Náci Niemüller nem náci Niemüller

Hozzászólás

Martin Niemöller , lelkész, tengeralattjáró-parancsnok

“Az első világháborúban Martin Niemöller tengeralattjáró-parancsnokként szolgált. Kiállt a német nemzeti értékek mellett, lelkész és náci szimpatizáns lett. Amikor azonban ellentmondott ennek az ideológiának, a második világháború alatt koncentrációs táborba került. Amellett, hogy sokak példaképe volt, személye többek számára 1945 után is kényelmetlen maradt. Az utókorban alakja már csak idézete által maradt fenn.”

A cikk további része a Kötőszó blogon ovlasható >>

Reklámok

Ryan közlegény is tábori lelkésznek lehet hálás

Hozzászólás

A Ryan közlegény megmentése című film valós történeten alapszik. Nilandot (az valós Ryan) akit vissza kellett hívni a frontszolgálatról egy tábori lelkész találta meg Francis Sampson a 101. ejtőernyős csapat lelkésze volt, velük szállt partra Normandiában 1944. június 6-án, igen, ejtőernyővel!

A történet szerint egy német katonának köszönheti életét, aki megmentette az életét azáltal, hogy meggyőzte a körülötte álló katonákat, hogy ő pap, ezért ne tekintsenek rá ellenségként.

Egy nap egy lebombázott helyen misézett szerzetesnővéreknek, a helyen csak két oszlop meg a feszület maradt épen. Az alábbiakat mondta:

The image of the naked Galilean hanging from the cross has always inspired great love and fierce hate. Nero sought to make the cross a hateful image by putting Christians to death upon it, pouring pitch upon them, and lighting Rome with these flaming human crosses. Julian the Apostate said that he would make the world forget the Man on the cross, but in his final agony he had to acknowledge, “Thou has conquered, Galilean.” Communists forbid its presence because they fear its power against their evil designs. Hitler has tried to replace the image of our Blessed Lord on the cross with a stupid swastika. Invectives, false philosophies, violence, and every diabolical scheme have been used to tear the Christ from the cross and the crucifix from the church. Nevertheless, like the bombs that were dropped on this chapel, they have only succeeded in making the cross stand out more and more in bold relief. The image we love grows greater in our understanding because of the vehemence of the hate it occasions in wicked men. Each of us has that sacred image stamped upon his soul. Like the chapel, we are Temples of God. And no matter how we are torn by the bombs of tragedy and trial and assault from without, the image of the crucified remains if we want it to. Now at the foot of this cross let us renew our baptismal vows. Let us promise to shield forever His image in our hearts.

Demeter István, tábori lelkész a világháborúból

Hozzászólás

Idézek a cikkből:

“A pap, költő, festő tábori lelkészként írt naplóját adta ki a sárospataki Római Katolikus Egyházi Gyűjtemény. … A Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke Mons. Berta Tibor vette át a szót. Először A Cs. és Kir. Jász-Kun 13. Huszárezred története című könyvből olvasott fel részleteket. Ez a kötet az első világháborúban szolgálatot teljesítő tábori lelkészek hősiességéről szól ugyan, de a részlet nagyon átélhetően érzékeltette a tábori lelkész elhivatottságát, hazaszeretetét, hősiességét. Jó néhány szakmai dologról is tájékoztatást kaptunk. megtudhattuk, mi a különbség a tartalékos és tényleges tábori lelkész között. A behívott tartalékos lelkészek nagyobb számban és hosszabb ideig szolgáltak. Demeter István is ilyen behívott, tartalékos lelkész volt. A beszélgetésből az is kiderült, hogy a jelenkori tábori lelkészet 1994 óta létezik a Magyar Honvédelmi Minisztérium keretei között.”

 

Franz Jägerstätter

Hozzászólás

Van egy sorozatom, ami a katonai szolgálatot megtagadókról szól. Eddig az amisokról és a Jehova tanúiról írtam. Most viszont nem egy közösséget, hanem egy személyt szeretnék bemutatni.
Franz Jägerstätter egy osztrák paraszt volt, aki megtagadta, hogy katonai szolgálatot teljesítsen a második világháború idején. Személye is felveti a kérdést, hogy vajon a keresztény példa ez lenne-e, avagy az Jean D’Arc, Tomori Pál, akik épp a háborúkban mutatták meg, hogy hősök tudnak lenni, és hittek a harc isteni elrendelésében? Tours-i szent Márton, Loyolai Szent Ignác, Charles de Foucauld katonák voltak, ám megtérésük után elhagyták ezt az életformát. Ez lenne az harmadik út?

Az életéről nem írnék, ezt egy a bocs alapítvány honlapján magyar nyelven elolvashatjuk. A cikk régi, ezért tegyük hozzá, hogy 2007. Október 26-án Franzot szentté avatta a katolikus egyház. Épp úgy, ahogy Loyolai Ignácot, vagy épp Jean D’Arc-ot.

Konferencia az első világháborúról

1 hozzászólás

Október 16-án, pénteken Test és lélek a Nagy Háborúban – Tábori lelkészet, katonai kórházak és orvoslás az első világháborúban és napjainkban címmel konferenciát szervez a veszprémi érseki palotában.

A részvételi szándékot október 12-ig az alábbi elérhetőségeken várják: 8200 Veszprém Vár u. 35., e-mail: info.boldoggizella@gmail.com, telefon: + 36 88 426 095

Részletes program a mellékelt LINKEN olvasható.

Isonzo Express

Hozzászólás

Háborús reneszánsz talán nincs; úgy – egyébként – ahogy háborúk kitörése előtt szokott lenni, de a háborús és katonai világ egyre több embert érdekel. Talán ezért is volt népszerű út az Isonzo Express, amely I. világháborús – magyar érintettségű – olasz és szlovén helyeket járt végig.
Bár kivágott idézet, Töll László ezredes szavain gondolkodtam el:

“…minden nép egyik legnagyobb erejét saját történelme jelenti, a magyar történelem hadtörténelem. Katonáink előtti tisztelgés a történelmünk előtt tisztelgés, ami szent kötelességünk…”

Logikus gondolatsor, bár hogy a magyar történelem hadtörténelem inkább a történelem oktatásának az egyoldalúsága semmint a valóság. Logikus, azt azonban látni kell, hogy az emberek jelentős hányadának nagyon hiányosak a történelmi ismeretei, tartalma pedig sokszor nem példaértékű. Ha a történelem az erő, és annak tartalma önmagában nem tűnik annak, akkor mi is az erő?

Nemrég egy ismerősöm arról beszélt, hogy milyen összetartó ereje van, megnyugtató, sőt humoros, amikor korábbi közös emlékeket idézünk fel. (Pedig) Nem mindig jókat. Amikor egy barátunk félt hegyre mászni, akkor legfeljebb mi mosolyogtunk, utólag visszanézve a videót, vagy csak emlékezni rá mindannyiunk számára vicces és kohéziós erő.

Önmagában a történelem azért nem éri el ilyen formán az embert, mert nem érzi sajátjának. Miért? Talán azért mert nem ismeri eléggé. Ám azért is, mert nem érzi sajátjának.

Persze közös tapasztalat nem lesz belőle soha (a régmúltból), viszont lehet közös tudás és alap arra, hogyan cselekedjünk a jelenben. Ehhez azonban nélkülözhetetlen az ismeret átadása és annak elmélyítése. Ehhez pedig az lenne fontos, hogy már nagyon fiatal korban a történelmet beemeljük a tudatba. Nem véletlen, hogy eme tudás veszélyes, és hogy ezt manipulálni minden diktatúrának fontos eszköze.

Csak remélni lehet, hogy a történelmet oktatók, azt közlők és interpretálók (így a lelkészek), sőt a történelmet bemutatók (lsd. hagyományőrzők) hiteles forrásból merítenek és nem csak igaz módon igyekeznek átadni, hanem hagyják is gondolkodni a másikat.

 

Kiállítás tábori kórházak, lelkészekről

Hozzászólás

Veszprémben élőknek külön ajándék, hogy közel van az alábbi kiállítás:
http://kereszteny.mandiner.hu
http://gondola.hu/cikkek/96548-Lathatatlan_segitok_es_vigasztalok_a_Nagy_Haboruban.html

 

 

Older Entries

%d blogger ezt kedveli: