A Vallás és Társadalom Kutatóintézet tagjaként az a megtisztelő feladat ért, hogy én koordinálom az írásokat az egyetemi bloghoz, amit gyakorlatilag a napokban indítottunk el. Nagy örömmel ajánlom a kutatóinézet kutatóinak ismeretterjesztő igénnyel írt, igényes írásait. Ha lesz időm, még én is fogok írni oda, szívesen veszek ötleteket a témához.
Markovics Milán Mór százados, tábori lelkész a Pázmány Péter Katolikus Egyetem lapjának nyilatkozott szolgálatáról.
Az teljes újság letölthető itt.
A fenti fájlra kattintva újságrészlet tölthető le.
Nem újdonság, hogy az ökumenikus áldás másodlagos hírérték gyanánt épp hogy megemlítésre került, de van olyan médium, ahol mégcsak megemlítve sincs. A képanyag pedig tartalmilag nemcsak blogom tárgyát illetően, hanem az alkalmat nézve is kritikán aluli.
(külön képanyagot próbáltam szerezni, hogy a valóság is látszódjon, erre kaptam emailen egy csomót, de nem tudom ki küldte. Sajnos így – egyelőre – forrás nélkül, és remélem azért küldték, mert feltehetem. Ellenkező információig alul láthatók is.)
A múltkori bejegyzésemhez a sajtóanyag:
http://kaposvarhirado.hu/kozelet/elindultak-voronyezsbe-a-doni-aldozatokra-emlekezo-futok
http://www.sonline.hu/somogy/kozelet/hosok-templomatol-indult-a-doni-emlekfutas-493605
http://kaposvarmost.hu/galeria/kozelet/2013/04/18/emlekfutas-voronyezsig_197.html
http://kaposvarmost.hu/videok/kaposvar-most/2013/04/18/elindult-az-emlekfutas-voronyezsig_5862.html
fent: A Magyar Nemzetőrség is elhelyezte koszorúját
fent: Nyugállományú katonák szervezeteinek képviselői is lerótták tiszteletüket
fent: Bárdos Antal ezredes
fent: a két futó gyermekeikkel
fent: Hősök temploma
fent: a két futó lerója tiszteletét a háborús emlékmű előtt
Nem találtam jobb címet a mai posztnak. A helyzet az, hogy három nagy írást is közreadtam volna, de úgy döntöttem, hogy azok nem blogba valók, így mostanra csak egy kis szemezgetés marad.
Aktuálisan a zalavári táborról lehet olvasni a neten. Ezt a katolikus ág szervezi katonagyerekeknek (mármint katonaszülők gyermekeinek 😉 Az egyik gyerkőc nyilatkozatából ítélve egyhetes táborról van szó, ami Simicskó államtitkár szavait kölcsönvéve valóban értékteremtő. Tetszetős, hogy a programok nem katonai bemutatókra vannak kiélezve, de nem is valami értékrelatív programokra, amire van bőven példa a nyári táborokat illetően. A KTP honlapján korábban láttam árat is, ami kifejezetten olcsónak tűnt. Nyilván ez támogatásokkal oldható csak meg így. A lelkészek szolgálata kiterjed a családokra is, így ez egy fontos alkalom ennek kifejezésére. Az, hogy ez mennyiben “hasznos” és hatékony, illetve mennyiben értékteremtő ahhoz túl kevés az információ. Jól hangzik viszont, hogy a honvédtiszt-jelölteket bevonják az ilyen jellegű feladatokba, felelősség vállalásába. Van-e hasonló lehetőség a protestáns és zsidó ágnál is, erről semmit sem találtam a neten, de ha találok megírom.
A kaposvári tábori lelkészről is felkerült egy megyei tv-ben egy riport. Alapkérdések kerülnek elő benne, ami igazán lényeges az, hogy van szerkesztő, aki fontosnak tartja a tábori lelkészek megszólaltatását.
Közben megjelent egy egyórás videó Emil Kapaunról (akiről nem rég írtam itt), a szentté avatás előtt álló tábori lelkészről. A műsor egy talkshow, egy picit amerikai – ha így érthető, de érdemes végignézni a témát érdeklő embereknek.
Afganisztánba induló csapatoktól köszöntek el (kibocsátó) Kaposváron, akik – a legtöbb sajtócikk sugallmazásával ellentétben – nem harcoló katonákat fognak kiképezni, hanem logisztikusok, akik erre tanítják majd az afgán katonákat is.
Összeesküvés elméletet gyártóknak a vasvári temetés óta már-már ajánlott téma hogyan kell eltitkolni egyházi vonatkozásokat egy-egy eseményről. A vasvári tényleg a csúcstartó, ahol 90%-ban egyházi dologról volt szó, lévén egyházi temetés volt. A jelen kaposvári téma sem marad el sokkal ettől. A kibocsátón két ember beszélt csupán: a honvédelmi miniszter és a tábori lelkész.
A legtöbb híradás semmiről nem számolt be, csupán Hende szempontját közölték a NATO csúcs miatt. A kibocsátó főszereplői: a katonák és parancsnokaik szinte senkit sem érdekelt.
Ha nem találok a sonline cikkére. (“Markovics Milán Mór főhadnagy-tábori lelkész áldása után”) simán azt gondolhattam volna, hogy nem kaptak áldást a katonák. Hiszen sem az országos média, sem a helyi sajtó nem számolt be erről. Az eseményről igen, Hendéről igen, de a katonákról egyedül a KaposPont hírportál, ez jó pont nekik, viszont némi tárgyi tévedéseik miatt ez sem az igazi. A lényeg – a blog szempontjából – azonban, hogy tábori lelkészről a sonline-on kívül semmi nem ír. Az igazán méltatlan dolgot a honvedelem.hu követi el – nem először -, úgy közöl cikket, hogy még csak meg sem említi a tábori lelkészt, a fényképeken nem is látszik, nincs a cikkben a misszióba induló parancsnok se megszólítva, de még csak meg sem említve a neve. (igaz, ez legalább tárgyi tévedésektől mentes cikk.)
A Nemzeti Támogató Elem (NTE) most kiutazó húsz katonája Mazar-e Sharifban fog szolgálni Nyers József ezredes (műszaki katona Szentesről, nevéhez fűződik a mostári híd újjáépítésével kapcsolatos munkálatok, vagy éppen az Európa-híd) alatt.
A Logisztikai Mentorcsoport (CSS) állomáshelye Kabul lesz a Német Fegyveres Erők Műszaki Tanácsadó Csoportjának (GAFTAG) alárendeltségében fognak szolgálni tizenegyen, Steinbach György alezredes (MH Támogató Dandár, Helyőrségtámogató Parancsnokság, Budapest) vezetése alatt.
Feladataik logisztikai jellegűek, illetve közlekedési, karbantartó-javító és élelmezési feladatok ellátása, illetve ezek tanítása.
Hende barátságról beszélt: szerezzenek barátokat Magyarországnak (“a lobogónak”) a katonák “odaát”. A tábori lelkész az áldás előtt elmondta, hogy látott egy fényképet, amin két-három növényt gondozott néhány katona Afganisztán egy katonai táborának közepén. Elmondta, hogy ez mutatja a legjobban, hogy mit tesz egy katona ott: védi és gondozza az életet a halál közepén. A fegyverek, az erős katonák és több tonnás járművek között ott az élet, amit mindez nem eltapos, hanem óv és őriz. “Ez lesz az Önök feladata odaát.” Arról is szólt, hogy el kell vigyék a békét arra a földre, ami áldás kell legyen és haza kell jöjjenek, ami öröm – és ez így van rendjén.
A legtöbb katonai portált, hadisírkutatással foglalkozó oldalt, Vas megyei honlapot végigjárt a hír: Horváth György II. világháborús pilóta maradványait megtalálták Szlovákia területén. A hír önmagában is érdekes, a vele kapcsolatos történet még inkább. A sorok mögött olvasva kiderül, hogy itt sokkal nagyobb nehézséggel kellett szembenézzenek azok, akik intézték és szerveztek ezt mint, amit leírtak benne. Végülis azonban megtörtént a legfontosabb: méltó módon eltemették.
Vasárnap (19-én) este még az M1 híradójában is szerepelt a temetés – méltatlanul. Igen, ezt ezen a blogon feltétlenül meg kell említeni. Ahogy a legtöbb honlap, úgy az M1 híradója is úgy vágta meg az eseményt, hogy abból nem derült ki a legfontosabbak egyike: egyházi szertartás keretében temették el a hős hadnagyot. Ez annak fényében is meglepő, hogy esetünkben a szertartás 90%-a egyházi volt, így kifejezetten meg kell erőltetnie magát annak, aki ezt úgy szeretné beállítani, hogy nem az volt. Miért volt egyházi a szertartás? Miért tábori lelkész tartotta? Nos, vélhetően az élő hozzátartozók kérhették így. Miért volt ez érdeke az M1-nek? Nos, nyitott kérdésnek hagyom.
A taborilelkesz.hu oldalon megtalálható az a videó, amit a nyugat.hu vett fel, az egyetlen, ami vágatlanul hozzá az eseményt, ezért látszik, hogy egyházi szertartásról van szó, tábori lelkésszel. Amúgy még a nyugat cikke is csak egy mondatban említi ezt, a képekről ez nem derül ki.
Nagyon érdekes viszont a hagyományőrzők tevékenységére figyelni, ugyanis ők a világháborús alaki alapján végezték mozgásukat; sőt, korabeli szokás szerint (amikor nem tűnt szégyennek, ha imádkoztak) a díszőrök “vigyázt vágtak” a Miatyánk imádsághoz.
Egyszer egy tanárom mesélte, hogy bármik is leszünk értsünk valami máshoz is (akár átlagon felül is), mert ettől válunk egyedivé és érdekessé.
Ha egy pap a tőle elvárttól eltérő módon él meg valamit az mindjárt érdekes, még akkor is, ha azt nem műveli magas szinten.
Így lett népszerű a gördeszkázó pap. Hasonló megfontolásokból kaphatott rá egy tábori lelkészre a sajtó az elmúlt napokban. Markovics Milán Mór katolikus tábori lelkész szabadidejében egy ősi harcművészetet gyakorol, ami egy paptól szokatlan. Igaz nem egyedi, van egy közösség (Fighting Fathers = OFF), ami a világ harcművészkedő, küzdősportoló lelkészeit gyűjti egybe, a vezetője egy ausztrál lelkész férfi Dave, aki maga boxbajnok volt fiatalabb korában. Igaz ma már az OFF inkább elvi célokért száll harcba még mindig ott vannak a “harcos papok”.
A harcművészet pozitív jellemzőiről már írtam az Apológia cikkére hivatkozva. Az, hogy érdekes a téma kétségtelen, ám figyelembe kell venni, hogy a mai sajtó mind bulvár, csak valamelyik teljesen (pl. blikk, vagy egyes index cikkek) valamelyik visszafogottan (pl. zalahir, vagy akár a népszava). Így a nindzsa pap cikk és a teol cikke is érezhetően bulváros.
Összességében jók az ilyenek, mert legalább az emberek tudatában megjelenik, hogy vannak tábori lelkészek. Másrészt azért is jók, mert létrejön egy fórum, ahol lehet beszélni vitázni a témáról, pl. Kálinger százados tábori lelkészről szóló cikke okán.
.
Egy ismerősöm szerint (egy egyetemi tanár) ma minden tabut le akar a társadalom dönteni. A halált a filmeken keresztül, a szexualitást a médián keresztül és jön a vallás és a hit, amivel viszont nehezebb dolga van. Ennek a folyamatnak a része, hogy ma az Egyház szinte mindig csak botrányok között említhető a sajtóban. Okokról és azon emberek erőfeszítéseiről nem nagyon hallani, akik a világot teszik jobbá. Kalkuttai Terézhez hasonlóan ma is rengeteg hősies életet élő ember él a világon, de ők nem “érdekesek” eléggé, így sokaknak olyan mintha nem is léteznének.
blog E N S 𐌂 ... seregnyi lélek 