Orosz-ukrán fegyveres konfliktus fejleményei vallás és biztonság szempontjából

Vlagyimir Putyin karácsonyi fegyverszünetet (január 6-7 ugyanis az ortodox naptár szerinti karácsony) rendelt el az Ukrajna elleni háborúban, de az ukránok csapdától tartanak.

Kirill pátriárka ezirányú felhívására hivatkozva hozta meg döntését Putyin.

“Én, Kirill, Moszkva és egész Oroszország pátriárkája felhívást intézek a belpolitikai konfliktusban érintett valamennyi félhez, hogy szüntessék be a tűzszünetet és január 6-án 12 órától január 7-én 24 óráig karácsonyi tűzszünetet kössenek, hogy az ortodoxok szenteste és karácsony napján részt vehessenek az istentiszteleteken” – mondta.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök egyik vezető tanácsadója, Mihajlo Podoljak az orosz ortodox egyházat “háborús propagandistának” minősítette.

A Kreml közleménye a felhívást követően így szólt: “Utasítom az Orosz Föderáció védelmi miniszterét, hogy 2023. január 6-án 12.00 órától 2023. január 7-én 24.00 óráig az ukrajnai felek teljes érintkezési vonalán vezessen be tűzszünetet”.

Az orosz ortodox egyház messze a legnagyobb a keleti ortodox közösség. Ma mintegy 100 millió híve van Oroszországon belül és még több Oroszországon kívül.

Igaz a február 24-i ukrajnai invázió megosztotta a két legnagyobb szláv gyülekezetet, nevezetesen az ukrán és az oroszt, illetve az oroszt, amely Ukrajnában működik. Mmindez tovább növelte a szláv nyelvű ortodox kereszténységen belüli, több mint ezer évre visszanyúló vitát, amely Oroszország és Ukrajna gyökereihez nyúlik vissza. Az oroszországi orosz ortodox egyház támogatta azt, amit a Kreml “különleges katonai műveletnek” nevez.

Vlagyimir Putyin elnök azt mondja, hogy megvédi az orosz nyelvűeket Kelet-Ukrajnában, és úgy állítja be a konfliktust, mint az Egyesült Államok által vezetett “abszolutista” Nyugattal való konfliktust, amely el akarja pusztítani Oroszországot és annak kultúráját. Kirill úgy tekint Oroszország februárban indított teljes körű ukrajnai inváziójára, mint a dekadens Nyugat elleni bástyára, és ragaszkodott ahhoz, hogy “Oroszország soha nem támadott meg senkit”.

Mivel a Szovjetunió 1991-es összeomlása után sok ukrán igyekezett megszabadulni az orosz dominanciától, a legtöbb modern ortodox egyházat felügyelő konstantinápolyi pátriárka autokefáliát, azaz saját maga által függetlenül kormányzzatot adott a kijevi Ukrán Ortodox Egyháznak, ami viszályt okozott Moszkvával, amely bitorlónak tekinti.

Miután a kereszténység a 9. és 10. században eljutott a keleti szláv területekre, Kijevnek saját metropolitasága volt már, de 1685-ben Nagy Péter cár alatt alárendelték, hogy az csatlakozzon az orosz egyházhoz.

Kirill határozottan támogatta Oroszország ukrajnai háborúját, és szeptemberben tartott egy prédikációt, amelyben azt mondta, hogy “a katonai kötelesség minden bűnt elmos”.

Az orosz ortodox egyház vezetője viszályba keveredett Ferenc pápával is, aki az ukrajnai inváziót orosz “expanzionizmusnak és imperializmusnak” nevezte.

Májusban pedig a pápa felszólította Kirill pátriárkát, hogy “ne váljon Putyin ministránsává”.

Nagy-Britannia júniusban szankciókat vezetett be Kirill ellen egy olyan csomag részeként, amelynek célja Moszkva megbüntetése volt az ukrajnai háború miatt. Az intézkedés nem sokkal azután történt, hogy az EU Magyarország ellenkezése miatt elejtett egy hasonló, Kirill szankcionálására irányuló javaslatot.

Jen Psaki, aki akkor a Fehér Ház szóvivője volt, májusban azt mondta, amikor Kirill szankcionálásának lehetőségéről kérdezték, hogy “senki sincs biztonságban a szankcióink elől”.

Ezen szankciókat azonban árnyalja, hogy folyamatosan jelennek meg hírek a nyugati országok által vásárlásairól, üzleteiről Oroszországgal.

Novemberben az ukrán ortodox egyház egyik ága bejelentette, hogy engedélyezi, hogy templomaiban december 25-én ünnepeljék a karácsonyt, nem pedig január 7-én, ahogyan az az ortodox gyülekezetekben hagyomány. Oroszország februári invázióját követően az ukrán ortodox egyház mintegy 400, Kirillhez hűségesnek maradt egyházközsége megszakította a kapcsolatot az orosz ortodox egyházzal a pátriárka háborúval kapcsolatos álláspontja miatt.

A kijevi székhelyű ukrán ortodox egyház bejelentése tovább mélyítette a szakadékot az orosz ortodox egyház és a többi ortodox hívő között. Egy 2020-as tanulmány szerint Ukrajna ortodox közösségének mintegy 14 százaléka az ukrán moszkvai patriarchátus egyházának tagja.

Az elmúlt években az ukrajnai ortodox közösség nagy része eltávolodott Moszkvától, ezt a mozgalmat felgyorsította az Oroszország által 2014-ben kezdődött kelet-ukrajnai konfliktus, igaz számosan az oroszokat segítik továbbra is a katonai és humánműveletekben, ami nagyon összetetté teszi a vallás és biztonság elemzését a konfliktusban.

Oroszok – Hévíz – ortodox egyház 1. rész

A mostani írásban egy sajátos nemzetbiztonsági – humanitárius nexusra szeretném felhívni a figyelmet.

Két dolog jól ismert, ami a vallás és a politika kapcsolatát illeti a mostani ukrán konfliktus kapcsán.

(1) Az oroszországi politikai vezetés szoros kapcsolata az Orosz Ortodox Egyházzal,

(2) másrészt az, hogy 2019. január 6-án az inkább jelképes, de mégis általánosan a primus inter pares-nek tartott konstantinápolyi Bartholomaiosz pátriárka ünnepélyesen aláírta az Ukrán Ortodox Egyház függetlenségét megállapító bullát, és így az ukrán egyház formálisan levált az oroszról, és előbbinek vezetője Epianyij (Serhii Petrovych Dumenko) metropolita lett.

Kárpátalja és néhány gondolat a nemzetbiztonság vonatkozásában

A kárpátaljai magyarok 2,4%-a ortodox[1], a többi más keresztény (elsősorban református). Ez a körülbelül 3 000 főre tehető lakosság az ortodox egyházzal van szoros kapcsolatban. Közülük sokan a kettős állampolgárság birtokában (jogi előfeltételek eme tekintetében) gond nélkül válhattak a Magyar Honvédség vagy más egyenruhás, esetleg stratégiailag fontos intézmény állományának tagjává. Másfelől, az érkező nem magyar nemzetiségű ukrajnai állampolgárok hazánk területén felvehetik a kapcsolatot a Magyar Ortodox Egyházmegye (Moszkvai Patriarkátus) vagy más nemzetiségű (és általában más-más nyelvű) ortodox közösségekkel.[2]

Az ezekkel az  egyházakkal való kapcsolatfelvétel ezért szükséges a politikum számára, nyelvileg és a gondoskodás szempontjából is stabilitást és fogódzó pontot nyújthatnak ezek, mint vallási közösségek a menekültek számára, másrészről össze is kapcsolhatják egyesek a fegyveres konfliktusban résztvevő egyik vagy másik fél propagandisztikus céljaival, esetleg a már meglévő, ezen egyházakhoz tartozó katonákat is elérhetik külföldi érdekeltségek humanitárius vagy más valós vagy konspirált céllal.

Ahhoz, hogy a helyzetet kezelni lehessen, ezen közösségek tekintetében még az információgyűjtést is kellő óvatossággal kell végezni (pl. a perspektivikus beszervezés lehetőségét szem előtt tartva), inkább a lehetőségekhez mérten a legszorosabb állam-egyházi kapcsolattartást és segítségnyújtást kell megadni, a szükséges korlátozások mellett. A fegyveres szervek kapcsán fel kell mérni (a jogszabályi kereteken belül), hogy milyen mértékben van szükség az ilyen egyházakhoz tartozó katonáknak tábori lelkészi ellátásra. Az ortodox egyházzal kapcsolatban kiemelendő ugyanakkor, hogy doktrinális tekintetben közel áll a római- és görögkatolikus egyházhoz, így számos ponton a katolikus tábori lelkészek valós szentségi szolgálatot végezhetnek az ortodox hívek tekintetében.[3] Másfelől, mérlegelni kell, hogy a bevett egyházak számára legalább tartalékos katonai vagy honvédelmi alkalmazotti, vagy legalább szerződéses civilként, de hivatalos formában lelkipásztori ellátást biztosítson az állam a bevett egyházak tagjainak. Ez nem is az adott vallást valók létszámának függvényében lényeges, hanem a katonalelkészi szolgálat sajátos állam-egyházi viszonyból eredő lehetőségeinek kiaknázását jelenthetné (információszerzés, diplomáciai jelleg, ellenőrzés lehetősége stb.).

               A messzebbre, illetve Nyugatra távozó ukrán menekültek és részben oroszok a már korábbi konfliktusok során az egyházi központjukat Nyugatra helyező, de legalábbis nagyszámú ortodox közösséggel találkozhatnak. Ahogy az iszlám dominanciájú migrációt az imámok képzése, a medreszék külföldi támogatásának felügyelete jellemzi, mintegy tanulságul, hogy ezek valóban a vallási küldetésüket teljesítsék be, úgy szükséges lesz még inkább a figyelmet az ortodox közösségek felé fordítani az USA-ban, Európában, de még hazánkban is.

---

[1] Summa 2017, A kárpátaljai magyarság demográfiai felmérése, Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., https://bgazrt.hu/summa-2017-a-karpataljai-magyarsag-demografiai-felmerese/, 2022. 05. 01.

[2] A 2011. évi CCVI. törvény [ Ehtv. ] felsorolja az ún. bevett egyházakat, melyek között több ortodox is szerepel.

[3] A témának egyik kiemelkedő magyar kutatója Szabó Péter, aki például a [A] Keleti egyházak szentségi joga című könyvben ír ezekről a közös pontokról. (Szabó Péter: A keleti egyházak szentségi joga. Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola, 2008.)

Az orosz vagy az ukrán szempont számít? (közlemény)

A háború valóban érzelmi lavinát indított el. Mivel ez az oldal (blog) pártsemleges és objektív tényeken, a tudományos-ismeretterjesztés alapvető elveit szem előtt tartó, és ezeken alapuló szeretne lenni (és szerintem az is), ezért meglepő volt számomra az a véleményáradat, amely szerint nagyon egyoldalú, hogy mit gondolok a háborúról. Teljes tévedés volt mindegyik vélemény, és egyik sem tudta megindokolni az állítását. Bár volt minden szélsőségről szó, a többség ukrán- és nyugatcentrikusnak ítélte meg a megosztottakat. Ebben az egyben van valami, mivel ilyen anyagokhoz lehet jutni többségében. Ráadásul oroszul sajnos nem (vagy éppen hogy alig) tudok, ezért csak fordítókkal szoktam azokat a forrásokat olvasni, ami mindig magán hordoz némi tévedési lehetőséget is (pl. félrefordítás). Orosz vallás és biztonságot érinthető forrás pedig nagyon kevés van. Oroszul jól tudó ismerősöm sem talált annál többet, amit eddig megosztottam. Ha valaki tényleg segíteni szeretne, akkor ajánljon forrásokat egy vagy mindkét oldalról, és ígérem, továbbra is tárgyilagos maradok, ugyanakkor a tartalom, amit megosztok viszont lehet nem az, de annak ismertetése nem az én véleményem, hanem azé, aki írta vagy mondta. Ennek felismerése alapvető, hiszen ez egy tudományos kutatást kiegészítő, segítő oldal (források összegyűjtésével, elemzések ismertetésével stb.).

Ortodox papok, vallás, Ukrajna

Keleti keresztény pap az ukrán forradalom alatt.

Rohan az idő, a blogbejegyzések meg elmaradnak. Pedig bőven lenne mostanában miről írni. Az elmúlt időszakot most ezért csak néhány szóval fogom elintézni. Az ukrán események (mert egyelőre nehéz minősíteni) egyik jellegzetes blogba vágó eseménye az ortodox és görög katolikus papok tevékenysége a barikádokon és mögötte.

Jelenlétüket felkapta a világsajtó. A jelenlétük okáról azonban felszínes elemzések jelennek meg. Ukrajnában kétségtelenül a keleti kereszténység a domináns, ám nagyjából Európa nyugati polgáraihoz hasonló intenzitással gyakorolják vallásukat. Mégis, az állam és az egyház kapcsolata tradicionálisan kevésbé szétválasztott mint nyugaton. A sajtó meg sem próbálja elemezni, hogy önmagában ez elégséges-e, hogy politikai ügyek mellé álljanak a papok. Azt sem, hogy kik mellé. Ám nemcsak a választás teszi különössé a kérdést, hanem az is, hogy mennyire nem világos a helyzet Ukrajnában. Sokan a nyugati országok polgáraiból – valamilyen tudatalatti szimpátiából? – a felkelők oldalára állnak, legalábbis elvben. Miért is? A célok és az okok nem teljesen világosak. Persze Oroszország gazdasági érdeke, és az ukrán liberális-konzervatív ellentét sok mindenre magyarázatot ad, ugyanakkor további kérdések merülnek fel a magyarázatok által. Az új ukrán vezetők közül az egyik baptista, a másik a szcientológiai közösség tagja. Mielőtt összeesküvés teóriát gyártana valaki: ezt sem szabad túldimenzionálni. Látni azonban, hogy sok minden más mint aminek tűnik…

Galéria a papokról:
(1) http://galeria.index.hu/kulfold/2014/02/22/orthodox_papok_a_barikadokon/
(2) http://www.pravmir.com/photos-dramatic-photos-ukraines-priests-take-active-role-protests/