HŐS SZÉGYEN

A legtöbb katonai portált, hadisírkutatással foglalkozó oldalt, Vas megyei honlapot végigjárt a hír: Horváth György II. világháborús pilóta maradványait megtalálták Szlovákia területén. A hír önmagában is érdekes, a vele kapcsolatos történet még inkább. A sorok mögött olvasva kiderül, hogy itt sokkal nagyobb nehézséggel kellett szembenézzenek azok, akik intézték és szerveztek ezt mint, amit leírtak benne. Végülis azonban megtörtént a legfontosabb: méltó módon eltemették.

Vasárnap (19-én) este még az M1 híradójában is szerepelt a temetés – méltatlanul. Igen, ezt ezen a blogon feltétlenül meg kell említeni. Ahogy a legtöbb honlap, úgy az M1 híradója is úgy vágta meg az eseményt, hogy abból nem derült ki a legfontosabbak egyike: egyházi szertartás keretében temették el a hős hadnagyot. Ez annak fényében is meglepő, hogy esetünkben a szertartás 90%-a egyházi volt, így kifejezetten meg kell erőltetnie magát annak, aki ezt úgy szeretné beállítani, hogy nem az volt. Miért volt egyházi a szertartás? Miért tábori lelkész tartotta? Nos, vélhetően az élő hozzátartozók kérhették így. Miért volt ez érdeke az M1-nek? Nos, nyitott kérdésnek hagyom.

A taborilelkesz.hu oldalon megtalálható az a videó, amit a nyugat.hu vett fel, az egyetlen, ami vágatlanul hozzá az eseményt, ezért látszik, hogy egyházi szertartásról van szó, tábori lelkésszel. Amúgy még a nyugat cikke is csak egy mondatban említi ezt, a képekről ez nem derül ki.

Nagyon érdekes viszont a hagyományőrzők tevékenységére figyelni, ugyanis ők a világháborús alaki alapján végezték mozgásukat; sőt, korabeli szokás szerint (amikor nem tűnt szégyennek, ha imádkoztak) a díszőrök “vigyázt vágtak” a Miatyánk imádsághoz.