a tőzsdén, aki olcsón vesz és drágán tud később eladni, úgy az országok gazdasági krízisén is nyerhetnek olyan országok, akik befektetéseikkel jelen voltak, vagy most hirtelen megjelennek a csődközelbe jutott országokban. A térség kiemelkedő hitelezője és befektetője Kína. Srí Lanka esetében ezért India igyekszik elejét venni egy kialakuló Kína–irányú (még nagyobb) függőségnek. 2021 júniusában Banglades 200 millió dollár segélyt adott az országnak, majd 2022 februárjában 500 millió dollárt adott India, sőt májusban több tonna élelmiszert és gyógyszert is. Önmagában azonban ez is kevésnek bizonyul. Jelenleg a Nemzetközi Valutaalap segítségére vár az ország. Srí Lanka 2 milliárd dollárból gazdálkodik jelenleg, ami kevesebb, mint Budapest éves bevétele, miközben 22 millió embert kell ellátnia.

A válság politikai dimenziója jelentős. A tüntetések csak a tünet, mögötte számos felszültség húzódik meg, amit kezelni kell. A miniszterelnök lemondása mellett az elnök gondolt a Samagi Jana Balawegaya (Egyesült Népek Hatalma) elnevezésű legnagyobb ellenzéki pártra is. Bár az elnök őket is felkérte már egy egységkormányban való közös munkálkodásra, ők az elnök legmondásához kötötték a részvételt, ám erre nem hajlandó. A szigetország alkotmányának 21. és 22. pontja kapcsán is módosítási indítványt nyújtottak be. A cél az elnök hatalmának korlátozása. Ez legitim eszköz a krízis kezeléséhez, de egyben lehet az elnök hatalomban maradásáé is, ráadásul utóbbi módosítást rokona Wijeyadasa Rajapakse adta be

Az emberek előtt lebeg azonban számos történelmi és más országbeli példa is, amikor a gazdasági válság túlzó méreteket ölt. Így például erősödött a félelem egy katonai hatalomátvétel lehetősége miatt, azonban Kamal Gunaratne, a Védelmi Minisztérium vezető tisztségviselője hangsúlyozta, hogy nem lesz katonai hatalomátvétel. Gunaratne a korábbi polgárháború egyik hőse, aki ellen számos emberijogi vád született, de akit a szingaléz Radzsapaksa család védelmébe vett. Nem meglepő, ha sokan bizalmatlanok a kijelentése kapcsán.

A Radzsapaksa család hatalmának alapját nagy részben a buddhista szerzetesek támogatása adja. A gazdasági válság hatására azonban a szangha (a buddhista közösség) egy része máris ellene fordult. Ennek oka részben a buddhista közösség megosztottsága, másrészt – ahogy a válságok mindig –, a szegény réteget előbb éri el a válság érezhető hatása. Az is igaz azonban, hogy a vallási szervezetek nagy segítséget nyújtanak a krízis alatt részben a karitatív tevékenységük révén, másrészt azáltal, hogy kapaszkodót nyújtanak a nehéz időkben.

Május 15-én volt a Vészák ünnepe, Gautama Buddha születésének, megvilágosodásának és ún. parinirvánájának napja. A tüntetések miatt kijárási tilalmat rendeltek el a buddhista világ egyik legnagyobb ünnepén, amellyel ugyan az erőszakot és a kormány megdöntésének egyik eszközét talán kezelni tudták, azonban a buddhista közösség és hívek számára nagy csalódást is okoztak.

A buddhista szangha, mely az országban legmagasabb politikai szinten, miniszteriálisan van jelen, hat javaslatot nyújtott be az elnöknek, egyebek mellett egy tanácsadó testület felállítását, illetve egy fél évvel későbbi választás kiírását. Az elnök egyelőre nem reagált ezekre.

Srí Lanka a posztpandémiás idő lakmuszpapírja, különösen a gyenge gazdasággal rendelkezők számára. Sok múlik azon hogyan alakul az országban az elkövetkező hetekben és hónapokban a helyzet, különösen, ha sok más országban is hasonló helyzet alakul majd ki. A buddhista közösséggel való viszonya is, ami különösen a hasonló elveken működő országokat érinti majd, úgymint Törökország, Mianmar, vagy éppen Oroszország.

