Van Afrikánk! – és van szerződésünk.

Ma megint (két) valami, amit csak ebben a blogban olvashattok, csak türelmesen végig kell olvasni 😉

Egy aktuális esemény hívja fel a figyelmünket újra arra, hogy van egy olyan kontinens, amit Afrikának hívunk. Sokan a katonák és civilek közül is viccelnek azzal, hogy Afganisztán után jön Afrika. Valójában sok magyar katonának sem ismeretlen ez a földrész, hiszen Nyugat-Szaharától kezdve Ugandán át ki tudja még merre felé járnak fegyveres honfitársaink.

Az aktuális esemény elsősorban egyházi jellegű, hiszen Egyenlítői-Guinea megkötötte az egyház (Szentszék) és az állam kapcsolatát szabályozó egyezményt. Ilyen szerződés hazánk és a Szentszék között is van, ez ami többek között rendezte 1994-ben a lehetőséget, hogy katolikus félről is szolgálhassanak tábori lelkészek hazánkban egyházilag szervezett keretben. A wikipedia szerint: ezen afrikai ország portugál gyarmat volt, majd spanyol lett egy megállapodás értelmében, amely a spanyoloknak adta ezt az országot bizonyos amerikai területekért cserébe. A Szentszéknek amúgy 1981 karácsony óta van diplomácia kapcsoalata az országgal. (és újra felhívom a figyelmet arra, hogy nem a Vatikánnal, erről írtam már korábban.) Az egyezményt Piero Pioppo apostoli nuncius és az ország külügyminisztere írta alá Agapito Mba Mokuy. (a képen egyébként a nuncius mellett Lengyel Ervin áll, aki attasé a kameruni Apostoli Nunciatúrán 2011-től, majd ugyanott nunciaturai titkár 2012-től! – adatok innen.)

Többféle sajtó számol be az eseményről, az egyik egy “helyi“, ami hozza (Teodoro) Obiang Nguema Mbasogo államfő szavait:

Since Equatorial Guinea was colonized by the Spanish and they brought the Catholic religion, not as an imposition, but by the acceptance of the people.

Szerinte tehát a katolikus vallást a spanyolok vitték az országukba, de nem rájuk erőltetve, hanem a nép maga fogadta be. Ugyanakkor a cikk szerint az ország 99%-a katolikus, a wikipedia adatai szerint ez 84%. Akárhogy is, mindenképpen dominánsnak mondható.

Ninety-five percent of the Equatorial Guinean population are Catholic Christians,…

A beszámolók szerint a fent említett Szentszékkel történt egyezmény rendezni fogja a börtönben és a kórházban történő lelkigondozást. Furcsa volt, hogy a hadseregét nem, hiszen az ilyen szerződések ezt is magukba foglalják.

Hadseregük – ha lehet hinni a neten lévő adatoknak – létszáma alacsony, számszerileg nagyjából egy gyenge dandárt tenne ki. Persze az ország is pici, így a kórházak és a börtönök sem kiemelten nagy számú embert foglalkoztathatnak. Hogy egy kis reklámot is kreáljak a katolikus egyház új témájának a következő évre a Hit Éve nemzetközi honlapján is csak ennyit olvasni.

Lássátok milyen értékes blogról van szó, egy információ mely csak itt szerepel nálam egyedül: “a szerződésben szerepel a katonák lelkigondozása!” – a forrás hiteles!

Beteget látogatni, katonát látni

Szolnokon, érdekes, a Váci (katolikus) egyházmegye beteglátogató önkénteseivel találkozott az helyőrségi tábori lelkész, bemutatván a laktanyát és annak egyedi repülő darabjait.

Elsőre bizarrnak tűnhet  a dolog, ám gondoljuk csak át: a kórházban lévő idős férfi betegek egy része háborút megjárt “veterán”. Egy fiatalabb, bent fekvő férfi vagy nő lehet éppen katona, vagy egy katona hozzátartozója. Egy katona és hozzátartozója egy olyan világ tagja, aki sajátos ún. pszichoszociális helyzetben lévő ember. A katona mivolt ugyanis nagyban meghatározza egy katonacsalád vagy akár egy egyén életét. Ha egy beteglátogató legalább ezzel az egyszerű ténnyel tisztában van, már egy fontos eszköz van a kezében.

Vélhetően a látogatás célja is ez lehetett (a sok más érdekesség mellett.)

A mai egészségügyi személyzet terheltségére jellemző, hogy a betegekkel nincs hosszú távon kellő türelemmel. Ezt megoldani igyekszik világszerte egyház és civil társadalom egyaránt. Képzett és lelkes önkéntesek járnak betegekhez beszélgetni úgy, hogy néven szólítják őket.

Sajnos hazánkban csak bontakozik még ez a szolgálat. Két okból: egyrészt nincs meg hozzá az  egyházi vezetők kellő akarata (és tapasztalata), másrészt a polgárok (és hívők) anyagi (és ebből adódó szabadidőbeli) hiányosságai miatt.

Itthon a KLÖE, aki elkezdte a beteglátogatók szakmai képzését. Majd ezt követték protestáns irányú felsőoktatási intézmények, melyek a biblikus lelkigondozásra helyezték a hangsúlyt. Majd legújabban a Semmelweis Egyetem (katolikus, református egyetemekkel összefogásban) létrehozott egy lélektani alapvetésű, nem vallásos, de a hittel dolgozni tudó szakmai irányú továbbképzést.

A blog keretei nem elegendők ahhoz, hogy részletesen is kifejtsem, de a katonák élete bizony kellően sajátos ahhoz, hogy akár ilyen irányú továbbképzésen (illetve szakmai napon a laktanyában) is részt vegyenek a beteglátogatók, lelkigondozók és kórházlelkészek.

Ha csak a próbálgatás szintjén is, de talán az cikk témáját adó látogatás, ad némi segítséget ehhez.

P.S.

Szent Sebestyén a római gárda tagja volt. Szent Kamill pedig (akinek az apja is katona volt) a török ellen harcolt, valószínűleg még hazánkban is.

Rendőrlelkészek

Ami Németországban természetes, nálunk furcsán hat. Így volt ez a katonalelkészséggel is, amikor ‘94-ben újraindult a szolgálat. Most ugyanígy furcsán hat, amikor rendőrlelkészekről beszélünk.

A Csongrád megyei rendőrfőkapitány (Dr. Lukács János r. dandártábornok) az előzőek értelmében beírta magát a történelem könyvekbe.

Ez a kissé fellengzősen hangzó megjegyzés a témában járatos embereknek érthető. A főkapitányság épületében egy ökumenikus imaszobát létesített, egyben a történelmi egyházakkal megállapodást is kötött.

A cikkekből [1> | 2>] nem derül ki, de a sorok között olvasva sejthető is, hogy a megállapodás egy-egy lelkészt ki is nevez rendőrlelkésszé.

Az ő feladatuk nyilvánvalóan a rendőrséggel kapcsolatos temetések, a rendőrök lelkigondozása, a rendőrséggel kapcsolatba lépő civil lakosság lelkigondozása (pl. baleset esetén, őrizetbe vételnél stb.) Hasonló tehát ez a katonalelkészek munkájához, a másfajta körülmények okozta változásokkal.

Fordítva is hasznos: a rendőrökkel való szorosabb kapcsolattartás okán az egyházi ünnepek rendőri biztosítása, a rendőrség által kapott információk (főleg idős emberekhez való) eljuttatása, az egyházi ingatlanok, szobrok stb. felügyelete is könnyebben megoldható lesz ezentúl.

A lehetőségek, még azok is, melyek nem kívánnak anyagi hátteret, számosak. Remélem hallani még e kezdeményezésről és ezt a példaértékű kezdeményezést más megyék főkapitányai is átveszik.

Lelki gondozás és Afganisztán

Egy érdekes cikk jelent ma meg a honvedelem.hu-n. Lackner Pál tábornok, tábori püspök már jó ideje Afganisztánban van, igaz nem a PRT-ban, hanem Kabulban. A cikkből úgy olvasható ki, hogy nincsenek 150-en ott, csak ha a környéket is beleszámítjuk.

Az MH Lelkigondozói Elem teljesen új információ. Hogy ezt minek a mintájára, és ki találta, ki arról semmit sem találni, semmilyen hivatalos (vagy nem hivatalos) honlapon.

Ami kiderült róla:

– kizárólag a Baghlan tartományon kívüli területekre szól. (tehát Mazar, Kabul, Herat, Kunduz és a Warehouse)

– vezetője a protestáns tábori püspök (mindig, vagy csak most, amíg ott van?)

– lelkész kollégák támogatása (na ez egy különösen érdekes kérdés, mivel szinte biztos, hogy nem magyar lelkészekről van itt szó.)

Több itt a kérdés tehát mint a válasz. Mindenesetre köszönjük Kalamár főtörzszászlósnak a cikket, hogy legalább tudomásunkra juthat ilyesmi.

Mivel a ktp.hu-n semmi sem olvasható erről, feltételezem, hogy protestáns kezdeményezésről van szó, kérdés, hogy annak szánták-e, illetve, hogy mi lesz ezzel, ha a püspök (meglehetősen hamarosan) hazajön.

Reméljük nyilatkozni fog erről, meg a többiről is, mert ami tény az tény: olyan területen mozog napi szinten, ami még ma sem egy életbiztosítás.

Mi lesz a MH LE-mel? Más püspök nem megy utána az biztos, hiszen a katolikus nem katona, főrabbi meg épp nincs. (a Rabbinátusból nem is volt még senki misszióban: biztonsági okokra hivatkozva, vagy mert sokáig nem volt más rabbi a rendszerben? Nem tudni.  >> A lényeg: ) maradtak a kérdések…

Lelki defibrillátor?

Írtam korábban az Operation Worshipről. Nem egyedülálló a kezdeményezés, sőt!
Az RDK egy rövidítés, normál formában: Rapid Deployment Kit. Vagyis amolyan lelki elsősegély csomag.

A tartalma egy újszövetségi (terepszínű 🙂 szentírás, és két könyv: jelenleg egy imakalauz “Our Daily Bread devotional guide címmel (kiadja: RBC Ministries) és egy példányt a “Would You Like to Know God Personally?” (kiadja: Campus Crusade for Christ)

Nem olvastam e két utóbbit, de igyekszem beszerezni őket és írni róluk. Addig is ezen a linken olvashatunk élményeket arról, hogy milyen nagy segítség és áldás egy ilyen s.o.s. csomag.

TUTORIAL LELKÉSZEKNEK

Vannak jó kis videók arról, hogyan kell kungfuzni,vagy karatézni vagy éppen palacsintát kreálni, de meglepődve tapasztaltam, hogy arról is akad hogyan kell temetnie (és előkészülnie rá) egy tábori lelkésznek.

Egy dolgot találtam benne, amit kicsit furcsának vélek: ha jól tudom mindig párosával mennek közölni egy katona halálhírét. Ennek több okat is van: pl. tanú legyen jelen, de egyébként is valahogy hitelesebbnek látszik általa a hír. Hogy a videón miért egy valaki  megy, nem értem.

Interjú egy református tábori lelkésszel és néhány megfontolás a katonai lelkigondozásról

 

Az interjút >>itt lehet elolvasni. 

Az interjú tulajdonképpen “lelki” tartalmú és személyes jellegű.

Néhány megjegyzésem lenne hozzá:

– A Tábori Lelkészi Szolgálat nem a MH (Magyar Honvédség), hanem a HM (Honvédelmi Minisztérium) háttérintézménye. Ezért lehet az, hogy az ÖHP-nak nincs alárendelve. A mindenkori honvédelmi államtitkárnak viszont igen.

– “lehetőség adódott a hétvégi istentiszteleti alkalmak látogatására a laktanyákban”. A sorkötelezettség időszakában valóban “lehetőség” volt a hétvége, de manapság hétköznap ugyanúgy kiürül a laktanya mint hétvégén. Az sem elhanyagolható szempont, hogy ez nem jelenti azt, hogy 1.) nem marad ott senki 2.) egy tábori lelkészre nemcsak a katona, hanem a családja is rá van bízva, így nagy lehetőség ez arra, hogy meglátogassa őket.

A cikktől függetlenül is:

Érdekes megfigyelni a pszichológia és a lelkészet (lelkigondozás) szétválasztásának hiányát a Honvédségben. Ez persze nagyon összetett téma, de az egyik kardinális kérdés az alábbi: a pszichológiai-lélektani háttérmunka (beleértve a lelkigondozást is) a harci hatékonyságot, teljesítményt hivatott növelni, fenntartani?

Katonai szempontból igen, a pszichológiának ez a kérdés (így) nem tárgya, vallási-lelkigondozási szempontból pedig nem.

A pszichológia ebbéli semlegessége meg is mutatkozik a Honvédségben. Ugyanakkor nem független, ezért a hadtudományok és persze a honvédelmi politika nagyban befolyásolja a pszichológiai munka irányát.

A lelkigondozásnak, vallásgyakorlásnak (ami nem ugyanaz!) meg kell küzdenie azzal, hogy az általa kitűzött cél más, ugyanakkor saját céljának mellékterméke éppen (nagy vonalakban) a katonailag elvárt. Magyarul az erkölcsi tartás, a lelki (mentális) erő, a remény, a biológiai életen túlmutató értékek mentálisan felkészültebb, hatékonyabb, önkontrollra képes katonát eredményeznek.