Többször írtam már a pakisztán-indiai, illetve a muszlim-hindu ellenállásról. Egy talán kissé bulváros történetre hívom most fel a figyelmet, amit egy hírportálon olvastam. Maga a történet csak rávilágít arra a történelmi-vallási és főleg politikai helyzetre, ami megszüli az ellentéteket, háborúskodást a Dél-ázsiai régióban.
Ami a megoldást illeti (gondolok itt a virtuális valóságra) hát nem tudom. Talán éppen az volt a jó, hogy valaki személyesen tette meg, amit kellett.
Mostanában nincs időm elemzéseket írni, de gyors megosztásokat azért tenni fogok. Az egyik, hogy nemrég átadtak egy új magyarországi mecsetet.
A tiszalöki épület megvásárlását és felújítását a Sadakataşı Derneği támogatása tette lehetővé. A szervezet lényegében egy karitatív intézmény, nevét arról az oszlopról (jótékonysági vagy adomány kőről) kapta, amire hagyományosan adományokat helyeztek el a muszlimok. Az adakozó és aki elvette onnan az adományt nem tudhatott a másikról. Akinek ugyanis az a fontos, hogy látszódjon, hogy ő jótékony az “ríjá”, vagyis csak tetteti azt, hogy Allah miatt cselekszik.
Az említett szervezet török székhelyű, de az egész világra szóló küldetéssel. (elsősorban muszlimokat megsegítve).
Az ünnepélyes megnyitón részt vett Kemal Özdal a Sadakataşı vezetője, dr. Fedor Tibor a miniszterelnökségtől, Gömze Sándor Tiszalök polgármestere, Mehmet Karakoyun hodzsa, a Török Nagykövetség vallási attaséja.
A Bolek Zoltán által vezetett közösség különösen jó viszonyt ápol a törökökkel. Amikor Erdogan 2018-ban a Gül Baba türbéjének felújításakor Magyarországon járt nemcsak a kultúrák találkozása történt meg (ahol jelen volt Bolek Zoltán is), hanem az üzletnek is időt kerített Orbán Vitkor. Az egyik következmény a török-magyar Maarif Általános Iskola, amely alapítvány (Maarif) a gülenisták elleni kultúrháború egyik bázisa. Másfelől a katonai szférában is látszik a megállapodás, hiszen azóta Magyarország jelenleg több tucat, de végsősoron több száz Gidrán páncélozott járművet rendelt Törökországból.
A vallásdiplomácia tehát egyértelműen hatással van a politika és üzlet dimenzióira is. Ez alól pedig még egy épphogy 5000 fős Tiszalök sem kivétel. Miért pont Tiszalök? Ez nem Erdogan látogatása miatt van így. Bolek úr kötődése miatt. Igaz ebből komoly problémái is adódtak, ami aztán később enyhülni látszott.
Hogy Tiszalök egy kultúrkincse lesz magyar földnek, vagy a konfliktus magja majd az idő eldönti, viszont egy biztos a vallás nem jelentéktelen tényező.
Szuromi Szabolcs Anzelm OPraem (premontrei szerzetesek használják ezt a rövidítést a nevük után) neve ismerős katolikus-tudományos körökben. Az állami egyházjog, a kánonjog és kodikológia kiemelkedő alakja nemcsak itthon, hanem nemzetközi szinten is. Korábban a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora volt.
Bár a nevéhez köthetően felmerült egyszer egy malőr, azt aligha lehet tagadni, hogy a tudományos életben kitűnő eredményeket tudott felmutatni. Aki hallotta előadását, még ha adott területen jártas is, mindig valami újszerű jutott.
A professzor iraki útja jelentősebbnek tűnik, mint amilyen körben olvasni lehet róla, ugyanakkor számos kérdés is felmerül. Vajon az iskola nevében volt Irakban? Az egyetem küldte vagy a Szentszék, a Magyar Katolikus Püspöki Kar, az Üldözött Keresztényekért… államtitkárság? Az idézett Magyar Kurir cikk egyes szám első személyben ír róla, vagyis, hogy ő szervezte, tartotta stb. Sok kérdés marad tehát ezzel a látogatással kapcsolatban.
A találkozó a henkariai vallásokért felelős államtitkár jelenlétében történt. A Kut Egyetemen létrehozták az Iszlám Keresztény Tanulmányok Központját és emellett tudományos szemináriumot is tartott Szuromi professzor.
Az alkalmon jelen voltak a henkari vallásokért felelős államtitkár és a Bozeman Peter Katolikus Egyetem elnöke, Dr. Talib Al-Musawi adjunktus, a Kut Egyetemi Kollégium igazgatótanácsának elnöke, Rachid Badiri professzor, Wasit tartomány második helyettes kormányzója, Dr. Abdul Zahra Al-Rubaie professzor, tudományos ügyekért felelős dékánhelyettes és adjunktus. Dr. Hassouni Al-Jader, közigazgatási ügyekért felelős dékánhelyettes és a Husseini-csoport képviselői, valamint számos egyetemi tanár, alkalmazott és hallgató. A szemináriumot Dr. Rahim Al-Gharbawi adjunktus, a főiskola igazgatótanácsának elnöke nyitotta meg, aki kifejtette a Közös Iszlám-Keresztény Tanulmányok Központjának szerepét, amely a vatikáni pápa iraki látogatásának következménye lesz-lett. Mindkét fél által végzett tudományos és kutatási tanulmányok létrehozása is a cél.
A találkozóról videó is készült (egy órás időtartamban!)
https://fb.watch/8krq428PhF/
Remélem nem haragszik meg Wagner Péter (wape), hogy lenyúltam egy fotóját (‘public’ fotó a fb-on), de pozitív módon érinteném személyét. Az egyik legrégebbi olvasója lehetek a blogjának. Nem feltétlenül osztozom a meglátásaiban, de munkabírása és számos útja a konfliktuszónákba kétségtelenül értékes forrást teremt számomra is.
Legutóbb erre a cikkre hívta fel a figyelmet facebook oldalán. Én is nagyon fontos meglátásnak tartom, ami ott olvasható.
A szakértő katona kiemeli, hogy bár a talibán valóban összetartó bizonyos szinten, például ott a Quetta Shura, illetve kapcsolata az ISI-vel (pakisztáni hírszerző szolgálat), ami egységessé teszi, ugyanakkor számos esetben egyedi (helyi, törzsi, akár személyes stb.) akciókról van szó és nem szervezetiről.
“Ezért lehet a tálib uralom annyiféle az országban. Ezért lehet, hogy az egyik faluban lemészárolják a magukat megadó különleges erőket, a másikban megvacsoráztatják, és ezért kell rendkívül óvatosan bánni minden médiában megjelenő hírrel.”
“A faluban az egyik klán iskolát épít, ami nagyobb presztizst ad nekik a másik klán rovására. Ezért a másik klán azt hireszteli a tálib felsővezetésnek, hogy az iskolában a lányokból prostituáltakat képeznek, mire Pakisztánból oda küldenek egy tálib egységet, amelyik a kormány tulajdonában levő munakgépekkel (azokat ellopva) lerombolja a sulit. És a hab a tortán, a hírekben úgy jelenik meg, hogy a tálibok ellenzik a lány oktatást, ezért volt a rombolás.“
A lényeg igazából nem új, egyáltalán nem az. Itt (lásd alul a videó) van például 1995-ből egy beszélgetés az iszlám és nyugat kapcsolatáról. Azóta sok minden változott, mégis ismerős minden amiről beszélgetnek (ráadásul jól ismert nevek ezen a szakterületen).
A lényeg, hogy az iszlám világ nem egy monolit valóság. Ráadásul azon belül is vannak alrendszerek és azon belül is, és így tovább. Ez az egyik – a szakértők számára jól ismert – oka, hogy nehezen lehet mit kezdeni az iszlámhoz köthető konfliktusokkal. Ráadásul éppen az előbbi gondolat következménye, hogy ezek sokszor nem is az iszlámhoz köthetők, vagy csak látszólag, esetleg utólag, ám ekkor részévé válik, végül teljes tehát a képzavar. Innen szép nyerni.
Habsburg Ottó szellemében – Az ábrahámi vallások béketeremtő szerepére mutattak rá Pannonhalmán. Az Európa eszmei alapjai II. – Az ábrahámi vallások helyzete Európában című eseményen Hortobágyi Cirill pannonhalmi főapát; Husein Kavazović, Bosznia-Hercegovina főmuftija és Darvas István főrabbi tartottak előadást, zárszót Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke mondott.
Az ilyen alkalmakat sem túlbecsülni, sem lebecsülni nem szabad. Önmagában nem jelent nagy elmozdulást, de a béke megőrzése és kiterjesztése, egymás megismerése szempontjából alapvető jelentőségű egy ilyen találkozó.
A részletekről a Magyar Kurir számolt be.
Ahogy nemrégiben a szerb pátriárka látogatása nem kapott nagy sajtóvisszhangot, úgy a legújabb (és jelenleg a legnagyobb) mecset felavatása sem Koszovóban.
Az “új” (valójában már évek óta épülő) mecset Shuajb Arnauti Shuaib al Arnautról Szíriában született, de albán származású szunnita (ortodox irányvonalú) hadíszkutató volt. Az új kissé túlzás, mert az épület már jó ideje áll, csak számos okból (legutóbb a pandémia miatt) elhúzódott az átadása. Igaz, az átadás éppen a koszovói legszigorúbb kéthetes megszorítás alatt zajlott.
A mecset amúgy katari pénzből épült fel. A koszovói iszlám (az Albániából ide irányuló szúfi hatásoktól is nagy mértékben befolyásolt) nem fundamentalista (nem a szó szélsőséges értelmében, hanem a vallásgyakorlás tekintetében), sőt nagy mértékben fellazult, esetenként szinkretista jelleget is ölt. Katar (humanitárius tevékenység címén) a tiszta szunnita irányt szeretné erősíteni befektetéseivel.
Ha valaki az iszlámmal vagy akár konkrétan az iszlamizmussal (szélsőséges politikai iszlámmal) szeretne behatóbban vagy akár csak kezdőként foglalkozni biztos felfigyel a könyvesboltokban a fent illusztrált könyvek egyikére.
Már 2018-ban közleményt adott ki Sayfo Omar (aláíratván ezt sok neves hazai, a témában neves kutatóval), amiben áltudománynak minősíti ezeket a kiadványokat.
Ehhez képest nem sok minden változott a két év alatt. Talán a témával tudományos szinten kutatók egyértelmű jelzést kaptak arra, hogy ne vegyék a fáradságot forrásnak használni a fenti műveket. Ez azonban a hobbiiszlámkutatókat és a sajtót nem nagyon riasztotta el.
Legutóbb éppen ma jelent meg egy cikk az INDEXen, ahol a fenti állásfoglalásra fittyet hányva az emlegetett kiadványokból alkották meg legújabb cikküket. A furcsa az, hogy még csak nem is hivatkoznak a CSPI műveire, miközben összevetve egyértelmű, hogy forrásként lettek felhasználva.
A teljes képhez azonban az is hozzátartozik, hogy a közlemény elég szigorúra sikerült. Valójában a CSPI kiadványai egy űrt töltöttek be, így az ismeretterjesztő művel hiányára mutatott rá. A magyar nyelvű irodalom, amely az iszlámról szól vagy jó, de régi, vagy új, de valamiért nem ad választ azokra, amikre a mai ember a sajtó miatt kérdésként feltesz magában. Erre joggal válaszolhatja egy kutató, hogy mert ennyire nem szabad leegyszerűsíteni a dolgokat, de azt is látni kell, amit Viktória királynő fogalmazott meg egyszer (legalábbis hozzá köthetően hallottam): nem elég az igazságot mondani, azt a közvéleménnyel el is kell hitetni.
Részemről már többször említettem vallásukat gyakorló muszlimoknak és az iszlámot kutatóknak, hogy kell egy kutatóműhely, alapítvány, think tank, vagy bármi, ami kezébe venné a fent említett ügyet és pótolná az űrt. A közlemény ettől még fontos, de két év telt el azóta és nem született olyan mű vagy fordítás, mely a CSPI könyveit helyettesítené, úgy, hogy az közérthető, ismeretterjesztő, de tudományos igénnyel vagy legalábbis ilyen hátterű emberekkel megírt mű lenne.
Emmanuel Macron francia államfő bemutatta az iszlám szeparatizmus elleni akciótervet. Az oktatás és az imámok szabályozását illetően bevezetendő intézkedésekről szóló törvényjavaslatot december 9-én vitatja meg a kormány, és jövő év elején kerülhet a parlament elé.
A francia államfő némileg határozottabban a beavatkozásról beszél, mint az idén hivatalba került Jean Castex kormányfő. 115 évvel a vallás és egyház szétválasztásáról szóló 1905-ös törvény elfogadása után Franciaország máig a szekularális állam egyik zászlóshajója. Látszik azonban, hogy ezt képelen az ország vegytisztán fenntartani. Az iszlám kapcsán azonban kiderült, hogy nemcsak ez, hanem a szekularizmus passzív végrehajtása sem működhet.
A parlament elé 2021 januárban kerülhet a törvénytervezet. A francia elnök a következő négy évben fokozatosan meg akarja szüntetni azt a gyakorlatot, hogy muszlim országok imámokat küldhetnek Franciaországba. Jelenleg 300 török, marokkói és algériai imám hirdet igét a francia 2500 mecset valamelyikében. Számos vallási okokból be nem iskolázott gyereket, és kulturális, illetve sporttevékenységeket szervező iszlám egyesületet szeretne bezáratni, vagy regulázni, ahol valójában a fiatalok ideológiai képzése a cél. Ennek folyományaként a magániskolákat korlátozni kell, a magántanulókat pedig szigorúan csak egészségügyi okból lenne szabad ilyen formában tanítani – véli az elnök.
Chems-Eddine Hafiz, a párizsi Nagymecset algíri születésű vezetője “rektora” egyetért az elnök szavaival, ugyanakkor aggodalmát fejezte ki, hogy az állam mérsékletet tud-e majd tartani a szabályozásokban.
Mindez nem fog menni passzív szekuláris eszközökkel, csak ha beleavatkozik az egyház életébe az állam.
Korábban írtam (2015-ben), hogy Ausztriának tábori imámja lett. Akkori írásomban több fontos részletre is kitértem. Az egyik ilyen külsős megjegyzésem volt, hogy a török katonák között legfeljebb vallási referenseket lehetett találni, civil vagy egyenruhás tábori imámot aligha. (vajon így marad?) Mostani bejegyzésem a német sajtóban újra felröppent tábori imámok kapcsán születik.
Németország és Törökország szoros kapcsolata ismerős. (Ennek részleteinek ismeretét feltételezem ebben a bejegyzésben.) Napjainkban Ausztriában 700 ezer (~9%) Németországban 4,5 millió (~16%) muszlim lakik. A valós számok ennél nagyobbak, mert a statisztika önbevallásra és a már meglévő állampolgárokra vonatkozik (ráadásul a németek esetében 2017-es adatot találtam csak.)
A Pew Research Center szerint Törökországban 98% feletti a muszlim lakos, ami 75 millió feletti szám. Törökország azonban szekuláris országnak számít, így az ottani vallásgyakorlás is meglehetősen más, mint ahogy általában az emberek a muszlim országokat elképzelik. Vagy mégsem. Bár a török szekularizmus más, mint mondjuk a német vagy svéd, azért valóban más, mint amilyen az iszlám napi szintű gyakorlása mondjuk Jemenben. Erdogan elnöksége alatt az Atatürk által szorgalmazott és az országot alaposan szekularizáló Törökország újra a vallás felé irányítja a figyelmét. Legutóbb a Hagia Sophia (lsd. korábbi bejegyzésem) borzolta a kedélyeket, ami mellett még a az egyébként bizonyos értelemben liberális megnyilatkozásairól híres Ferenc pápa sem ment el.
2020-ban – minden ráutaló jel alapján – megkezdi szolgálatát az első tábori rabbi. Kisebb horderejű, de legalább annyira meglepő eset ez is, mint az előbb említett. A német hadsereg (Bundeswehr) muszlimjai számáról nincs hivatalos adat. A feltételezések szerint 300 zsidó és 3000 muszlim szolgál katonaként az országban. Hogyan lehet, hogy eddig nem volt rabbi, de még inkább hogyan lehetséges, hogy a számok alapján még mindig nincs tábori imám?
A válasz bár összetett, egyes elemei is rávilágítanak a helyzetre, így egyfajta választ szolgáltatva. Németországban jelenleg négy (más szempontrendszer alapján 6 vagy akár több mint 40) ernyőszervezet alá tartoznak az iszlám szervezetek. Ezek alapvetően török kötődésűek. Ugyanakkor a németországi iszlám sokféle. Nem csupán arról van szó, hogy vannak szunniták és siíták, alaviták stb., hanem arról is, hogy még ezen csoportok sem feltétlenül egységesek. Nincs tehát egy olyan vezető, aki képviselné a teljes iszlám közösséget Németországban. Magyarországon sem lehetet teljesen egységesen kezelni az evangélikus és református, de mégannyira nem a MAZSIHISZ és az EMIH szervezeteit. A német politikai vezetés így nehéz fejszébe kell vágja a fát (sic!) A helyzet ugyanis adott, és fordítva kell megoldani mindent. Vagy számos szervezetből számos vezetőt jelölnek ki, ami még mindig hordozna bizonytalanságokat, szervezeti kérdéseket, vagy nem csinálnak semmit, és fenntartják a status quo-t. Ez utóbbi zajlik az országban jelenleg. Csakhogy a rabbik beállítása a szolgálatba ezt a helyezetet megbolygatja.
Nem politikailag korrekt beszélni német nyelvterületen a török (és más iszlám többségű ország muszlim vallású,) származású katonák és a nemzetbiztonsági összefüggéseiről, de legyünk nyugodtak ez az ottani feladatok talán legégetőbbike közé tartozik. Jól látható példája volt a közelmúltban a Hezbollah libanoni síita iszlamista szervezet betiltása, és az ezután megkezdett razziák sorozata. Korábban szétválasztották a szervezetet politikai és katonai szárnyra (nem teljesen alaptalanul, de kissé erőltetett módon) és csak utóbbi volt tiltva Németországban. Jelenleg mindkettőre érvényes a tiltás.
A szervezeti nehézségek, a nemzetbiztonsági kérdések csak két, de jól látható elemei annak, hogy miért nehéz tábori imámot, különösen annak a hozzá tartozó szervezeti struktúrát létrehozni a Bundeswehr kötelékébe. A nehézségek mellett azonban látni érdemes az előnyöket is. Korábban írtam egy cikket a tábori imámok kapcsán, amelyben kifejtettem, hogy a tábori imámok hosszabb távon inkább az állam segítségére lehetnek, semmint hátrányára. Ha a németországi muszlimok maguk jelölnének ki megfelelő embert (vagyis alulról érkezne a jelölés), amelyet a német állam és hadsereg vezetése is elfogadna, valószínűleg egy ellenőrizhető és kezelhető rendszert kapnának. Azt hiszem éppen a keresztény egyházakkal történő közös ügy — a protestánsokkal a nemzeti és alulról építkező, a katolikusokkal pedig a központosított, nemzetközi struktrúrára építő példa szolgálhatna mintául.
Németország tehát az első rabbi után imámok után kell nézzen, és mindez a saját jól felfogott saját érdekében történik majd.
Nem Greta Thunberg által előirányzott forgatókönyvről írnék, hanem egy meglehetősen távoli, ezért kevésbé ismert régióról. Nem elemzés lesz, csak egy kis mintavétel.
Srí Lanka egy kis magyarországnyi sziget, India viszont egy kontinensnyi ország. Kapcsolatuk és helyzetük a történelmi múltjuk és a jövőben várható szerepük miatt általános érdeklődésre is okot adhat.
Srí Lanka a théraváda buddhizmus bölcsője manapság. Bár erre a “címre” más ázsiai ország is pályázhatna, Srí Lankán maradt meg az a hagyomány és nem kevés kézzelfogható ereklye a buddhizmus korai időszakából. A buddhizmus vallási definíciók perifériáján mozgó ága meghatározza a sziget politikáját is.
Srí Lanka brit gyarmat volt (igaz előtte portugál és holland is), mely időszakban a sziget számos szempontból gyors fejlődésnek indult, ugyanakkor a szigetország domináns etnikuma a buddhista szingalézek ellenében a kisebbségben lévő tamilok kerültek helyzetbe. A függetlenedés után (1948. február 4.) a többség nyomása a tamilokat visszaszorította.
Az előző következménye lett, hogy létrejött az LTTE (Tamil Ílam Felszabadító Tigrisei), ami a világ legerősebb, saját légi és tengeri erejével, sőt saját titkosszolgálatával egyben a legnagyobb milíciájává nőtte ki magát. A polgáháború a hadsereg és az LTTE között 1983-tól 2009-ig tartott. India még békefenntartókat is küldött a szigetre, de beavatkozásuk inkább volt humanitáriusnak nevezhető, semmint katonainak. Várható volt pedig, hogy a tamilok mellé állnak, hiszen tamilok Dél-Indiában is élnek. A háborút mégis a Srí Lanka-i hadsereg nyerte meg, erős offenzívájával, ami előtt az indiaiak ki is vonultak.
Eme háború idején lett (állam)elnök Mahinda Rajapaksa, aki tavaly november óta újra miniszterelnök. A kettő között eltelt időben bár a politika része volt, alapvetően egy a polgárháborút kritikusan szemlélő, az abban résztvevőket felelősségre vonni szándékozó kormány volt hatalmon. Tavaly azonban Mahinda testvére Gotabaya Rajapaksa lett az elnök, és hamar ki is nevezte bátyját miniszterelnöknek. A testvérhatalom visszafordítja Srí Lankát a korábbi időszakra, így a háborús bűnösök felelősségre vonása is a fiókba kerül. A védelmi titkár pozíciójára egy amúgy háborús cselekményeiről könyvet is írt, emberi jogi vádakkal terhelt tiszt került Kamal Gunaratne személyében. Másfelől az erős kormányzás előnye is felvillan a közös nyilatkozatokban és az elmúlt pár hónap látványos külpolitikájukban.
Közben a tamilok erejének csökkenésével másfelé irányult az ellenállás. A tamilok legnagyobb gondja amúgy is a kivándorlás lett. Nem véletlen, hogy a Srí Lankáról főleg tamil migránsokkal találkozni, és hogy a szigetvilágról még Erdélyben is hallani, lásd a ditrói lankaiakat.
Az említett új ellenállás az iszlám ellen irányult. Az országban így egy kulturálisan és politikailag meghatározott buddhista-iszlám ellenállás bontakozott ki, ahol alig látni, hogy hol kezdődik a politika és hol a vallás. Mecseteket rombolnak le, halal éttermeket gyújtogatnak. Ráadásul a tiltakozások élén és nem ritkán az erőszak közelében buddhista szerzetesek tűnnek fel. Srí Lankán a buddhista ellenállás szervezetileg a BBS-hez (Bodu Bala Sena) köthető.
Legnagyobb ellencsapás mégsem a tamilok részéről érkezett, hanem a 2019 húsvétján történt bombamerénylet volt. Számos templomot és hotelt ért a robbantássorozat, melyben a leginkább érintett lakosság nem a buddhisták voltak, hanem a keresztények. Az ISIL-hoz (Iszlám Állam) köthető, de csak erős fenntartásokkal merénylet kétségkívül helyi iszlamistákhoz köthető. A helyzet akár megrendelt is lehetett volna, hiszen immáron nem csak borítékolható volt egy korábbi politikai formáció visszatérte, hanem a keresztények bizalmatlansága is az iszlám lakosság felé.
A Rajapaksa család így széleskörű politikai támogatottsággal, buddhista szentélyben történő beiktatásukkal erős üzenetet küldött a szigetvilág, de a világ egésze számára is. Bár szavakban óvatosan fogalmaznak, szimbolikus lépéseikkel világossá teszik, hogy a sziget buddhista szingaléz kultúrán alapszik, és erős kapcsolatokat kíván fenntartani elsősorban Indiával, de Kínával is.
Nem véletlen, hogy Gotabaya Rajapaksa első útja Indiába vezetett. Ahhoz a Narendra Modihoz, akit India nacionalista miniszterelnökének tartanak.
Modi valóban hasonlóan gondolkodik, hiszen elfogadja a soketnikumú, sokféle vallású Indiát, de azt elsősorban hindunak tartja, a muszlimokat nyíltan kizárja belőle. Erre utal közelmúltbeli intézkedése a menekültek számára nyújtható állampolgárság kapcsán.
Valójában a számos területről érkező (és érkezett) muszlimok egy része Mianmar felől érkezik (rohingyák), akik ott nemkívánatosak lettek, így a két ország között fekvő rendkívül szegény Bangladesbe szorultak, ezzel is humanitárius krízist kiváltva. Bár ehhez képest kevesen, de Srí Lankáról is érkeznek tamil nyelvet beszélő, de iszlám vallásúak. Számuk kevés, hiszen aki tud, más irányba menekül, főleg Európa irányába.
Modi 2020 februárban 400 millió dollár hitelt adott Srí Lankának gazdasági célokra és 50 millió dollár hitelt a terrorizmus leküzdésére. Látszik, hogy a két ország azonos elgondolása összeköti őket. Ehhez mérten Mianmar és Srí Lanka még közelebb állnak egymáshoz és a közte lévő hindu (és ilyen értelemben semleges, sőt közös kulturális alappal rendelkező) India egy újfajta kulturális alapon nyugvó nacionalista régiót látszik kialakulni.
Bár vannak falak Ázsiában, úgy látszik a jég olvadni kezd, vajon mi olvad ki belőle?
blog E N S 𐌂 ... seregnyi lélek 