Gino Bartali olasz kerékpáros a második világháború alatt nyert csatákat. Nem lőfegyverrel, hanem kerékpárjával. Élete nemcsak sportteljesítménye miatt elgondolkodtató, hanem az is, amit a sport által az életével megvalósított. Bartali hívő katolikusként a versenyhez közeli szálláshelyén kis imasarkot alakított ki. Az Katolikus Akció keretén belül kiemelkedő szerepet vállalt a világháborúban üldözést szenvedett zsidók mentésében.
Gino Bartali
Harcias személyisége nemcsak bátorságában mutatkozott meg, ami által a zsidóknak igazolványképet csempészett és titkos nyomdát működtetett, vagy éppen az edzésére hivatkozva csempészte őket a szabadság felé. (ezért nevezik Olaszországban “biciklis schindlernek”.) Abban is példaértékű, ahogy megmutatta, hogy keresztény hite egyszerre irgalmas, mégis következetes. Amikor egy versenyen összezártak a versenytársai, hogy rajtuk elakadjon, és így ne győzzön egyszerűen átgázolt rajtuk, amivel a maga győzelmét is feláldozta, ám a későbbi versenyeken senki sem mert összezárni előtte. (Jézus jutott eszembe az ostorral a templomban.)
Bartalit valóban a hit ereje hajtotta. Tudta, hogy a sportban hol húzódnak a helyes cselekedet határai, ahogy azt is tudta, hogy a sporton kívül is van élet, melyben ugyanilyen határozottnak és elkötelezettnek kell lennie. Mindezt a második világháború embert próbáló körülményei között… Sajnos életének eme oldaláról a magyar wikipedia semmit nem ír, érdemes viszont elolvasni az Égi peloton blog róla szóló írását.
blog E N S 𐌂 ... seregnyi lélek 