Ahogy a www.taborilelkesz.hu beszámolt róla az afgán (magyar) PRT táborában rendszeresen vannak istentiszteletek és lehetőség arra, hogy a katonák ne a tömegmédiából szerzett információk alapján, hanem hiteles és átfogóbb, mélyebb módon halljanak valamit Egyházról, hitről, Istenről.

Talán ez előbbi nemcsak egy lehetőség a tisztánlátásra, hanem a tábori lelkész “portékáját” is elfogadhatóbbá teszi, vagyis a katonák így nagyobb lehetőséget kapnak arra, hogy a missziós időt kiegyensúlyozottabban, több hivatástudattal és lelki erővel tudják teljesíteni.

A tábori lelkész feladata az is, hogy akkor szóljon, amikor más nem talál szavakat. Jellemzően ilyen az, amikor egy katonát veszt el hazánk.

A PRT-ban jelenleg szolgálatot teljesítő lelkész szeptember 29-én emlékezett meg a két magyar tűzszerész katonáról, akik “odaát” haltak hősi halált. (hogy miért nem 28-án, arról a honvdelem.hu cikke számol be).

Az alkalom azért is lényeges, hiszen mindezt egy kopjafa felavatása teszi gadagabbá. A kopjafákról találtam egy nagyon tanúságos írást. Ezek alapján a kopjafák tulajdonképpen egy mondernkori mítosz. Vélhetően nem igaz, hogy a törökök temetkezése volt (ami miatt a katolikusok nem használták, csak a reformátusok és az unitáriusok). Ahogy az sem igaz, hogy ősi magyar szokásról lenne szó. Tény, hogy a székely kopjafák egy saját világ (saját kódolással, szimbólumrendszerrel), de nem ősi. Magyarországon először a 70-es években állítottak emlékoszlopként (tehát nem sírjelként) kopjafát a mohácsi csata emlékére. A szó etimológiája, nevezetesen, hogy a kopjából, szintén bizonytalan és kérdéses. Persze mindettől függetlenül sajátos és magyar dolog, aminek okán méltán büszkék lehetünk rájuk.

Az alábbiakban Kálinger lelkész százados úr imádságát lehet olvasni, amit a kopjafa előtt imádkozott el a katonákért, a katonákkal.

kf030

Tűzszerész kopjafa megáldás PRT 11

Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket. Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért. Ha megteszitek, amit parancsolok nektek, a barátaim vagytok. Nem nevezlek többé szolgának benneteket, mert a szolga nem tudja, mit tesz ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt. Akkor mindent megad nektek az Atya, amit a nevemben kértek tőle. Ezt a parancsot adom nektek: szeressétek egymást!

"Vándor, ha itt jársz, s látod e jelet,
a kebledet szent ihlet töltse meg.
Mert szent e hely, mint Isten temploma,
hol méltán hangzik el buzgó ima!
Hősök emlékére ez a szent jel itt,
kiknek példája oktat és hevít.
Szerették és védték Magyarok honát,
mondj áldást rájuk és úgy menj tovább."

kopjafa

Mindenható Atyánk, szentséges Urunk, örök Istenünk! Kérünk, áldd meg ezt a kopjafát, mely elhunyt bajtársaink emlékére készült. Emlékeztessen minket ez az emlékoszlop, hogy életünk minden pillanatáért hálával tartozunk neked. Tedd lelkünket erőssé, szívünket bátorrá, hogy bajtársaink példáját követni tudjuk és életünket is tudjuk szentelni barátainkért, hazánkért. Jézusunk, a te kereszted díszíti e kopjafát, add, hogy az elhunyt hős tűzszerészek a te kereszted érdeméből békességben nyugodjanak és üdvösséget nyerjenek. Keresztedre tekintve, erősödjék általa a hit, gyarapodjanak a jócselekedetek, nyerjenek megváltást és üdvösséget a lelkek. Legyen kereszted vigaszunk, oltalmunk és menedékünk ellenségeink gonosz támadásai ellen. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

Reklámok