Egy szablya, amit olyan kiváló irodalmárok kapnak, akik a magyar líra élvonalába tartozó költők, illetve akik a magyar költészetet – benne Balassi verseit – ültetik át anyanyelvükre. Ma adták át.
E kardot egy magyar fegyverkovács készíti, kinek nevét a díj hivatalos honlapja titkolni igyekszik. Bár ismerem a készítőt, ha nem így lenne sem tartott volna néhány percnél tovább megtalálni, így nem hiszem hogy bármilyen “titkot” lőnék le. Ő Fazekas József a Völgység pyraster műhelyének mestere. Munkája mindenki számára, aki érdeklődő (lovagi tornák, hagyományőrzés, stb.) által jól ismert. Nemcsak nagyon régóta műveli e mesterséget, de elmondható az is, hogy kétes munkája, kétes anyagból készült kardja nincs. Persze az árai is ehhez igazodnak.
Legújabb műve azonban nem egy kard, hanem egy könyv: a Japán Kard címmel. A könyvben több a kép mint a szöveg, de amit írt az az évek tapasztalata. Ami pedig fontos: ő maga állítja, hogy nem készít Japán kardot. Ilyet ugyanis csak japán mester készíthet. Micsoda diszkrimináció! 🙂
A másik érdekes dolog, hogy a kardot hagyományosan a tábori püspök adja át. Ezenkívül a Honvédség a Támogató Dandárral (lényegében a díszőrséggel) emeli az ünnep fényét. Először, úgy tűnik ragaszkodtak a katolikus püspökhöz, aztán – nyilván a Szabó expüspököt követő vacante miatt – Lackner Pál adta át (szerintem a wikipediával ellentétben már püspökként), aztán Ternyák érsek úr, 2009 és 2010-ben Kiss-Rigó püspök úr. Idén azonban már katonát sem látni, nemhogy a katonai ordináriust. Elképzelhető, hogy anyagi okai is vannak (a Honvédség részéről), de az is lehet, hogy politikai. Végülis tény, hogy sokat vesztett a fényéből emiatt az alkalom.
Kiss-Rigó László Szeged–Csanádi püspök beszédéből idézek (nem betű szerint):
amikor az ember szellemi-lelki fegyverrel küzd, akkor ember az ember, ráadásul ilyenkor az ember valakiért, nem valaki ellen küzd.
Ezeket akár egy tábori püspök is mondhatta volna, igaz, a második fele már inkább csak jól hangzó dolog. Kérdés ugyanis, hogy pl. egy orvos a betegség ellen küzd, vagy az egészségért. Vajon egy katona a hazájáért küzd vagy ellensége ellen. Vagy a művészet öncélú(?), hiszen ekkor jelenthetjük csak ki: nem valami ellen van.
Zseniális.
A kuratórium minden évben meghívja a díszőrséget. Örömmel látja a katonákat – az igaziakat, mert Balassihoz a magyar hadsereg tényleges katonái illenek – minden kardátadáson.
http://www.mno.hu/portal/765029