Miközben magyar parancsnoka van a KFOR erőknek még nagyobb figyelem hárul Koszovóra. Ezen belül kiemelt figyelem övezi – a KFOR részéről – a Peci szerb ortodox egyházhoz tartozó helyszíneket. Ilyen a patriarkátus, melyet a koszovói rendőrség véd, illetve az UNESCO védettség alatt álló kolostor, amelyet a KFOR erői védenek.
A kolostor szerzetesei a Szerb Ortodox Egyház tagjai. Koszovó ügyének rendezésében kulturális és valllási (a kettőt nem mossuk össze teljesen!) tényezőként a szerbek szimbolikus és kézzelfogható indoka, hogy a végletekig kiálljanak a térség Szerbiához való tartozásáért.
Az ortodoxiában vannak elvonult remeték, és vannak papok, akik szerzetesek is. Utóbbiak döntő többsége átlagon felül iskolázott. A koszovói szerzetesek között is van, aki az USA-ban, van aki Olaszországban és Németországban tanult, nem is szólva Oroszországról, illetve Szerbiáról. A nyelvtudás mellett jelentős kultur- (és tegyük hozzá vallás-)dipolomáciai feladatot látnak el. Időnként ez a diplomácia (pl. magas tisztséget viselő NATO vagy éppen szerb vagy más) személyek fogadása, megvendégelése a velük való beszélgetés nagyban befolyásolja a megítélésüket, és kommunikációjuk hatással lehet a döntéshozókra is.
Éppen ezért nem lényegtelen, hogy mit gondolnak ők orosz-ukrán konfliktusról.
A politikai áthallások miatt a koszovói szerbeknek egyrészt érdekük a területi integritás védelme (hiszen ők Koszovót Szerbia területének fogják fel), másrészt a de jure elszakított területek visszacsatolásának támogatása. Ezenkívül Szerbia hagyományosan jó kapcsolata Oroszországgal semlegességre is ösztönzi a vezetést.
A koszovói ortodoxok a szerb egyházhoz tartoznak. A szerb egyház pedig jó kapcsolatokat ápol a Kirill pátriárka vezetett Orosz Ortodox Egyházzal.
“A lelki függetlenség nemzetbiztonsági kérdés” – mondta Petro Porosenko korábbi ukrán elnök 2018 decemberben, amikor megalakult a Moszkvától független Ukrán Ortodox Egyház.
A történet nagyon röviden: a szovjet időkben az ukrán ortodox egyházat Moszkvából irányították, de sokaknak nem tetszett ez a helyzet, így 1992-ben kivált a kijevi patriarkátus a Moszkvából irányított szervezetből. Makarij metropolita aztán létrehozott egy saját ukrán egyházat, amely akkor szakadással és kiátkozással járt (Moszkva részéről.)
Miután 2014-ben Putyin gyakorlatilag annektálta a Krímet még radikálisabb lépésre szánták el magukat az ukránok. Teljes függetlenséget kértek, ám most már hivatalosan – még az állam is kérte – a valódi hatalommal nem, de tiszteletbeliként a legnagyobb pátriárkától, a konstantinápolyitól. Hangsúlyozni kell: ettől még megmaradt az orosz befolyás alatt lévő ortodox közösség is, melynek vezetője Onufrij metropolita (érsek).
A koszovói források alapján (pl. szezetesek közösségia médiabeli megnyilatkozásai kapcsán, pl. Sava Janjić) látszik, hogy elsősorban Onufrijre hivatkoznak. Ő egyébként a 2014-es konfliktusban gyakorlatilag nem szólalt meg. Legutóbb (lásd néhány nappal ezelőtti vallási vezetők megnyilatkozásai bejegyzést) azonban határozottan elítélte a beavatkozást, elsősorban a békére és a testvérek elleni aggressziót elítélve. A rá hivatkozással egyszerre tesznek gesztust Moszkva felé, és mégis a béke jelentőségét tudják hangsúlyozni a koszovói ortodoxok.
blog E N S 𐌂 ... seregnyi lélek 