Nem is gondolnánk, de a vallási előírások betartása és általában a vallásgyakorlás az űrben olyan problémákat és kérdéseket vet fel, mely egyesek szerint csak apró megoldandó feladat, mások szerint már határa annak, hogy a vallások mennyire földhözragadtak.
Mohamed nem gondolt arra, hogy egyszer az emberek az Északi-sarkon próbálnak majd Mekka felé imádkozni. Ha gondolt volna talán másképp rendelkezett volna arról, hogy mit jelent napi ötször imádkozni, lévén ott az öt nap teljesen mást jelent (gyakorlatilag fél évet), mint délebbre.
Eszünkbe juthat a zsidó vicc is:
Három zsidó összeveszik, hogy melyikük rabbija kiválóbb ember. Az első büszkén mondja:
– A múltkorjában tűz ütött ki a faluban, a gyerekek bentrekedtek az égő házban és sehogy se tudtuk kimenteni őket. A rabbink elmondott egy imát, jött egy nagy zivatar, eloltotta a tüzet, memenekültek a gyerekek!
– Az semmi! Két hete hajón utaztunk, hatalmas vihar tört ki, már-már süllyedni kezdett a hajó, amikor is a rabbink elmondott egy imát, és 200 méteres körben elűlt a vihar!
– Az semmi! A múltkor sétáltunk a belvárosban, találtunk egy 100 dollárost az egyik pad alatt. De szombat volt, nem nyúlhattunk a pénzhez! A rabbink elmondott egy imát és 5 méteres körben hétfő lett…
Kevés szó esik a hírekben arról, hogyan imádkozott a muszlim űrhajós az űrben, például, hogy nem kellett böjtölnie, és térdelni sem imádkozáskor. Baldvin, aki Armstrong társa volt úrvacsorát is “csempészett” az útra magával. A zsidó űrhajós pedig szombatot a kilövési ponthoz igazította.
Akárhogy is nézzük, ha az űrben való életünk nem exkluzív esemény lesz, számos kérdést kell majd tisztázni a vallásoknak, nem is szólva ezen dolgok következményeiről.
Az írás, amire reflektáltam itt olvasható.
Más szemszögből pedig ez az írás is érdekes lehet.
blog E N S 𐌂 ... seregnyi lélek 