Rácz István főhadnagy, katolikus tábori lelkész már többszörös missziós tapasztalattal a háta mögött fel-felbukkan a sajtóban, amikor ezekről kérdezik. A honvedelem.hu cikke – vélhetően a KFOR misszió kommunikációs tisztje “tollából” – róla szól, pontosabban egy vele készült interjút olvashatunk.
A témában járatos embereknek újat nem fog mondani, azonban a lényeget közérthetően összefoglalja. Talán kicsit félreérthető lehet a sok embert érdeklő papi titoktartás. Kár, hogy a cikkben ez nincs tisztázva. Természetesen a gyónási titok semmilyen formában nem kerül tovább senkinek. A bizalmi beszélgetés csak szigorú feltételekkel, végül a felmerült problémák lényege viszont a gyónási titkot leszámítva, általában a felmerült helyzetre vonatkozólag, nem a személy kilétét illetően továbbmegy.
Elgondolkodtató továbbá, hogy miért nincs a délszláv missziókban pszichológus? Sajnos erre nem találni a neten semmi magyarázatot. Amúgy megérne egy cikket az, hogy az itthon lévő katonaorvosok, katonapszichológusok mennyire vállalhatnak saját praxist? E téma azonban már nem fér e blog keretei közé.
Az viszont igen, hogy egy lelkész milyen kompetenciahatárok közé szorul lélektani ügyekben, és hogy egyáltalán milyen lélektani képzést kap egy lelkész? Kétségtelen, hogy a lelkészek jelenlétének mély gyökerei vannak a Honvédségben: gondoljunk csak a kötözőhelyek testi-lelki gondozóira, akik a korabeli tábori lelkészek voltak. (az ápolók és később az orvosok mellett is.)
Egyébként szintén egy nem ritkán felmerülő gondolat idősebb nyugállományú katonáktól, hogy a tábori lelkészek feladata a korábbi politikai tisztekével egyenlő. Ez azonban egyáltalán nem valós megállapítás. Tény, hogy távolról nézve a beosztás jellege miatt hasonlónak tűnhet a kettő, de minél jobban megismerjük a két beosztás sajátságait, annál inkább különbözőnek tűnik. Egyszer lehet erről is írok majd egy-két gondolatot.