Az eredeti írás itt jelent meg. >>

Egy görögkatolikus pap a háborúból

Egy ukrán katolikus pap, tábori lelkész. Andriy Zelinskyy a neve, és a közösségi médiábán keresztül üzeni: “nincs rosszabb, mint a háború.” Egyetemi tanár Ukrajnában, a római Gregoriánán tanult. Alul a facebook oldalán lehet találni néhány fényképet, ami a tábori lelkészi életének egy szelete is.

facebook oldala:
https://www.facebook.com/groups/109381049137429/user/1241314382

Migráció Ukrajnából és a vallási kapcsolódási hírek (folyamatosan frissítve…)

Miközben a háborús hírek ellepik a híreket, és a gyors pánik szokásos hangulata uralkodik a háttérben a józan hangok suttogják az reális és közvetlen kihívást: a migrációt.

Közben beindultak a vallási vonatkozású reakciók is a háborúról. Amennyiben találok újakat, frissítem ezt az oldalt, mindegy milyen oldalról vagy nézőpontból fogalmazta is meg valaki:

Paul Gavrilyuk, a Magyarországon is jól ismert ukrán ortodox teológus február 24-én „1938 és 2022” címmel megjelent írása:

“Putyin gyakran hivatkozik arra a képzeletbeli körülményre, hogy az orosz anyanyelvűeket elnyomják Ukrajnában: ezzel támasztja alá 2014-ben és most, 2022-ben indított támadását.
Én oroszul jól beszélő ukrán vagyok. Személyes tapasztalatomból tudom, hogy Putyin állítása nem igaz. Ukrajna kétnyelvű ország, ahol az orosz majdnem annyira elterjedt, mint az ukrán. Az orosz anyanyelvűeket több jog illeti meg Ukrajnában, mint az ukrán anyanyelvűeket Oroszországban. A II. világháborúban Ukrajna, Belarusz és Lengyelország voltak azok a „véres területek”, ahol lakosságarányosan a legtöbben vesztették életüket. Ha Putyin továbbvonul Kijev felé, nem lesz elég azt hangsúlyozni, hogy a NATO csak a szövetségeseit védi meg. 1938-ban senki nem látta előre, hogy Ausztria annektálása és Csehszlovákia megszállása 75-80 millió ember életét követelő háborúhoz fog vezetni. Hasonlóképpen a Krím annektálása és Kelet-Ukrajna megszállása is a század legnagyobb geopolitikai katasztrófájához vezethet. Tanul-e majd a világ a II. világháborúból, és meg tudja-e akadályozni ezt a katasztrófát?“

Február 22-én Szvjatoszlav Sevcsuk kijev-halicsi görögkatolikus nagyérsek üzenetben fordult az ukrán néphez és minden jóakaratú emberhez.

„Az ukrán állampolgárok személyes felelősségének és szent kötelességének tartjuk ma, hogy megvédjük szülőföldünket, emlékezetünket és reményünket, az Istentől kapott létezésünkhöz való jogunkat. Természet adta jogunk és állampolgári kötelességünk megvédeni a hazánkat” – fogalmazott Szvjatoszlav Sevcsuk, az ukrán görögkatolikus egyház vezetője üzenetében, amelynek címzettjei „az ukrán nép gyermekei Ukrajnában és a megszállt területeken, és minden jóakaratú ember”. „Az önkényesen kikiáltott donyecki és luhanszki népköztársaságok függetlenségének és szuverenitásának elismerése az Oroszországi Föderáció elnöke részéről kihívást és veszélyt jelent az egész nemzetközi közösségre és a nemzetközi jogra, amelynek köszönhetően a nemzetek és az államaik ma együtt tudnak élni és közösen cselekedni. Súlyos károkat okozott ez az államok közötti kapcsolatok rendszerében, amely kapcsolatok létrejöttének célja a béke és egy igazságos társadalom, a jogállam, a felelős kormányzás, az emberi lény, annak élete és természetes jogainak biztosítása. Ma az egész emberiséget fenyegeti a veszély, hogy az erősebb joga érvényesül mindenki felett, figyelmen kívül hagyva a törvény erejét. Döntésével az Oroszországi Föderáció hatóságai egyoldalúan eltávolodtak attól a hosszú békefolyamattól, amelynek biztosítania kellene Ukrajna átmenetileg elfoglalt, az orosz haderő agresszióját elszenvedett területein az emberhez méltó élet feltételeinek visszaállítását”. „Most elérkezett a pillanat, hogy egyesítsük erőinket annak érdekében, hogy megvédjük függetlenségünket, az ukrán állam területi integritását és szuverenitását. Az egész emberiség kötelessége és felelőssége ma azon munkálkodni, hogy megelőzze a háborút és megvédje az igazságos békét.” Hozzáteszi: „Meg vagyunk győződve arról, hogy a világ nem tud előrehaladni és választ találni korunk kihívásaira úgy, hogy az erőt és az erőszakot választja, elhanyagolva az egyetemes értékeket és az evangéliumi igazságot. Kérünk minden jóakaratú embert, hogy ne fordítsa el tekintetét az ukrán nép szenvedéséről, amelyet az orosz katonai agresszió okoz. Olyan nép vagyunk, amely a békét szereti. És ezért képesek vagyunk megvédeni a békét, hűségesen harcolni érte. Ma imádságban fordulunk a világegyetem Teremtőjéhez, azzal a különleges kéréssel, hogy adjon bölcsességet azoknak, akiknek hatalmukban áll a társadalom számára döntéseket meghozni, akiknek a kezében van az emberiség sorsa. Kérjük a mennyei Atyát, hogy segítsen visszaállítani az igazságos békét az ukrán földön.” Az imádságban azok felé is fordul az érsek, akik ezekben az órákban Ukrajnát védik és akik „az önfeláldozó szeretet és népünk őszinte szolgálatának példái” forrás: >>

És egy újabb írás a nagyérsektől. Tovább >>

—

Az ukrán katolikus püspökök felhívása: Ajánljuk fel újra Ukrajnát Mária Szeplőtelen Szívének. A szöveg itt olvasható.

—

Stanisław Gądecki poznańi érsek, a Lengyel Püspöki Konferencia elnöke február 14-én, Szent Cirill és Metód, Európa társvédőszentjei ünnepén levelet tett közzé, melyben arra buzdítja a lengyel, orosz és ukrán területen élő Krisztus-hívőket, hogy együtt imádkozzanak Istenhez a térség békéjéért. Tovább itt >>

—

Onufrij, Kijev és egész Ukrajna metropolitája, a Moszkvai Patriarkátushoz tartozó Ukrán Ortodox Egyház prímása nyílt levélben fordult a hívekhez és minden ukrán állampolgárhoz február 24-én, azután, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát. Tovább >>

—

Az Ukrajnában zajló megrendítő eseményekre reagálva arra hívom kedves Mindnyájukat, hogy segítsünk azoknak, akik ebben a rendkívüli helyzetben otthonaikat elhagyni kényszerülnek és Magyarországra menekülnek Kárpátaljáról, Ukrajnából. Tovább >>

---

Február 24-én Kirill, Moszkva és egész Oroszország pátriárkája a hierarchákhoz, papsághoz, szerzetességhez és az Orosz Ortodox Egyház valamennyi hívéhez fordult. Tovább >>

---

Február 24-én Firenzéből, ahol a Földközi-tenger térsége, a béke határa című találkozó zajlik, Gintaras Grušas vilniusi érsek, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának (CCEE) elnöke, a tanács képviseletében szívből jövő felhívást intézett Ukrajna békéjéért. Tovább >>

---

Ferenc pápa böjt- és imanapot hirdet március 2-ra Ukrajna békéjéért. Tovább >>

---

Bartholomew yesterday spoke with Epiphanius, metropolitan of the autocephalous Orthodox Church of Ukraine recognised by Constantinople. He called on the God of love and peace to enlighten Russian leaders to realise the tragic consequences of their decisions and actions, which might even trigger a world war. More >>

---

Pope Francis calls Ukrainian archbishop: ‘I will do everything I can’ to help. More >>

---

Statement on Situation in Ukraine by His Beatitude Patriarch of Jerusalem Theophilos III.

With heartfelt regard, we follow the distressing crisis in Ukraine in the last days and we stand deeply concerned for the human suffering of all our brothers and sisters in Christ.

The strongest power of the Christian is prayer. With other Christian leaders around the world, we therefore call upon all Christian people to join in prayer for our world and for the people of Ukraine. 

Here in Jerusalem, we raise our prayers in the place of the Crucifixion and Resurrection of our Lord Jesus Christ that God would grant wisdom and courage to all Leaders and parties concerned. May He enlighten their minds so that dialogue and unity would be sought, and lasting peace would prevail.
forrás >>

—

---

Appeal of the Holy Synod of the Ukrainian Orthodox Church.
Az Ukrán Ortodox Egyház Szent Zsinata nyilatkozata>>

---

Románia:
Bishop Antonie has called for solidarity with Ukrainian refugees and prayers for both sides involved in the ongoing conflict in Ukraine. He said the current wave of refugees is “an examination of our faith and love.”

Tovább>>

Bălți Bishop: The arrival of refugees from Ukraine is an examination of our faith and love

---

Oroszország:
On February 27, 2022, in his Primatial homily after the Liturgy at the Cathedral Church of Christ the Saviour, His Holiness Patriarch Kirill of Moscow and All Russia spoke about the events going on in Ukraine. In particular, he said:

https://www.pravmir.com/for-peace-and-unity-of-the-church/

---

The leader of the Ukrainian Greek Catholic Church said on Friday that the war risks creating an ecological disaster as well as a humanitarian catastrophe. (Mar 4)

Major Archbishop Sviatoslav Shevchuk

---

Cardinal Charles Maung Bo said on Friday that the “nightmare scenario” of a global nuclear holocaust was “becoming a possibility” following Russia’s invasion of Ukraine.

 Cardinal Bo, burmai bíboros

---

Blogtér

A Vallás és Társadalom Kutatóintézet tagjaként az a megtisztelő feladat ért, hogy én koordinálom az írásokat az egyetemi bloghoz, amit gyakorlatilag a napokban indítottunk el. Nagy örömmel ajánlom a kutatóinézet kutatóinak ismeretterjesztő igénnyel írt, igényes írásait. Ha lesz időm, még én is fogok írni oda, szívesen veszek ötleteket a témához.

 NKE EJKK Vallás és Társadalom Kutatóintézet

https://www.ludovika.hu/blogok/vallas-es-tarsadalom-blog/

Vallás az űrben

Nem is gondolnánk, de a vallási előírások betartása és általában a vallásgyakorlás az űrben olyan problémákat és kérdéseket vet fel, mely egyesek szerint csak apró megoldandó feladat, mások szerint már határa annak, hogy a vallások mennyire földhözragadtak.

Mohamed nem gondolt arra, hogy egyszer az emberek az Északi-sarkon próbálnak majd Mekka felé imádkozni. Ha gondolt volna talán másképp rendelkezett volna arról, hogy mit jelent napi ötször imádkozni, lévén ott az öt nap teljesen mást jelent (gyakorlatilag fél évet), mint délebbre.

Eszünkbe juthat a zsidó vicc is:

Három zsidó összeveszik, hogy melyikük rabbija kiválóbb ember. Az első büszkén mondja:

– A múltkorjában tűz ütött ki a faluban, a gyerekek bentrekedtek az égő házban és sehogy se tudtuk kimenteni őket. A rabbink elmondott egy imát, jött egy nagy zivatar, eloltotta a tüzet, memenekültek a gyerekek!

– Az semmi! Két hete hajón utaztunk, hatalmas vihar tört ki, már-már süllyedni kezdett a hajó, amikor is a rabbink elmondott egy imát, és 200 méteres körben elűlt a vihar!

– Az semmi! A múltkor sétáltunk a belvárosban, találtunk egy 100 dollárost az egyik pad alatt. De szombat volt, nem nyúlhattunk a pénzhez! A rabbink elmondott egy imát és 5 méteres körben hétfő lett…

Kevés szó esik a hírekben arról, hogyan imádkozott a muszlim űrhajós az űrben, például, hogy nem kellett böjtölnie, és térdelni sem imádkozáskor. Baldvin, aki Armstrong társa volt úrvacsorát is “csempészett” az útra magával. A zsidó űrhajós pedig szombatot a kilövési ponthoz igazította.

Akárhogy is nézzük, ha az űrben való életünk nem exkluzív esemény lesz, számos kérdést kell majd tisztázni a vallásoknak, nem is szólva ezen dolgok következményeiről.

Az írás, amire reflektáltam itt olvasható.

Más szemszögből pedig ez az írás is érdekes lehet.