Rozsé atya tűzoltó helikopterre szórta a vizet

Hozzászólás

Kálinger Roland őrnagy áldotta meg a tűzoltó helikoptert a földön. A kép alatti “felszentel” szó nyilván hibás, hacsak nem kápolnának szeretnék használni tűzoltás helyett a helikoptert.

http://www.blikk.hu/aktualis/belfold/tuzolto-helikopterrel-mentettek-meg-kollegankat/ctd3c4l

Egyenesen Koszovóból

Hozzászólás

Kálinger Roland százados, tábori lelkész (alias Rozsé atya), aki jelenleg Koszovóban szolgál a Katolikus Tábori Püspökség Mária Rádiós műsorában nyilatkozott arról milyen egy katonának és milyen egy katolikus papnak katonák között egy műveleti területen. Kihívások, örömök, módszerek és spiritualitás.

http://www.honvedelem.hu/cikk/51690_inter_arma_caritas-szaztizenotodik_adas

Rozsé atya a hegyen keresztelt

Hozzászólás

Rozsé atya a dombra ment fel, de a hegyről jött le – hogy idézzem a színház egy híres darabját. A katonák közül volt, aki Istent keresve ment fel, de keresztényként jött le. Ám a legtöbben pünkösdi misén vettek részt, ami az kereszténység egyik legnagyobb ünnepe, melyen arról emlékeznek meg, hogy Jézus halála, feltámadása után az ígért vígasztalót, vagyis Isten harmadik személyét adja jelenvaló isteniként az embernek.

Az MH KFOR kontingens 12. váltásának állományából, valamint a Koszovóban szolgáló egyéni beosztású magyar katonák eme remek képekkel illusztrált cikkét itt lehet olvasni és nézni a galériáját.

rozse

ROZSÉ ATYA ÚJRA AZ ISKOLÁBAN

Hozzászólás

Kálinger Roland lelkész századosról már írtam keresztelő, karitatív szolgálat és megannyi más kapcsán. Nem csoda, hogy Afganisztánból hazatérve sem változik a helyzet és a világháló egyes pontjain a google bele-bele akad a nevébe. Persze nemcsak a google, ami az információt elővarázsolja: van RSS meg nyomtatott sajtó, meg persze élő személyek és ha már RSS-t említettem: tematikus linkgyűjtemények, találatfigyelők stb. Mindezzel együtt inkább csak a blogra szánt idő, ami átjut a legfőbb szűrőn: a szerkesztőén.

Ma három képet és egy rövid képaláírást osztanék meg. Sajnos nem tudtam többet kinyomozni róluk, így marad az alapinformáció és ami látszik. Rozsé atya hazatérve 6. és 7. osztályos tanulóknak tartott élő történelemórát, helyőrsége városában Szolnokon. A gyerekek szemmel láthatóan nem unalmas előadással lettek gazdagabbak, hanem kész drámát élhettek át az (afgán) helyiek és a katonák “bőrébe” bújva. Persze mindezt jó értelemben.

Ismerős lehet mindenkinek a katonasuli program, lassan az egész országot átjárja a katonai-honvédelmi oktatás. Bizonyára ez nem annak része, de az is biztos, hogy rosszat nem éppen tesz majd neki. A lényeg azonban talán az, hogy itt nemcsak egy katonától hallanak valamit, hanem lelkésztől is, aki bizonyára egészen más szemmel is nézte és élte meg azt a világot, melyet mi a legtöbben csak filmekből és híradókból ismerünk.

MIT KÉRSZ ISTEN EGYHÁZÁTÓL, KATONA?

2 hozzászólás

A missziókban való keresztelő még a sajtónak is érdekes. Mennyire nem az, ha itthon történik, mégha katona is az illető. Többen talán úgy gondolhatják, hogy az ilyesmi magányügy. Nem igazán. A keresztelő korábban is a keresztény közösség előtt való bemutatást is jelentette, hiszen ezáltal nemcsak a teológiai értelemben vett istengyermekséget nyerte el, hanem ezáltal lett keresztény, vagyis egy jól meghatározható közösség tagja.

Afganisztánban tűnik a legérdekesebbnek a dolog, hiszen nagyon távol, nem keresztény világban, egy kis krisztusi oázisban történik valami, látszólag kemény, vad és hidegvérű katonák között. Ezért tűnik(!) érdekesnek. Csakhogy a katonák jól megválogatottak, nem hidegvérűek, ahogy az iszlám sem gyilkos vallás.

Erről lássunk is egy videót>>
A riport értelmez is, jóllehet az elmúlt években nagyon fellángolt a kereszténygyűlölet Keleten. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy ahogy vannak keresztény fundamentalisták, ugyanúgy vannak muszlimok is. Nem találtam meg az egyik magyar iszlám közösség vezetőjének nyilatkozatát, de ő határozottan azon az állásponton van, hogy a Korán és az iszlám nem egyeztethető össze azzal, amit a keresztényeket gyilkoló muszlimok a vallás nevében tesznek. Szerinte ez a helyi politika és társadalom viszonyát tükrözi, ahol a vallás egy jó pont, ami köré embereket lehet gyűjteni. Ennek az áldozata a vallás és persze azok, akiket beszippant.

Akárhogy is nézzük, ilyen környezetben a vallás nem “magánügy”, mint ahogy Európában próbálnák beszorítani. A katonák találkozása ezzel, ebbéli identitásukat is megerősítheti. Persze az ellenkezőjébe is csaphat, de ezért sem árt egy tábori lelkész “odaátra”. Azt a cikket se találom most, ahol leírják mennyire nagy előny az egy muszlim szemében ha valaki keresztény és nem vallástalan. (ha megtalálom pótlom).

Ellenben az afganisztáni keresztelő megjelent a honvedelem, a kormány és a taborilelkesz oldalán is.
Azért találni valami blogunkba vágobbat is, amikor a lelkész ír a keresztelőről, idézem:

„Mit kérsz Isten Egyházától?” hangzott el nyolc alkalommal a kérdés december 26-án az ünnepi szentmisén melyen nyolc katona megkeresztelkedett.

Van akinek egyszerűen alakult az Egyházba történő belépése, mert gyermek korban megkeresztelték, van aki felnőttként válik Isten gyermekévé a keresztség szentsége által. Sok misszióban sokan döntenek a keresztség felvétele mellett a tábori lelkésszel való beszélgetés után. Talán, a nem mindennapi helyzet, talán a rendelkezésre álló idő, talán a tábori lelkész személye segíti a döntésben a katonákat, de az is lehet, hogy a gondolat és a vágy mostanra érett be azokban, akik a keresztvíz alá hajtották fejüket. Az sem elképzelhetetlen, hogy az Isten mindezt figyelembe véve most indította el bennük a hit ajándékát.

A felkészülés alapos, de egyáltalán nem szokványos volt. Tudomásul kell venni, hogy műveleti területen vagyunk így a felkészítésekről az esetleges hiányzások indoka sem mindennapos volt. Szolgálat, bevetés, járőr, lövészet… Ilyenkor, katonásan szólva „pótbeporzást” kellett alkalmazni, azaz külön foglalkozást kellett tartani a lemaradónak.

A misszió nem csak arra jó, hogy a katonák saját életüket hozzák egyenesbe, sokan gondolnak családjukra, szeretteikre is. Ilyenkor jönnek azok a kérések, hogy „atya, kereszteld meg a gyerekemet”, „atya, szeretnék templomban esküdni a kedvesemmel”, „atya, szenteld meg a lakásunkat”.

Az elmúlt karácsony nagy ajándékot hozott nyolc katonának és családjuknak.. Arra a kérdésre, hogy „Mit kérsz Isten Egyházától?” azt felelték, hogy „Hitet!”. „Mit vársz a hittől?” hangzott a következő kérdés,”Az örök életet.” Az örök élet Isten legnagyobb ajándéka azoknak, akik hisznek benne, szeretik és követik Őt.

 

PRT keresztelő

PRT keresztelő

%d blogger ezt kedveli: