Orosz-ukrán fegyveres konfliktus fejleményei vallás és biztonság szempontjából

Vlagyimir Putyin karácsonyi fegyverszünetet (január 6-7 ugyanis az ortodox naptár szerinti karácsony) rendelt el az Ukrajna elleni háborúban, de az ukránok csapdától tartanak.

Kirill pátriárka ezirányú felhívására hivatkozva hozta meg döntését Putyin.

“Én, Kirill, Moszkva és egész Oroszország pátriárkája felhívást intézek a belpolitikai konfliktusban érintett valamennyi félhez, hogy szüntessék be a tűzszünetet és január 6-án 12 órától január 7-én 24 óráig karácsonyi tűzszünetet kössenek, hogy az ortodoxok szenteste és karácsony napján részt vehessenek az istentiszteleteken” – mondta.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök egyik vezető tanácsadója, Mihajlo Podoljak az orosz ortodox egyházat “háborús propagandistának” minősítette.

A Kreml közleménye a felhívást követően így szólt: “Utasítom az Orosz Föderáció védelmi miniszterét, hogy 2023. január 6-án 12.00 órától 2023. január 7-én 24.00 óráig az ukrajnai felek teljes érintkezési vonalán vezessen be tűzszünetet”.

Az orosz ortodox egyház messze a legnagyobb a keleti ortodox közösség. Ma mintegy 100 millió híve van Oroszországon belül és még több Oroszországon kívül.

Igaz a február 24-i ukrajnai invázió megosztotta a két legnagyobb szláv gyülekezetet, nevezetesen az ukrán és az oroszt, illetve az oroszt, amely Ukrajnában működik. Mmindez tovább növelte a szláv nyelvű ortodox kereszténységen belüli, több mint ezer évre visszanyúló vitát, amely Oroszország és Ukrajna gyökereihez nyúlik vissza. Az oroszországi orosz ortodox egyház támogatta azt, amit a Kreml “különleges katonai műveletnek” nevez.

Vlagyimir Putyin elnök azt mondja, hogy megvédi az orosz nyelvűeket Kelet-Ukrajnában, és úgy állítja be a konfliktust, mint az Egyesült Államok által vezetett “abszolutista” Nyugattal való konfliktust, amely el akarja pusztítani Oroszországot és annak kultúráját. Kirill úgy tekint Oroszország februárban indított teljes körű ukrajnai inváziójára, mint a dekadens Nyugat elleni bástyára, és ragaszkodott ahhoz, hogy “Oroszország soha nem támadott meg senkit”.

Mivel a Szovjetunió 1991-es összeomlása után sok ukrán igyekezett megszabadulni az orosz dominanciától, a legtöbb modern ortodox egyházat felügyelő konstantinápolyi pátriárka autokefáliát, azaz saját maga által függetlenül kormányzzatot adott a kijevi Ukrán Ortodox Egyháznak, ami viszályt okozott Moszkvával, amely bitorlónak tekinti.

Miután a kereszténység a 9. és 10. században eljutott a keleti szláv területekre, Kijevnek saját metropolitasága volt már, de 1685-ben Nagy Péter cár alatt alárendelték, hogy az csatlakozzon az orosz egyházhoz.

Kirill határozottan támogatta Oroszország ukrajnai háborúját, és szeptemberben tartott egy prédikációt, amelyben azt mondta, hogy “a katonai kötelesség minden bűnt elmos”.

Az orosz ortodox egyház vezetője viszályba keveredett Ferenc pápával is, aki az ukrajnai inváziót orosz “expanzionizmusnak és imperializmusnak” nevezte.

Májusban pedig a pápa felszólította Kirill pátriárkát, hogy “ne váljon Putyin ministránsává”.

Nagy-Britannia júniusban szankciókat vezetett be Kirill ellen egy olyan csomag részeként, amelynek célja Moszkva megbüntetése volt az ukrajnai háború miatt. Az intézkedés nem sokkal azután történt, hogy az EU Magyarország ellenkezése miatt elejtett egy hasonló, Kirill szankcionálására irányuló javaslatot.

Jen Psaki, aki akkor a Fehér Ház szóvivője volt, májusban azt mondta, amikor Kirill szankcionálásának lehetőségéről kérdezték, hogy “senki sincs biztonságban a szankcióink elől”.

Ezen szankciókat azonban árnyalja, hogy folyamatosan jelennek meg hírek a nyugati országok által vásárlásairól, üzleteiről Oroszországgal.

Novemberben az ukrán ortodox egyház egyik ága bejelentette, hogy engedélyezi, hogy templomaiban december 25-én ünnepeljék a karácsonyt, nem pedig január 7-én, ahogyan az az ortodox gyülekezetekben hagyomány. Oroszország februári invázióját követően az ukrán ortodox egyház mintegy 400, Kirillhez hűségesnek maradt egyházközsége megszakította a kapcsolatot az orosz ortodox egyházzal a pátriárka háborúval kapcsolatos álláspontja miatt.

A kijevi székhelyű ukrán ortodox egyház bejelentése tovább mélyítette a szakadékot az orosz ortodox egyház és a többi ortodox hívő között. Egy 2020-as tanulmány szerint Ukrajna ortodox közösségének mintegy 14 százaléka az ukrán moszkvai patriarchátus egyházának tagja.

Az elmúlt években az ukrajnai ortodox közösség nagy része eltávolodott Moszkvától, ezt a mozgalmat felgyorsította az Oroszország által 2014-ben kezdődött kelet-ukrajnai konfliktus, igaz számosan az oroszokat segítik továbbra is a katonai és humánműveletekben, ami nagyon összetetté teszi a vallás és biztonság elemzését a konfliktusban.

Oroszok – Hévíz – ortodox egyház 2. rész

Meglátogattam a hévizi orosz ortodox templomot. Egyrészt a Magyar Hang egy írása miatt, másrészt Dezső András Fedősztori könyvének ide vágó fejezete miatt, és amit a telexen olvastam róla, és Nikola Gruevszki  miatt is, aki a helyiek állítása és fényképei szerint Hévízen dekkol(t). Dehogy ezek miatt, inkább csak ez inspirált arra, hogy más szemmel nézzek körül, és hogy lássam tényleg elzavar-e egy őr egy amúgy vallásgyakorlási célokat szolgáló épület közeléből, és leginkább azért, hogy lássam a templomot.

A templomban már zajlanak szertartások, ezt a honlapon is meg lehet tudni.

Őr nem volt. Ellenben volt három munkás, magyar rendszámú autóval, akik miután megláttak nagy hadonászásba kezdtek. Először azt hittem, hogy figyelmeztetnek nehogy elessek valamiben. Aztán arra, hogy a fénykép által elnyeli őket az univerzum, ahogy Afrikában gondolták egyesek. A mutogatásuk minden volt, csak nem érthető, a karjukat keresztbe tették.

Oroszul szóltak hozzám (külsejük alapján simán magyar munkásoknak tűntek). Miután mondtam oroszul, hogy csak fényképezni jöttem és egyébként nem tudok oroszul annyira, hogy csevegjünk, próbálkoztam négy-öt idegen nyelven is beszélni velük, de ők csak mutogattak tovább és ecsetelték, hogy oroszul beszéljünk. Jó turista módjára mondtam, hogy fotó, fotó. Erre ők: jólvan, csak menjek már.

Végül, megfordultam, ők autóba ültek, majd bezárták a kaput és elmentek. Igaz, a kapu egy oldalon van, két másik oldalról szabad a bejárás. Ahogy az sem világos, hogy miért csak oroszul tudó munkások vannak ott.

Azért ha egyszer egy szertartáson ott leszek…Я рад, что смог прожить все это

Oroszok – Hévíz – ortodox egyház 1. rész

A mostani írásban egy sajátos nemzetbiztonsági – humanitárius nexusra szeretném felhívni a figyelmet.

Két dolog jól ismert, ami a vallás és a politika kapcsolatát illeti a mostani ukrán konfliktus kapcsán.

(1) Az oroszországi politikai vezetés szoros kapcsolata az Orosz Ortodox Egyházzal,

(2) másrészt az, hogy 2019. január 6-án az inkább jelképes, de mégis általánosan a primus inter pares-nek tartott konstantinápolyi Bartholomaiosz pátriárka ünnepélyesen aláírta az Ukrán Ortodox Egyház függetlenségét megállapító bullát, és így az ukrán egyház formálisan levált az oroszról, és előbbinek vezetője Epianyij (Serhii Petrovych Dumenko) metropolita lett.

Kárpátalja és néhány gondolat a nemzetbiztonság vonatkozásában

A kárpátaljai magyarok 2,4%-a ortodox[1], a többi más keresztény (elsősorban református). Ez a körülbelül 3 000 főre tehető lakosság az ortodox egyházzal van szoros kapcsolatban. Közülük sokan a kettős állampolgárság birtokában (jogi előfeltételek eme tekintetében) gond nélkül válhattak a Magyar Honvédség vagy más egyenruhás, esetleg stratégiailag fontos intézmény állományának tagjává. Másfelől, az érkező nem magyar nemzetiségű ukrajnai állampolgárok hazánk területén felvehetik a kapcsolatot a Magyar Ortodox Egyházmegye (Moszkvai Patriarkátus) vagy más nemzetiségű (és általában más-más nyelvű) ortodox közösségekkel.[2]

Az ezekkel az  egyházakkal való kapcsolatfelvétel ezért szükséges a politikum számára, nyelvileg és a gondoskodás szempontjából is stabilitást és fogódzó pontot nyújthatnak ezek, mint vallási közösségek a menekültek számára, másrészről össze is kapcsolhatják egyesek a fegyveres konfliktusban résztvevő egyik vagy másik fél propagandisztikus céljaival, esetleg a már meglévő, ezen egyházakhoz tartozó katonákat is elérhetik külföldi érdekeltségek humanitárius vagy más valós vagy konspirált céllal.

Ahhoz, hogy a helyzetet kezelni lehessen, ezen közösségek tekintetében még az információgyűjtést is kellő óvatossággal kell végezni (pl. a perspektivikus beszervezés lehetőségét szem előtt tartva), inkább a lehetőségekhez mérten a legszorosabb állam-egyházi kapcsolattartást és segítségnyújtást kell megadni, a szükséges korlátozások mellett. A fegyveres szervek kapcsán fel kell mérni (a jogszabályi kereteken belül), hogy milyen mértékben van szükség az ilyen egyházakhoz tartozó katonáknak tábori lelkészi ellátásra. Az ortodox egyházzal kapcsolatban kiemelendő ugyanakkor, hogy doktrinális tekintetben közel áll a római- és görögkatolikus egyházhoz, így számos ponton a katolikus tábori lelkészek valós szentségi szolgálatot végezhetnek az ortodox hívek tekintetében.[3] Másfelől, mérlegelni kell, hogy a bevett egyházak számára legalább tartalékos katonai vagy honvédelmi alkalmazotti, vagy legalább szerződéses civilként, de hivatalos formában lelkipásztori ellátást biztosítson az állam a bevett egyházak tagjainak. Ez nem is az adott vallást valók létszámának függvényében lényeges, hanem a katonalelkészi szolgálat sajátos állam-egyházi viszonyból eredő lehetőségeinek kiaknázását jelenthetné (információszerzés, diplomáciai jelleg, ellenőrzés lehetősége stb.).

               A messzebbre, illetve Nyugatra távozó ukrán menekültek és részben oroszok a már korábbi konfliktusok során az egyházi központjukat Nyugatra helyező, de legalábbis nagyszámú ortodox közösséggel találkozhatnak. Ahogy az iszlám dominanciájú migrációt az imámok képzése, a medreszék külföldi támogatásának felügyelete jellemzi, mintegy tanulságul, hogy ezek valóban a vallási küldetésüket teljesítsék be, úgy szükséges lesz még inkább a figyelmet az ortodox közösségek felé fordítani az USA-ban, Európában, de még hazánkban is.

---

[1] Summa 2017, A kárpátaljai magyarság demográfiai felmérése, Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., https://bgazrt.hu/summa-2017-a-karpataljai-magyarsag-demografiai-felmerese/, 2022. 05. 01.

[2] A 2011. évi CCVI. törvény [ Ehtv. ] felsorolja az ún. bevett egyházakat, melyek között több ortodox is szerepel.

[3] A témának egyik kiemelkedő magyar kutatója Szabó Péter, aki például a [A] Keleti egyházak szentségi joga című könyvben ír ezekről a közös pontokról. (Szabó Péter: A keleti egyházak szentségi joga. Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola, 2008.)

Ortodox Koszovó és az orosz-ukrán konfliktus

Miközben magyar parancsnoka van a KFOR erőknek még nagyobb figyelem hárul Koszovóra. Ezen belül kiemelt figyelem övezi – a KFOR részéről – a Peci szerb ortodox egyházhoz tartozó helyszíneket. Ilyen a patriarkátus, melyet a koszovói rendőrség véd, illetve az UNESCO védettség alatt álló kolostor, amelyet a KFOR erői védenek.

A kolostor szerzetesei a Szerb Ortodox Egyház tagjai. Koszovó ügyének rendezésében kulturális és valllási (a kettőt nem mossuk össze teljesen!) tényezőként a szerbek szimbolikus és kézzelfogható indoka, hogy a végletekig kiálljanak a térség Szerbiához való tartozásáért.

Az ortodoxiában vannak elvonult remeték, és vannak papok, akik szerzetesek is. Utóbbiak döntő többsége átlagon felül iskolázott. A koszovói szerzetesek között is van, aki az USA-ban, van aki Olaszországban és Németországban tanult, nem is szólva Oroszországról, illetve Szerbiáról. A nyelvtudás mellett jelentős kultur- (és tegyük hozzá vallás-)dipolomáciai feladatot látnak el. Időnként ez a diplomácia (pl. magas tisztséget viselő NATO vagy éppen szerb vagy más) személyek fogadása, megvendégelése a velük való beszélgetés nagyban befolyásolja a megítélésüket, és kommunikációjuk hatással lehet a döntéshozókra is.

Éppen ezért nem lényegtelen, hogy mit gondolnak ők orosz-ukrán konfliktusról.

A politikai áthallások miatt a koszovói szerbeknek egyrészt érdekük a területi integritás védelme (hiszen ők Koszovót Szerbia területének fogják fel), másrészt a de jure elszakított területek visszacsatolásának támogatása. Ezenkívül Szerbia hagyományosan jó kapcsolata Oroszországgal semlegességre is ösztönzi a vezetést.

A koszovói ortodoxok a szerb egyházhoz tartoznak. A szerb egyház pedig jó kapcsolatokat ápol a Kirill pátriárka vezetett Orosz Ortodox Egyházzal.

 “A lelki függetlenség nemzetbiztonsági kérdés” – mondta Petro Porosenko korábbi ukrán elnök 2018 decemberben, amikor megalakult a Moszkvától független Ukrán Ortodox Egyház.

A történet nagyon röviden: a szovjet időkben az ukrán ortodox egyházat Moszkvából irányították, de sokaknak nem tetszett ez a helyzet, így 1992-ben kivált a kijevi patriarkátus a Moszkvából irányított szervezetből. Makarij metropolita aztán létrehozott egy saját ukrán egyházat, amely akkor szakadással és kiátkozással járt (Moszkva részéről.)
Miután 2014-ben Putyin gyakorlatilag annektálta a Krímet még radikálisabb lépésre szánták el magukat az ukránok. Teljes függetlenséget kértek, ám most már hivatalosan – még az állam is kérte – a valódi hatalommal nem, de tiszteletbeliként a legnagyobb pátriárkától, a konstantinápolyitól. Hangsúlyozni kell: ettől még megmaradt az orosz befolyás alatt lévő ortodox közösség is, melynek vezetője Onufrij metropolita (érsek).

A koszovói források alapján (pl. szezetesek közösségia médiabeli megnyilatkozásai kapcsán, pl. Sava Janjić) látszik, hogy elsősorban Onufrijre hivatkoznak. Ő egyébként a 2014-es konfliktusban gyakorlatilag nem szólalt meg. Legutóbb (lásd néhány nappal ezelőtti vallási vezetők megnyilatkozásai bejegyzést) azonban határozottan elítélte a beavatkozást, elsősorban a békére és a testvérek elleni aggressziót elítélve. A rá hivatkozással egyszerre tesznek gesztust Moszkva felé, és mégis a béke jelentőségét tudják hangsúlyozni a koszovói ortodoxok.

Az orosz vagy az ukrán szempont számít? (közlemény)

A háború valóban érzelmi lavinát indított el. Mivel ez az oldal (blog) pártsemleges és objektív tényeken, a tudományos-ismeretterjesztés alapvető elveit szem előtt tartó, és ezeken alapuló szeretne lenni (és szerintem az is), ezért meglepő volt számomra az a véleményáradat, amely szerint nagyon egyoldalú, hogy mit gondolok a háborúról. Teljes tévedés volt mindegyik vélemény, és egyik sem tudta megindokolni az állítását. Bár volt minden szélsőségről szó, a többség ukrán- és nyugatcentrikusnak ítélte meg a megosztottakat. Ebben az egyben van valami, mivel ilyen anyagokhoz lehet jutni többségében. Ráadásul oroszul sajnos nem (vagy éppen hogy alig) tudok, ezért csak fordítókkal szoktam azokat a forrásokat olvasni, ami mindig magán hordoz némi tévedési lehetőséget is (pl. félrefordítás). Orosz vallás és biztonságot érinthető forrás pedig nagyon kevés van. Oroszul jól tudó ismerősöm sem talált annál többet, amit eddig megosztottam. Ha valaki tényleg segíteni szeretne, akkor ajánljon forrásokat egy vagy mindkét oldalról, és ígérem, továbbra is tárgyilagos maradok, ugyanakkor a tartalom, amit megosztok viszont lehet nem az, de annak ismertetése nem az én véleményem, hanem azé, aki írta vagy mondta. Ennek felismerése alapvető, hiszen ez egy tudományos kutatást kiegészítő, segítő oldal (források összegyűjtésével, elemzések ismertetésével stb.).

Orosz katonalelkészek

Egy kis motiváló zenével megspékelt katonalelkészi kiképzéses videót találni az alábbi facebook link alatt. Az instant ortodox imasátorról már írtam korábban, ezen a videón is jól látszik. Sok apróság leolvasható még a videóról, de ezt a nézőkre bízom.

Hős orosz katona?

http://www.ma.hu/kulfold/277915/Hajtsak_vegre_a_legicsapast__Igy_rendelte_el_sajat_halalat_az_orosz_katona?place=FB_ma

Skyfall orosz módra

Kis lazításnak, kis bulvár.
Orosz katonakórus Skyfallt énekelve.

Az elveszett szovjet kiskatona

balra Bakregyin Kakimov (fotó: komitet92)

Mindenki emlékezhet még Toma Andrásra, az “utolsó hadifogolyra”, aki 1944-ben szovjet fogságba került, majd 2000-ben térhetett haza.
Ehhez hasonló dolgok továbbra is történnek. A napokban felbukkant legfrissebb hír szerint Afganisztánban találtak egy szovjet (származásilag üzbég) katonát, aki az 1979-es (és 10 éven át tartó) szovjet-afgán háborúban sebesült meg. Egy helyi közösség fogadta be, és ápolta. Kitanulta a gyógynövényeket, és feleséget is talált magának egy helyi lány személyében. Gyermekük nem született, de egészen a mai napig Sheikh Abdulla néven élt eredeti hazájától távol.

Elgondolkodtató, hogy miért nem tettek meg mindent ezen katonák (sőt, tesznek meg, akik hasonló helyzetben vannak) azért, hogy hazajussanak. A válasz nem egyszerű: ez egy összetett pszichoszociális dolog, amiben az esetek javában a háborúban elszenvedett pszichés sokk is szerepet játszik.

Bakregyint egy nonprofit szervezet találta meg:  Warriors-Internationalists Affairs Committee, ami egy orosz, pontosabban FÁK szervezet.

SZENT ATOMTENGERALATTJÁRÓ

Kissé bizarrnak tűnő hír, hogy egy orosz szentről neveztek el egy tengeralattjárót. (technikai részletek>>) Képzeljük el, ha például Szent Lászlóról neveznének el egy magyar Afganisztánban lévő HMMWV-t. Alekszandr Nyevszkij ugyanis hozzá hasonlóan egy harcos volt, akit az ortodox egyház avatott szentté, sőt (ma így mondanánk:) politikus (I. Sándor vlagyimiri nagyfejedelem) ezért közismert, híres emberről van szó.

Érdekesek az áthallások: a németek, finnek, litvánok ellen harcolt, de még érdekesebb az alábbi: sikerült elérnie, hogy az oroszok között ne toborozzanak katonákat a tervezett iráni hadjárathoz. (Remélem ilyet nem a BBC-n kell olvasni a közeljövőben.) Találtam egy jó galériát is az Oroszország Hangján, ha előbb látom a képet és a zászlók helyett magyar lobogó lenne, kapásból Szent Lászlóra tippelnék.

 Alekszandr Nyevszkij (és Putyin a galériában)

Mint a legtöbb szenthez, hozzá is tartozik legendárium, amit itt lehet olvasni.
Azt meg aligha lehet itt most hangsúlyozni, hogy a muszlimok szerinti 21.századi keresztesháború elmélet csak az ő irreális találmányuk. Ehhez azonban fontos higgadtan állni, hiszen a korabeli keresztes háborúk sem vallási indittatásúak voltak, legalábbis azok számára, akik felelősek voltak érte. Ma pedig a nemzeti öntudat része (ahogy régen is) minden saját kultúrát megerősítő személy. Gondoljunk csak Szent Lászlóra, aki nemcsak a katolikusok számára példakép!