Református tábori lelkész Koszovóban

Hazatérése alkalmából egy interjú készült a kaposvári református tábori lelkésszel, Székely Attila főhadnaggyal.

Futás Voronyezs irányába

Nem újdonság, hogy az ökumenikus áldás másodlagos hírérték gyanánt épp hogy megemlítésre került, de van olyan médium, ahol mégcsak megemlítve sincs. A képanyag pedig tartalmilag nemcsak blogom tárgyát illetően, hanem az alkalmat nézve is kritikán aluli.
(külön képanyagot próbáltam szerezni, hogy a valóság is látszódjon, erre kaptam emailen egy csomót, de nem tudom ki küldte. Sajnos így – egyelőre – forrás nélkül, és remélem azért küldték, mert feltehetem. Ellenkező információig alul láthatók is.)

Az ünnepség legszebb vonása a katonák és hagyományőrzők látványa volt. Ám maga az ünnep tartalma is – ha jobban belegondolunk – nem a futásról és a két futóról, hanem az elesett katonákról szól. 

A múltkori bejegyzésemhez a sajtóanyag:

http://kapos.hu/videok/kapospont_net_video/2013-04-18/a_doni_hosokert_fut_szita_janos_es_kovalik_zoltan.html

http://kaposvarhirado.hu/kozelet/elindultak-voronyezsbe-a-doni-aldozatokra-emlekezo-futok

http://www.sonline.hu/somogy/kozelet/hosok-templomatol-indult-a-doni-emlekfutas-493605

http://kaposvarmost.hu/galeria/kozelet/2013/04/18/emlekfutas-voronyezsig_197.html

http://kaposvarmost.hu/videok/kaposvar-most/2013/04/18/elindult-az-emlekfutas-voronyezsig_5862.html

fent: kaposvári katonazenekar

fent: a két futó

fent: huszárok a templom bejáratát őrzik

fent: Barantások díszőrségben

balról (háttérben): Gelencsér Attila Somogy Megyei Közgyűlés elnöke, orsz.gy. képviselő, Bárdos Antal ezredes, MH 64. BSZJ Logisztikai ezred parancsnoka, Puskás Béla, a Mártírok és Hősök Közalapítvány moderátora, nyá. ezredes
fent (előtérben): ökumenikus áldás (balról: Agg József esperes-prépost, Hősök Templomának plébánosa, Székely Attila kaposfői református lelkész, Markovics Milán Mór főhadnagy, tábori lelkész)

fent: A Magyar Nemzetőrség is elhelyezte koszorúját

fent: Nyugállományú katonák szervezeteinek képviselői is lerótták tiszteletüket

fent: Bárdos Antal ezredes

fent: a két futó gyermekeikkel

fent: Hősök temploma

fent: a két futó lerója tiszteletét a háborús emlékmű előtt

futás VOROZSENYIG?

futó

Két kaposvári sportoló arra az egyedülálló dologra vállalkozott, hogy a Don menti harcok befejeződésének 70. évfordulója alkalmából – tisztelegve az elesett hősök, és áldozatok emléke előtt futva Kaposvártól Voronyezsig. Diplomáciai okokból a magyar utáni szakaszt azonban gépkocsival fogják megtenni.

Az emléktúra résztvevői fejet hajtanak, és koszorút helyeznek el az útvonalon lévő magyar katonai síroknál, emlékhelyeknél. Az emlékút végén kiemelt feladatnak tekintik, hogy tisztelegjenek a rudkinoi központi temetőben eltemetett több mint 20 000 magyar katona emléke előtt. A kölcsönösség jegyében kerül sor koszorúzásra Gremjacsjében, a magyar közreműködéssel épült orosz emlékműnél.

2013. április 18-án, 14.30-kor kezdődik a rendezvény a Hősök templomában egy szentmisével, közvetlen ezután egy rövid koszorúzást követően következik a rajt.
Az út első szakaszán, a futók ünnepség keretében hajtanak fejet Pákozdon az ismeretlen katona sírja előtt (Doni emlékmű). Kárpátalján koszorúzásra és emléktábla
avatásra kerülne sor Szolyván, a „Málenkij robotra” elhurcolt magyarok emlékparkjában.

Az emlékfutás résztvevői:
Szita János, aki Bence nevelt fiáról lett ismert a médiumok által, a kaposvári gyilkosság miatt, és aki egyébként az Országos Mentőszolgálat munkatársa.

Kovalik Zoltán főtörzsőrmester (a Magyar Honvédség hivatásos katonája, MH 64. Boconádi Szabó József Logisztikai Ezred).

Az emlékfutás fővédnöke: Dr. Hende Csaba, honvédelmi miniszter.
Az emlékfutást szervező operatív csoport tagjai:
Dr. Giber Vilmos a Mártírok és Hősök Közalapítvány elnöke,
Puskás Béla a Mártírok és Hősök Közalapítvány moderátora, nya. ezredes,
Lengyel János az emlékfutás sajtó marketingese, az Axel Springer projekt termékek
főszervezője,
Gokieli Szvetlana Orosz Hagyományőrzők Kaposvári Egyesülete elnöke (orosz nemzetiségű
magyar állampolgár)

Ui.: a programról immáron részletesen.

TÁBORI LELKÉSZ, az Isten embere

A tábori lelkész inkább Isten embere, nem annyira a lélek szakembere. – vallja Markovics Milán Mór fhdgy. tábori lelkész. Az interjút egy egészen érdekes újságban találhatjuk meg.

Ki gondolná, hogy létezik olyan újság, hogy temető magazin. Pedig van, negyedéves. Nyomtatásban és online is elérhető, utóbbi nyilván némi késéssel. A Magyar Temetkezés nevű magazin a temetőkkel kapcsolatos programokról, fejlesztésekről számol be. A magazint a Somogy temetkezés kezeli, de országosnak tűnik. A főszerkesztő (Puskás Béla) katona volt, jelenleg nyá. alezredes és a Somogy Temetkezés kft. ügyvezető igazgatója.

Az előbbiek okán a katonai tiszteletadásoknak és katonasíroknak nagy becsülete van a magazinban és vélhetően az általa rendezendő alkalmakon is.

Bár egy tábori lelkész megszólaltatását nem tartanánk így furcsának, valójában minden számban találni egy-egy riportot plébánossal, lelkésszel. Az egyik számban például a jól ismert gördeszkás pap szólalt meg.

Visszatérve az interjúra, amiben többek mellett egy nagyon fontos kérdésre kapunk egyfajta magyarázatot: hogy lehet valaki katona és pap, egyáltalán hogyan fér össze az erőszak és a szeretet nyelve?

Az interjú a linkelt magazin vége felé található (“Szolgálni Istent és a hazát” címmel) a 28. oldalon.

A kép a Somogy TV interjújából való, ami meghallgatható itt.

SAJTÓSZEMLE

Nem találtam jobb címet a mai posztnak. A helyzet az, hogy három nagy írást is közreadtam volna, de úgy döntöttem, hogy azok nem blogba valók, így mostanra csak egy kis szemezgetés marad.

Aktuálisan a zalavári táborról lehet olvasni a neten. Ezt a katolikus ág szervezi katonagyerekeknek (mármint katonaszülők gyermekeinek 😉 Az egyik gyerkőc nyilatkozatából ítélve egyhetes táborról van szó, ami Simicskó államtitkár szavait kölcsönvéve valóban értékteremtő. Tetszetős, hogy a programok nem katonai bemutatókra vannak kiélezve, de nem is valami értékrelatív programokra, amire van bőven példa a nyári táborokat illetően. A KTP honlapján korábban láttam árat is, ami kifejezetten olcsónak tűnt. Nyilván ez támogatásokkal oldható csak meg így. A lelkészek szolgálata kiterjed a családokra is, így ez egy fontos alkalom ennek kifejezésére. Az, hogy ez mennyiben “hasznos” és hatékony, illetve mennyiben értékteremtő ahhoz túl kevés az információ. Jól hangzik viszont, hogy a honvédtiszt-jelölteket bevonják az ilyen jellegű feladatokba, felelősség vállalásába. Van-e hasonló lehetőség a protestáns és zsidó ágnál is, erről semmit sem találtam a neten, de ha találok megírom.

A kaposvári tábori lelkészről is felkerült egy megyei tv-ben egy riport. Alapkérdések kerülnek elő benne, ami igazán lényeges az, hogy van szerkesztő, aki fontosnak tartja a tábori lelkészek megszólaltatását.

Közben megjelent egy egyórás videó Emil Kapaunról (akiről nem rég írtam itt), a szentté avatás előtt álló tábori lelkészről. A műsor egy talkshow, egy picit amerikai – ha így érthető, de érdemes végignézni a témát érdeklő embereknek.

 

NTE és CSS Afganisztán

Afganisztánba induló csapatoktól köszöntek el (kibocsátó) Kaposváron, akik – a legtöbb sajtócikk sugallmazásával ellentétben – nem harcoló katonákat fognak kiképezni, hanem logisztikusok, akik erre tanítják majd az afgán katonákat is.

Összeesküvés elméletet gyártóknak a vasvári temetés óta már-már ajánlott téma hogyan kell eltitkolni egyházi vonatkozásokat egy-egy eseményről. A vasvári tényleg a csúcstartó, ahol 90%-ban egyházi dologról volt szó, lévén egyházi temetés volt. A jelen kaposvári téma sem marad el sokkal ettől. A kibocsátón két ember beszélt csupán: a honvédelmi miniszter és a tábori lelkész.

A legtöbb híradás semmiről nem számolt be, csupán Hende szempontját közölték a NATO csúcs miatt. A kibocsátó főszereplői: a katonák és parancsnokaik szinte senkit sem érdekelt.

Ha nem találok a sonline cikkére. (“Markovics Milán Mór főhadnagy-tábori lelkész áldása után”) simán azt gondolhattam volna, hogy nem kaptak áldást a katonák. Hiszen sem az országos média, sem a helyi sajtó nem számolt be erről. Az eseményről igen, Hendéről igen, de a katonákról egyedül a KaposPont hírportál, ez jó pont nekik, viszont némi tárgyi tévedéseik miatt ez sem az igazi. A lényeg – a blog szempontjából – azonban, hogy tábori lelkészről a sonline-on kívül semmi nem ír. Az igazán méltatlan dolgot a honvedelem.hu követi el – nem először -, úgy közöl cikket, hogy még csak meg sem említi a tábori lelkészt, a fényképeken nem is látszik, nincs a cikkben a misszióba induló parancsnok se megszólítva, de még csak meg sem említve a neve. (igaz, ez legalább tárgyi tévedésektől mentes cikk.)

A Nemzeti Támogató Elem (NTE) most kiutazó húsz katonája Mazar-e Sharifban fog szolgálni Nyers József ezredes (műszaki katona Szentesről,  nevéhez fűződik a mostári híd újjáépítésével kapcsolatos munkálatok, vagy éppen az Európa-híd) alatt.

A Logisztikai Mentorcsoport (CSS) állomáshelye Kabul lesz a Német Fegyveres Erők Műszaki Tanácsadó Csoportjának (GAFTAG) alárendeltségében fognak szolgálni tizenegyen, Steinbach György alezredes (MH Támogató Dandár, Helyőrségtámogató Parancsnokság, Budapest) vezetése alatt.

Feladataik logisztikai jellegűek, illetve  közlekedési, karbantartó-javító és élelmezési feladatok ellátása, illetve ezek tanítása.

Hende barátságról beszélt: szerezzenek barátokat Magyarországnak (“a lobogónak”) a katonák “odaát”. A tábori lelkész az áldás előtt elmondta, hogy látott egy fényképet, amin két-három növényt gondozott néhány katona Afganisztán egy katonai táborának közepén. Elmondta, hogy ez mutatja a legjobban, hogy mit tesz egy katona ott: védi és gondozza az életet a halál közepén. A fegyverek, az erős katonák és több tonnás járművek között ott az élet, amit mindez nem eltapos, hanem óv és őriz. “Ez lesz az Önök feladata odaát.” Arról is szólt, hogy el kell vigyék a békét arra a földre, ami áldás kell legyen és haza kell jöjjenek, ami öröm – és ez így van rendjén.

NYÍLT NAP ÉS KIÁLLÍTÁS

A honvédségi honlapon nem is találtam a Boconádi laktanya nyílt napjáról semmit. Ám annál izgalmasabbat ott, ahol igen. E nap ugyanis részben a gyerekeké, részben az érdeklődő középiskolás korosztályé, de a felnőttekre is gondoltak. Ugyanis nemcsak játékok, érdekes bemutatók vártak a látogatókra, hanem kiállítások is. Az egyik ezek közül a tábori lelkészek életét mutatta be a régmúltat és a jelent is idézve. Arról nem tudni milyen sikere volt a nyílt napnak, de bizonyára most nemcsak a civilek, hanem a katonák is találkozhattak a katonalelkészek munkájával, szolgálatával.