Aki ismerős Pécsett annak ismert hely a Dzsámi (a dzsámi gyülekezetet, összejövetelt jelent, így az imára való helyet is jelöli, de például az egyetemet is). Valójában ez a hely a Belvárosi Plébániatemplom napjainkban. Pontosabban: Gázi Kászim pasa dzsámija, ma Gyertyaszentelő Boldogasszony-templom.
A mecset Gázi Kászim budai pasa nevéhez köthető, aki amúgy egy katolikus templomot alakítottatott át dzsámivá az 1560-as években. 215-ből van az első régészeti nyom, ami egy római légió oltárköve. Az 1200-as években épülhetett fel erre a Szent Bertalan templom. Érdemes betérni, hiszen a Mekka felé tájolt épületet alapvető struktúráját, sőt egyes iszlám építészeti elemeit a katolikus “visszafoglalás” nemcsak megtartotta, hanem arab nyelvű emléktáblát is meghagyott. Így a szentmisék is sajátos formában középről celebráltak.
Kicsit tájékozottabbak azt is tudhatják, hogy a városban még egy iszlám dzsámi is megmaradt: Jakováli Hasszán dzsámija. Ha valaki betért először egy kiállítással találkozott, majd beljebb volt az imatér, amit a helyi (vallás)gyakorló muszlimok péntekenként használtak a közösségi imájukhoz. Ez a közösség a picit konzervatívabbnak mondható Magyarországi Muszlimok Egyházához tartozott. Az épületet azonban bérelték, aminek rezsiköltségét nemcsak péntekre számolták el nekik.
Egy kuvatiti támogatásnak (információk szerint egy hölgy adománya) sikerült megvásárolni Pécsett egy épületet és a Korán egyik kifejezéséből Al-Furqan (a jó és rossz megkülönböztetésére [kritériumára] utaló névre elnevezett) mecsetet kialakítani belőle. Az ingatlan így most a Magyarországi Muszlimok Egyháza tulajdonában áll. Az ünnepélyes megnyitóra háromszáz fő, többségében nők és gyerekek részvételével került sor. Az ingatlan korábbi tulajdonosa a pécsi Cigány Kulturális és Közművelődési Egyesület volt, és a volt Rácz Aladár közösségi házról van szó, amely évtizedeken át működött kulturális és közösségi térként. Ennek megfelelően nem lakhatási, hanem kulturális célra volt eleve értékesíthető az ingatlan. Pécsett amúgy az átlagnál nagyobb számú muszlim él, részben az egyetemen tanuló külföldi, köztük muszlim diákok miatt, ugyanakkor korábban többen hazánkban is maradtak, általában orvosok és gyógyszerészek. A felújítást az egyház saját és a magyarországi muszlim közösség adományaiból finanszírozták, de a ház fenntartása is jelentős kihívás elé állítja majd őket, különösen télen a magas rezsiköltségek miatt. Ennek ellenére újra van lehetőségük – immáron nemcsak pénteken – egy imahelyet használni és egy ummát (közösséget) alkotnia a helyi muszlimoknak Pécsett.
Ahogy nemrégiben a szerb pátriárka látogatása nem kapott nagy sajtóvisszhangot, úgy a legújabb (és jelenleg a legnagyobb) mecset felavatása sem Koszovóban.
Az “új” (valójában már évek óta épülő) mecset Shuajb Arnauti Shuaib al Arnautról Szíriában született, de albán származású szunnita (ortodox irányvonalú) hadíszkutató volt. Az új kissé túlzás, mert az épület már jó ideje áll, csak számos okból (legutóbb a pandémia miatt) elhúzódott az átadása. Igaz, az átadás éppen a koszovói legszigorúbb kéthetes megszorítás alatt zajlott.
A mecset amúgy katari pénzből épült fel. A koszovói iszlám (az Albániából ide irányuló szúfi hatásoktól is nagy mértékben befolyásolt) nem fundamentalista (nem a szó szélsőséges értelmében, hanem a vallásgyakorlás tekintetében), sőt nagy mértékben fellazult, esetenként szinkretista jelleget is ölt. Katar (humanitárius tevékenység címén) a tiszta szunnita irányt szeretné erősíteni befektetéseivel.
A Szent (=isteni) Bölcsesség, görögül Hagia Sophia (“törökösül” Ajasofjá) szinte mindenki számára ismert templom annak kulturális-történelmi jelentősége miatt. Az UNESCO világörökségének egyik helyszíne.
A II. Konstantin császár által építtetett, majd a leégése után újjáépített templom (537-) a bizánci császárok koronázási helye volt és a sevillai bazilika elkészültééig (1520) ezt tartották a keresztény világ legimpozánsabb szent helyének, nem csupán méretei, hanem a helyszín és az építészeti megoldásai miatt is. Mindmáig kutatások tárgya hogyan voltak képesek a (hatalmas méretű) kupolát a korabeli lehetőségek szerint megalkotni. A templom korai történetéről a Ceremóniák Könyvéből tudunk (9. század.)
A templom ortodox volt építése óta, bár 1204-1261 között keresztesek felügyelték, ilyen értelemben a latin kereszténység alatt állt. II. Mehmed nevéhez kötődik Bizánc elfoglalása (1453). Bizánc, Konstantinnápoly, Isztambul ugyanaz a város, csak mikor hogy hívták, változott a neve az azt uralók szempontja szerint.
Az I. világháború után sok kérdőjel következett. Mustafa Kemal Atatürk szekuláris felfogásban rendezte át az országot. Ez korának megfelelően a világ megannyi pontján jelentkezett, főleg a szocialista-kommunista irányvonal mentén. Ilyen volt Burmában, Srí Lankán, Indiában, vagy akár Magyarországon is. Emellett Atatürk példaértékű módon védte meg Törökország érdekeit és határait a nemzetközi nyomás ellenében. (Török függetlenségi háború). Nem meglepő, hogy minden évben november 10-én, halálának évfordulóján, reggel 9 óra 5 perckor megáll az élet egész Törökországban. Atatürk a mecsetből múzeumot kreált 1935-ben.
VI. Pál 1967-ben járt a bazilikában (múzeumban), aki le is térdelt, kisebb (de a helyzetből adódóan inkább csak felkapott) feszültséget okozva ezzel.
Nem szabad elmenni amellett, hogy 1453 óta megmaradtak a templom falán a keresztény mozaikok. Ez pedig az iszlám több száz éves birtoka alatt maradt meg, úgy hogy a muszlim hívek nem bántották ezeket! (Mindez úgy, hogy az iszlám vallási előírásból adódóan a képek, főleg az istenit ábrázolók nem tolerálhatók.)
Miközben dúl az indulat és forrong az internet a hírtől, hogy Erdogan muszlim imahellyé alakítja, elgondolkodtam ennek a lépésnek a vallási biztonság szempontjából jelentős dimenzióján.
Az ugyanis nyilvánvaló, hogy politikai lépésként itt elsősorban világraszóló üzenetről van szó.
A hely szimbolikus, és talán a Sziklamecsethez vagy a Taj Mahalhoz hasonlítható. A Hagia Sophia ugyanis sokak szemében győzelmi jel, aki birtokolja az a győztes. Kétségkívül sok muszlim számára Erdogan döntése ennek szimbolikus kifejezése. Azonban nem biztos, hogy ezt is kell hogy jelentse.
A 80-as évek óta Joseph Nye nevéhez köthetően használjuk a Soft Power kifejezést. Lényegében annyit takar, hogy nem erővel, vagyis nem katonai eszközökkel, hanem “puha eszközökkel”, vagyis kulturális ráhatással, diplomáciával, de akár fiskális politikával hatunk a másikra. Ilyenbe tartozik tehát például Hollywood, ami az USA soft powerének része, de ide tartozik Erdogan tárgyalt döntése is.
Ahhoz, hogy a korábbiakat megértsük érdemes ismerni a kulturális örökségvédelmi kutatásokat. Az ilyen tanulmányok feltárják (lásd például itt) hogy a kulturális örökségvédelem (KulV) a háborús stratégia része. A világ számos hadseregében külön részlegként működő KulV nemcsak pusztán a kulturális értékeket védi, hanem katonai dimenzióját is vizsgálja. Elég ha az ISIS által elkövetett templomrombolásokra, buddhista szobrok felrobbantására gondolunk. Ezzel ugyanis nem csak az emberiség örökségét pusztították el, hanem vallási agressziót követtek el. Ehhez kézikönyveket is találni az UNESCO és más nemzetközi szervezetek részéről, például a hadsereg számára itt. Ugyanakkor van a hadseregeknek külön is (így például az USA Army is készített egyet – amit ha később metalálok belinkelek ide.) 1972 óta például köteles lenne az UNESCO-val tárgyalni minden helyszíngazda, annak funkciójának megváltoztatásáról. 1985 óta a tárgyalt helyszín (nemcsak a templom, hanem – a tág értelemben vett – környékével együtt, ahogy a Budai Vár esetében is) UNESCO világörökségi helyszín, a neve: “Isztambul történelmi helyszíne”. Ez – mármint a tárgyalás az UNESCOval – kimaradt a török fél részéről, amikor a Hagia Sophia sorsáról döntöttek.
Nem csupán rombolni lehet azonban a kulturális örökséget, hanem építeni is. Erdogan a vallás és a kultúra eszközével ezt teszi. Hangsúlyozza, hogy nem bántja a templom keresztény örökségét, de megnyitja azt a muszlim imádkozók előtt. (A hiradások szerint az imaidők idejére le fogják takarni a keresztény képeket, mozaikokat)
Kézenfekvő, hogy Erdogan a politikájának részeként rendelkezett az amúgy 17 perces megbeszélés után eldöntött mecsekké alakításon. Bár egyesek már neooszmánizmusról beszélnek, azért a finom politika mezsgyéjén is értelmezhető döntésről van szó. Három üzenet kiolvasható belőle: (1) Erdogan Trumpnak is üzen ezzel az USA Izrael politikája miatt. (2) Ugyanakkor Erdogan Gülen mozgalomhoz való viszonyától sem mentes a döntés. (3) Üzenet az oroszoknak. (4) Üzenet a nemzetközi közösségnek, az UNESCO-nak. Döntésének következményei pedig beláthatatlanok, bár analóg példák nem erősítik a feltételezést a konfliktusokra. Gondoljunk a Krím-félsziget orosz bekebelezésére, ami után nem indult meg a háború erdélyiek, baszkok, koszovóiak stb. által. Persze az erdő is csendben nő, de hangosan dől össze. Nem tudni még mi születik mindebből, egyelőre csak ez biztos.
Tegyük hozzá nemcsak a Hagia Sophia van terítéken, hanem több épület is, ilyen például a Hora nevü görög ortodox templomnak épült (ma már) múzeum, mely szintén mecset lesz. Elgondolkodtató ezért, hogy mi lehet még amit ilyen sorsa jut, vagy éppen a fordított esetek. Hiszen (több más mellett, pl damaszkuszi, palermoi bazilikák, akár Mátyás templom) a pécsi dzsámi (mecset) ma katolikus templomként működik, miközben korábban mecset volt a török időkben (még korábban egy keresztény templom állt a helyén). Mondhatni a templom épp az ellenkező történetet járta be, mint a Hagia Sophia. Pécs másik török mecsete mind a mai napig a pécsi muszlimok imahelye. Nem várható, hogy az ügy kapcsán a párbeszéd és vita része lesz, pedig nem teljesen alaptalan az összehasonítás. A dzsámiban mind a mai napig az oltár mellett az Al-Fatiha olvasható, vagyis a Korán kezdő szavai. A vallási türelem tehát a muszlimok és a katolikusok részéről is jól látszik.
Európában számos templomot “beleztek ki”, úm. “profanizálták” őket. Ez különösen katolikus és ortodox temploknál érzékeny kérdés, hiszen ott a templom szent hely, nem csak az ima közös helye. Persze más egy “ismeretlen” templom kiüresítése és egy olyan szimbolikus hely vallási használatba vétele, amely ezer szimolikus kapcsolót indít be az emberek fejében. Mindez különösen azokban az időkben, amikor a dzsihád és a keresztesek új értelmet nyertek a modern kori polgárháborúkban és asszimetrikus konfliktusokban.
2019. februárjában a szunnita iszlám vezető tekintélyének számító egyiptomi Al-Azhar egyetem főimámjával írt alá közös nyilatkozatot Ferenc pápa Abu Dhabiban arról, hogy a keresztények és az iszlám követői együtt kell, hogy munkálkodjanak a világ békéjének megteremtéséért, 2020. június 12-én azonban már fájdalmának adott hangot a pápa a Hagia Sophia okán.
Ferenc pápánál azonban talán érdekesebb itt az ortodox vezetők reakciója. Kirill (orosz pátriárka) is hangot adott véleményének (hogy veszélyezteti a keresztény civilizációt, az orosz szellemet), ahogy az ökumenikus pátriárka (aki görögként jelképesen az ortodox világ feje, valójában csak – nagyon – szimbolikus vezetője Bartholomew is. (akit ostoroznak a ukrán ortodox egyház önállóságának biztosításáért, az ún. autokefál státusz megadásáért. Vannak azonban hangok, akik Erdogan elleni 2016-os puccsában is szerepet adnak neki.)
Ahogy korábban írtam már látszik, hogy a világ számos helyén egyfajta nacionalista, a vallást fontos eszköznek tekintő politika lett dominánsá, így például Srí Lankán (therevada buddhista) vagy Indiában (hindutva), akár Oroszországban (orosz ortodox) vagy éppen Törökországban (szunnita iszlám). Hova vezet mindez nem tudni, de számot kell vetni azzal, hogy a migrációval az iszlám lakosság a fejlett, nyugati országok meghatározó része lett, miközben az országok a rendkívül szekuláristól az előbb említett nacionalista-vallási formákra bomlottak. Így áll szemben Kína és India is, de Erdogan is farkasszemet kell nézzen nemcsak a szekuláris világféllel, hanem a más vállast előnyben részesítő országokkal is. A mecset 2020. július 24-én nyit.
blog E N S 𐌂 ... seregnyi lélek 