Demeter István, tábori lelkész a világháborúból

Hozzászólás

Idézek a cikkből:

“A pap, költő, festő tábori lelkészként írt naplóját adta ki a sárospataki Római Katolikus Egyházi Gyűjtemény. … A Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke Mons. Berta Tibor vette át a szót. Először A Cs. és Kir. Jász-Kun 13. Huszárezred története című könyvből olvasott fel részleteket. Ez a kötet az első világháborúban szolgálatot teljesítő tábori lelkészek hősiességéről szól ugyan, de a részlet nagyon átélhetően érzékeltette a tábori lelkész elhivatottságát, hazaszeretetét, hősiességét. Jó néhány szakmai dologról is tájékoztatást kaptunk. megtudhattuk, mi a különbség a tartalékos és tényleges tábori lelkész között. A behívott tartalékos lelkészek nagyobb számban és hosszabb ideig szolgáltak. Demeter István is ilyen behívott, tartalékos lelkész volt. A beszélgetésből az is kiderült, hogy a jelenkori tábori lelkészet 1994 óta létezik a Magyar Honvédelmi Minisztérium keretei között.”

 

Iszlám Állam könyvbemutató: elégséges

Hozzászólás

Ahogy írtam róla megjelent az Iszlám Állam c. könyv, pontosabban ez: Besenyő János, Prantner Zoltán, Speidl Bianka, Vogel Dávid: Az Iszlám Állam – Terrorizmus 2.0 Történet, ideológia, propaganda, Kossuth Kiadó, 2016. (2.800 Ft)

A mai nap volt a Stefánia Palotában a könyvbemutatója közel 200 fő jelenlétével. (egy cikk róla a MH honlapján) Az előbbi cikkben nem megjelentekről írnék most. Kocsis András Sándor, a Kossuth Kiadó elnök-vezérigazgatója kiemelte, hogy ez a létszám kiemelkedően megtisztelő és nem általános jelenség. Beszédében hangsúlyozta, hogy a könyv tartalmi részéről nem hivatott szólni, mégis megjegyezné, hogy nagy tisztelője Savonarolának, aki már nagyon régen hangsúlyozta mennyire veszélyes is lehet a hit. Aztán Churchillt idézte, aki már saját idejében a szélsőséges iszlámra hívta fel a figyelmet. Végül pedig Hankiss Elemér Diagnózisok 2. művének “jóslatát” foglalta össze, aki már a 80-as években megírta, hogy a következő két nagy válság a világban a szélsőséges vallásosság és a elvtelen fogyasztói társadalom lesz.

Szintén beszédet mondott Dr. Benkő Tibor vezérezredes, Honvéd Vezérkar főnök, aki hangsúlyozta az Iszlám elleni fellépés nehézségét. Legfőbb oknak az muszlim harcosok, terroristák, “vagy akárhogy nevezzük őket” (sic!) halálhoz való kapcsolatukat jelölte meg. Szerinte egy olyan emberrel, akinek a halál “megdicsőülés” (ezt a szót használta, ami sokkal többet hordoz mint a dicsőség!) nehéz mit kezdeni.

Dr. Besenyő János ezredes, a Honvéd Vezérkar Tudományos Kutatóhelyének vezetője, a szerzők egyike ugyan ott volt, de lényegében nem szólt hozzá.

Összegezve egy szép protokoll esemény volt, ahol katonai attasék voltak jelen (szinkrontolmács is rendelkezésre állt), önkéntes alapon a tisztjelöltek a Ludovikáról parancsnokaikkal együtt nagyobb számmal, egy-két tábornok, számos főtiszt és katonák, civilek.

Ugyanakkor ez nem katonai parádénak lett meghirdetve, hanem nyitott könyvbemutatónak. Sajnos éppen ebből nem volt semmi. Aki nem két rövid bevezető mondatért utazott Budapestre, annak nagy csalódás volt az egész, hiszen a két (bevezető!) beszéd összesen alig volt fél óra. Ráadásul Simicskó István honvédelmi miniszterrel volt meghirdetve az esemény, aki nem volt jelen (és nem is kértek elnézést emiatt).

Csak, hogy értsük mire gondolok: egy könyvbemutató nem csiri-viri egyenruhás protokoll esemény kell legyen. De legyen, na… Egy könyvbemutató része, hogy beszélgetés is zajlik a könyvről. Kérdéseket lehet feltenni, de legalábbis elmesélik a munkafolyamat érdekességeit. Például hogyan álltak neki a könyvnek, mik voltak a nehézségei. Emlékszem Szlankó Bálint: Maximum Nulla Áldozattal c. könyvére, aminek a könyvbemutatóján olyan sztorikat mesélt el a szerző, mely miatt az amúgy is érdekes és hiánypótló könyve sokáig a legjobbnak számított nálam. Elmesélte például hogyan közlekedett, mert nincs jogsija. Mesélt a HM-mel történt egyeztetéseiről, hiszen kényes, érzékeny témát választott. Mesélt arról, hogy a különleges műveletiekkel hogyan érezte magát, félt-e vagy sem, amikor köztük volt. Nem is szólva az olyan száraz, de mégis érdekes dologról, hogy a könyvben mennyire fontos volt a rövidítések és a katonai kifejezések pontos használata. Nyilván, ez egy másik műfaj, de hát itt nincs miről szólni?

Olvasóimnak ajándékul itt a tartalomjegyzék:

 

tr_iá1 tr_iá2

 

%d blogger ezt kedveli: