A magyar határnál egy lelkész katona is

Hozzászólás

Dudás Ferenc hadnagy, református tábori lelkész Hódmezővásárhelyen teljesíti katonalelkészi szolgálatát. A magyar televízió a határzár miatti honvédségi szerepvállalás keretein belül szolgáló lelkész munkájába ad bepillantást.

http://www.mediaklikk.hu/video/isten-kezeben-lelkesz-a-hataron/#

Honvédségi kitüntetések

Hozzászólás

A kitüntetések fajtái, fokozatai kevesek számára ismert. Ennek oka nem csak az, hogy
keveseket érdekel (vagy épp érint, sőt akár megérint), hanem komplex mivolta és viszonylag gyakori változása. Korábban már írtam a legrangosabb magyar kitüntetésekről, most kifejezetten a katonairól írnék. A kitüntetés adományozója az előbbiben a köztársasági elnök, a katonai esetében a honvédelmi miniszter (illetve a vezérkari főnök).

Katonai kitüntetés sokféle van. Egyelőre (a fentihez hasonló módon) azokat gyűjtöm csak egybe, amivel gyakran lehet találkozni (vagy nem, de lényeges), ezért nem rossz így egyben, röviden és tömören látni. Talán így könnyebben memorizálható és beazonosítható.

(Két érdekes honlapajánló [1] szalagsávokrendező, [2] szalagsáv-sorrend)

A kategóriák a következők (rangban csökkenő módon; viselési sorrend is, de csak kategórián belül, és csak a magyar állam kitüntetései után!):
– érdemjel
– szolgálati jel
– kitüntető cím
– emlékérem
– emlékplakett
– oklevél
– díj
– emléktárgy

¤ ÉRDEMJELEK (tehát a legrangosabbak)

  • tr_hazaertHazáért Érdemjel (hősies helytállásért) 2 db van csak!
  • Szövetségért Érdemjel (csak külföldieknek!)
  • Szolgálati Érdemjel (kiemelkedő szolgálat és(?) kiképzés)
    • tr_sz_baberbabérkoszorúval ékesített…
    • tr_sz_aranyarany fokozata
    • tr_sz_ezustezüst fokozata
    • tr_sz_bronzbronz fokozata
      (Tűzharcban tanúsított bátor helytállásért a fentiek kardokkal ékesített formája adományozható.)

¤ SZOLGÁLATI JELEK (Az utolsót leszámítva már csak felsorolom)

  • tr_arviz(Árvízvédelemért szolgálati Jel (már nincs, de elterjedt)
  • Első Tűzharcért Szolgálati Jel
  • Katasztrófa-elhárításért Szolgálati Jel
  • Migrációs Válsághelyzet Kezeléséért Szolgálati Jel (2015-ben alapították!)
  • tr_bekefennBékefenntartásért Szolgálati Jel (Ezek a fehér alapon arany betűkkel ismert szalagsávosak)
  • Külszolgálatért Szolgálati Jel
  • tr_szjel_tiszt.tr_szjel_altiszt.tr_szjel_legenyTiszti, Altiszti-legénységi Szolgálati Jel
    • I. fokozat 30 év után
    • II. fokozat 20 év után
    • III. fokozat 10 év után

¤ KITÜNTETŐ CÍMEK

  • tr_honvedelemert Honvédelemért Kitüntető Cím (kiemelkedő szakmai érdemek okán, sötétebb mint előző hasonló altiszti szolgálati jel)
    • I. osztály
    • II. osztály
    • III. osztály
  • tr_hadisirMagyar Hadisírgondozásért Kitüntető Cím
    • arany
    • ezüst
    • bronz
  • Aranykor Kitüntető Cím (nyugállományú katonák érdekeit érintő eredményes munka)
  • Címzetes Önkéntes Tartalékos Cím (a fentihez hasonló, de a tartalékosokra nézve)

¤ EMLÉKÉRMEK

  • tr_sebesSebesülési Emlékérem
  • Maléter Pál Emlékérem (1956 kapcsán)

¤ MINDEN MÁS (Emlékplakettek, emléklapok, oklevelek, emléktárgyak)

  • Honvédségért Emlékplakett (leszerelésnél)
  • Honvédségért Oklevél (10,20,30,40 év után civileknek, honvédségi munkaviszonyban)
  • Elismerő Oklevél (áldozatkész munkáért jogi és magánszemélyek számára)
  • Emléktárgy (gyakorlatilag bármiért)

   DÍJAK (a díjak egy külön kategória ugyan, de erről most nem írok)

és egy kis gyakorlásnak itt van Benkő Tibor vezérezredesé (azóta a szabályzók szerint a képen látható felső amerikai kitüntetés alulra került!)

tr_benko

Benkő Tibor HVF szalagsávja

Egyenesen Koszovóból

Hozzászólás

Kálinger Roland százados, tábori lelkész (alias Rozsé atya), aki jelenleg Koszovóban szolgál a Katolikus Tábori Püspökség Mária Rádiós műsorában nyilatkozott arról milyen egy katonának és milyen egy katolikus papnak katonák között egy műveleti területen. Kihívások, örömök, módszerek és spiritualitás.

http://www.honvedelem.hu/cikk/51690_inter_arma_caritas-szaztizenotodik_adas

Cserkészet és honvédelem

Hozzászólás

Isten és honszeretet egy katonalelkész identitásának sarokkövei. Nem véletlen, hogy az ezeket ugyanúgy alapelvként magának valló cserkészettel sok közös vonást találni. A legtöbb országban ahol vannak katonalelkészek, és létezik cserkészet, valamilyen szintű együttműködés létezik köztük. Írtam is róluk már egy ügy kapcsán.
Magyarországon a kommunizmus által támogatott úttörő mozgalom erőteljesen elnyomta a korábban jelentős taglétszámú cserkészetet, melyet különösen a Regnum Marianum támogatott.

Magáról a cserkészetről sokat lehet olvasni a neten, akár a wikipedián, akár saját honlapjukon.
Jelenleg egy hír a honvedelem.hu-n, ami írásra sarkallt.
Elgondolkodtató dolog ugyanis a fiatalok “talpraesettségre” nevelése, ahogy a Magyar Honvédség és a cserkészek közötti együttműködés is.

A fiatalok elérése mindenkinek fontos, mert ők nemcsak a jövő felnőttei, hanem olyan potenciális felnőttek, amilyenné alakítjuk őket fiatal korukban. A talpraesettség – egy despota falanszter rendszert leszámítva – mindenki érdeke, ám a tartalom ettől még homályban marad. Elvileg egy úttörő is talpraesetté vált, ahogy egy cserkész is. Ezzel nincs is baj. Egy cserkész viszont más világképet szív magába mint egy úttörő. Nehéz elvonatkoztatni attól is, hogy a mindenkori politika mennyire meghatározza, milyen fiatalok nevelésével foglalkozó közösséget támogat.

Ám, ami ettől nem kevésbé lényeges, hogy mennyire ismerjük ezeket a közösségeket. Hende miniszter úr szavai: “egy cserkész nem lesz katona, és egy katona sem lesz cserkész” a valós helyzet határán táncol. A cserkészet egyik legnagyobb erénye, hogy a felnőtt korig valóban számos lehetőséget kínál, ám le is zár utána, legalábbis mint egységes közösség. Érdemes lenne tudni, hogy van számos katona, aki cserkész, különösen azon fiatalokból, akik vezetőként megmaradtak egy cserkészközösségben, miközben katonák (is) lettek. Ugyanakkor vannak katonák, akik fiatal felnőttként ismerték meg a napjainkban újra erősödő cserkészmozgalmat és felnőttként vállalják, hogy cserkészek lesznek, és el is végzik a cserkész vezetőképzést. A Honvédség – úgy tűnik – nem látja ebben a lehetőséget, vagy nem tudja. Pedig ez a KatonaSuli egyik ágát képezhetné, ami rendkívül költséghatékonysággal, rátermett, a honvédelem számára is értékes utánpótlást biztosíthatna legyen szó altisztekről vagy tisztekről.

Itt lép be gondolatsoromba Buday Barnabás (Magyar Cserkészszövetség elnöke) nyilatkozata, amiből az tűnik ki, hogy a cserkészek sem látják a honvédséggel való együttműködés teljes spektrumát. A Magyar Honvédség eszközrendszerén és területeinek átadásán túl éppen személyi erejében tudna nagy erő és támogatás lenni. A katonák között ma is vannak volt cserkészek, a sok cserkészettel nem találkozó katonákon túl nekik is vannak gyermekeik, akiket a legkülönfélébb hátterű katonás, terepmintás harcolós táborok toborzói érik el, miközben ott lenne a lehetőség a cserkészetre.

Megoldás az lenne, ha a Honvédség megkeresné azokat a katonáit, akik aktívan szerepet vállalnak a cserkészetben, és a cserkészet is felkutatná honvédeinket köreikben. Nemcsak egymásnak lehetnének sokkal nagyobb segítségére, mint ahogy ezt gondolják a riport alapján, hanem gyümölcsöző lehetőségek sokasága tárulna fel.

fotók: cserkesz.hu

RÁDIÓMŰSOR

Hozzászólás

A Katolikus Tábori Lelkészség rádióműsora (Inter Arma Caritas) bármikor hallgatható egy netes tárhelyről.
http://soundcloud.com/magyarhonvedseg

ERKÖLCS, TISZTESSÉG, BECSÜLET

3 hozzászólás

Kinek, ha nem a tábori lelkésznek feladata, hogy szava legyen az olyan nehéz kérdésekben mint a katonai becsület, hazaszeretet, katonai tisztesség, – becsület. Korábban már írtam erről, pontosabban arról, hogy nem nagyon foglalkoznak ezzel a kérdéssel idehaza. Annál inkább az óceánon túl az USÁban, jóllehet ott sem olyan egyértelmű ezzel kapcsolatban minden mint azt láttatják.

Még mindig nem találtam a Honvédség Etikai Kódexét, de sokat írtam annak alapjairól. A szakmai megalapozáson túl ugyanis mindig szükség volt elvekre is, amelyek az emberi viselkedésre, motivációra, lelki állapotára is hatással vannak.

Ezeket ne úgy képzeljük el, hogy vastag könyveket írnak arról mikor mit kell tenni. Ilyen is van, és erről is beszélek, de most csak egy-két szóval meghatározható elvekről írnék.

Az USA ARMY értékei (elvei), ami minden katonára vonatkozik egy tömören megfogalmazott etikai kódex. Erről is írtam már. (itt meg egy kis videó is van róla.)

Persze a szavak mögött lévő valóság számít, ám ennek több formális kifejezése látható:

ilyen lehet
egy anyag: az egyenruha,
egy forma: tisztelgés.

Mindezek tehát valóságos jellemzők kifejezései. A katona, aki életét kockáztatja bajtársáért, hazájáért. Egy katona, aki magánemberként is előzékeny, határozott, hűséges. Mindezeket fejezi ki a kódex és a forma.

A Magyar Honvédségben is védik ezt. Sajnos ezt nálunk – ahogy látom a keresésem alapján – csak jogilag nézik.

Fontos ugyanis észrevenni, hogy vannak olyan erkölcsi elvek, amelyeket nem lehet, vagy legalábbis nem ildomos jogilag szabályozni, annak áthágása viszont mégsem mindegy. (és fordítva: olyan méltatlanság, amely csak jogilag nézve az.) Gondolok itt a válások óriási arányára, a dohányzásra, jármű vezetésben lévő magatartásra. Olyanokra, amiket valóban nem kell jogilag szabályozni, de legalább ösztönözni kell a katonát a jobb felé.

Az előző példához:

– ne kössön meggondolatlanul házasságot,
– ne csak a feljebbvalótól kérdezze meg, hogy rágyújthat-e a társaságában, hanem mindig, mindenkitől, sőt ha lehet nem dohányzó társaságában egyáltalán ne tegye.
– járművezetés közben (főleg egyenruhában) legyen előzékeny, a szabályokat maradéktalanul tartsa be.

Ám az elvek nem ezekről szólnak. Ha egy katona valóban azok szerint akar élni, nem kell azon gondolkodjon, hogy most méltatlan-e ez vagy az. Egyszerűen a zsigereiben lesz és jól tud majd dönteni egyedi helyzetekben is.

+ és még valami ehhez a bejegyzésemhez. Mindez nemcsak a katonákra vonatkozik, hanem minden egyenruhás szervezetre. Legyen szó elhárításról (aki nincs egyenruhában), hagyományőrzőről (aki alapvetően civil), és persze minden rendvédelmi, katasztrófavédelmi stb. tagjaira is.

Nem kérdés tehát, amit már egyenruhásoktól is hallottam: kell-e tisztelegnie pl. egy rendőrnek  egy katona felé? A válasz a fentiek miatt egyértelmű: igen. (hozzáteszem, hogy a hjt-ben nem találtam, de a 30/2011 Rendőrség Szolgálati Szabályzatában ez szerepel: “92. § ( (2) A rendőrség egyenruhát viselő tagjai kölcsönös udvariasság alapján a rendfokozat figyelembevételével tiszteletadást teljesítenek a Magyar Honvédség, a rendvédelmi szervek egyenruhát viselő tagjainak.”

 

MISSZIÓS SZABADSÁG és a psziché

1 hozzászólás

Izgalmas téma lett a katonai missziók időtartama és a hazajövetel kérdése. Konkrétan azon alkalmakkor van szó, amikor a katonák a missziós idő alatt egyszer hazajöhetnek szabadságolni. Nem írtam, hogy hol kérdés, ugyanis nemcsak hazánkban az.

Az USA-ban sokáig 12 hónapos volt egy váltás. Aztán 2007-ben felment 15 hónapra. Később azonban egyre több jel mutatott arra, hogy ez túl sok. A biztonságpolitika és terrorizmus blogon is volt egy téma ezzel kapcsolatban, ahol valaki névtelenül a hosszú idő és a balesetek kapcsolatát hozta fel magyarázatként.

Az USA 12 hónapnál lejjebb alig tudja lenyomni a váltásokat, elsősorban a váltás okozta létszámhiányra hivatkozva. Pontosabban úgy látják, hogy a 9 hónap a legkevesebb, ahol még megoldható némi “áldozatok” árán.

Itt arról van szó, hogy a 9 hónap miatt (“áldozatok”)
– jobban kell számítsanak majd a Nemzeti Gárdára és a tartalékosokra,
– rövidebb lesz a bevethetőség közötti otthoni tartózkodás,
– elveszik az R&R-t. (vagyis nem jöhetnek majd haza a misszió váltása alatt, sőt akár ott sem lesz letölthető szabadságuk.)
– bizonyos beosztásokban szolgálók még kevesebbet maradhatnak otthon, illetve egyesek nem fognak tudni 9 hónapra “leszerződni”, mert hiány van belőlük, így muszáj a 12 hónapot kivárják.

Egyébként a fent linkelt egyik cikkben írnak is erről, vagyis hogy itt nem elsősorban anyagi kérdésről van szó, hanem létszámhiányról. Fél millió embernek a váltását megoldani persze óriási pénz is, de még rosszabb, hogy nincs elég emberük (katonájuk.)

A fenti linkek között amúgy nem is annyira a cikkek, hanem a kommentek voltak tanúságosak. Ugyanakkor éppen nálunk is ennek van aktualitása, csak nem 9 hónapról van szó, hanem 6 hónapról változatlan, viszont ugyanúgy szabadságos hazautazás nélkül.

Érdekes kérdés, hogy pszichésen mi lehet a megfelelő, illetve ideális?
Sok tanulmány készült erről, amelyek nagy hasonlóságot mutatnak a zárt körben élő más körülményeket vizsgálókkal. Ilyen például az űrutazás, vagy a valóság showk világa. Persze vannak egyedi vonások is, amiket nem szabad figyelmen kívül hagyni. Túl sok különböző helyen olvastam a témáról, hogy itt ne csak az előző kettőhöz hasonló ismeretterjesztő, hanem hiteles és tudományos igényű írásokat összegyűjtsek, de fejből a következők jutnak eszembe, amik hangsúlyosak voltak.
– férfi-nő kapcsolat érzelmi intenzitása 3 hónap után neutralizálódhat, vagy lényegileg csökken (persze a kommunikáció megléte – telefon stb. – ezt jelentősen befolyásolja.)
– a missziókban 3 hét kell mire akklimatizálódnak a katonák.
– 3 hónap után válik rutinossá a misszióban végzett tevékenység.
– Egyes tanulmányok szerint a meglévő rendszeres kommunikáció mellett is csökken a kötődés emberek között egy év után.

Az eredményes munka (nyilván nem számítva a logisztikát és anyagi megfontolásokat) tehát 6-9 hónapra belőve lehet ideális, amiben a 3-6. hónapban valamiféle szünet áll be (sőt igazából kétszer lenne, de más tényezők bonyolítják a dolgot, amik kifejtésére itt most nincs időm és energiám ;)).

A hazautazásnak egyébként van egy érdekes hétköznapi lélektani vonzata is. Mindenkinek ismerős lehet, amikor valaki elindul és nem sokkal később jön rá, hogy valamit otthon felejtett. Vagy a korábbi időkben meglévő sorköteles katonák, mikor visszamentek a laktanyáikba vittek magukkal emlékeket, ételt. Ezek nagyban olyan lehetőségek, amik bármilyen időviszonylatban lehetőséget adnak a frissülésre, újrakezdésre. Tehát nem hónapok számában mérendő, hanem egy két napos program esetén is fontos lehet (elzártam a gázcsapot? effektus.)

Nem szeretném ezt tovább fejtegetni, inkább egy másik érdekes oldalát mutatnám, amihez találtam egy érdekes honlapot is. Azzal foglalkozik, hogy ha egy katona hazajön szabira, vagy a misszió váltása végén, akkor mire figyeljenek azok, akik itthon várják.
Angolul tudók elolvashatják a linket, ide összefoglalom a lényeget, ami tömör és hasznos, kicsit saját formára alakítva!

Váltás közötti szabi:
– Nem lehet előre 100%-ig tudni, hogy mikor jöhet haza a katona. (sok mindentől függ: munka delegálása, időjárás stb.)
– A szabi pontosan meghatározott napra szól.
– Az itthon lévők ne csináljanak programot a szabira hazaérkező katonának. (főleg ne meglepetés partit). Neki elsősorban arra van szüksége, hogy pihenjen, illetve otthon legyen.
– Egyes missziókban lehetséges, hogy a műveleti terület országában találkozzanak a családtagok. Ehhez fontos, hogy a katonával mindent pontosan egyeztessenek a hozzátartozók és legyenek rugalmasak, mert a katona élete nehezen kiszámítható.

Váltás végi hazaérkezés:
– Bár nagy öröm és megnyugvás ez, fontos figyelembe venni, hogy két másfajta napi ritmusra berendezkedett ember találkozik. (a misszióban lévő a bajtársi közösséghez, az itthon maradt pedig a mindennapi feladatok önálló leküzdéséhez szokott.)
– Nagy különbségek mutatkoznak (főleg attól függően, hogy milyen tevékenysége volt adott katonának a misszióban), általában azonban igaz, hogy kell néhány hét (a bűvös három hét), míg visszaáll valami rutin a család életébe.
– Harcoló katonák esetében különösen érzékeny pont a tömeg, illetve bizonyos erős ingerek: pl. mozi, színház hang és fényeffektusai.
– Egy katonának furcsa lehet visszatérni a kiszolgálásra berendezkedett világba: óriási bevásárló központok, unatkozó, finnyás emberek.
– Fontos, hogy a visszaérkező katonával ne moralizáljunk. Nem várják el, hogy hősként tekintsenek rájuk (tudat alatt a legtöbb esetben igen), de a munkájukat kritizálókat ellenségükként kezelhetik.

Óriási téma ez, olyan dolgokról is lehetne még írni, hogy a nemek szerepe (konkrétan a nők jelenléte) milyen fontos tényező (sokkal hatékonyabb konfliktuskezelés alakul ki.) Arról is lehetne írni, hogy ki milyen családi viszonyok között hagyja el a családot és az sem mindegy melyik misszióba megy. Itt azonban nem pszichologizálni szerettem volna, csak felvillantani egy aktuális téma lélektani vizsgálatának fontosságát!

Older Entries

%d blogger ezt kedveli: