ÉRDEKESSÉGEK

Egyenruhákkal és régi fotókkal foglalkozó honlapokon többször találkozni tábori lelkészekkel, eszközeikkel, kitüntetéseikkel, egyenruhájukkal.

Két ilyet találtam most: az egyik egy fotó a másik egy I. világháborúból szkennelt imakönyv részlete. Érdemes a kommenteket is elolvasni.

Sokszor előfordul a zsebben hordott könyv (ált. imakönyv) életmentő csodája, amiről ez esetben tanúskodnak is. Kétségtelen, hogy a korabeli imakönyvek kellően masszívak voltak és megfelelő méretűek. Sajnos ma (aktuális formában) nincs ilyen és nemcsak a golyófogó jellege miatt gondolok erre. A katonáknál ez olyan lehet mint az átlag autósnál, aki rózsafüzért csavar a visszapillantóra. Hisz, nem hisz, jó az ott! (és ha nem volt más, a katona olvasta is.)

 

Ui.: Az egyik hű olvasóm küldött négy képet egy eredeti imakönyvről, amit átlőttek. A gazdája, ahogy írta: nem volt elég vastag, nem élte túl. Köszönöm a képeket.

A NAGY HÁBORÚ ÉS A TÁBORI LELKÉSZEK

Nemrég írtam egy bejegyzést egy szakmai honlapról, ami az I. világháborút dolgozza fel sok-sok cikk alapján.

Akkor csak egy cikket találtam (a honlap saját keresőjével), ám most a google segített találni benne egy kétrészes bejegyzést, ami a tábori lelkészek tevékenységéről és munkájáról, illetve inkább ennek formájáról számol be.

Íme:
[1] rész
[2] rész

A Nagy Háború

A Nagy Háború az első világháború eredeti elnevezése. A korabeli ember számára úgy tűnhetett, hogy a világ vált a gyűlölet martalékává, és tény, ami tény, nem egy nemzet maradandó sebet kapott tőle. A nemzetet pedig emberek alkotják, így a megcsonkult családok nehéz élete a mai fiatal felnőtt generáció nagyszülei életfelfogása, világnézete, tapasztalatai nyomot hagy a mai embereken is.
A neten van egy magyar nyelvű blog, amit szakemberek, tudósok írnak. Ez a blog a Nagy Háború, írásban és képekben címet viseli. Rengeteg levél, beszámoló, segédlet található az oldalukon, így mindenkinek, akár szakmabeli, akár érdeklődő elbogarászhat az oldalon.

Megállni nem tudtam, hogy katonalelkészek után kutakodjak, így rátaláltam a blogon egy, B. Sárközy Gergely visszaemlékezését idéző bejegyzésre. Itt találtam két nevet is, az egyik Papp Géza református lelkész, a másik Horeczky Aladár (sz. 1888). Utóbbit papként emlegette a szerző, így utánanéztem, hogy milyen felekezetű lehetett.

Úgy tűnik, hogy akire gondolt evangélikus lelkész volt Ősagárdról (Budapesttől északra egy kis település), aki a világháború alatt teljesített jó két évnyi tábori lelkészi szolgálatot. A község honlapja szerint: “1915-16-ban az olasz harctéren teljesít tábori lelkészi szolgálatot, ahonnan megrongált testi egészséggel, mint a lelkészi érdemkereszt tulajdo­nosa tér vissza.” Sárközy úr, aki református hívő volt Ausztriában találkozott vele.