Cserkészet és honvédelem

Isten és honszeretet egy katonalelkész identitásának sarokkövei. Nem véletlen, hogy az ezeket ugyanúgy alapelvként magának valló cserkészettel sok közös vonást találni. A legtöbb országban ahol vannak katonalelkészek, és létezik cserkészet, valamilyen szintű együttműködés létezik köztük. Írtam is róluk már egy ügy kapcsán.
Magyarországon a kommunizmus által támogatott úttörő mozgalom erőteljesen elnyomta a korábban jelentős taglétszámú cserkészetet, melyet különösen a Regnum Marianum támogatott.

Magáról a cserkészetről sokat lehet olvasni a neten, akár a wikipedián, akár saját honlapjukon.
Jelenleg egy hír a honvedelem.hu-n, ami írásra sarkallt.
Elgondolkodtató dolog ugyanis a fiatalok “talpraesettségre” nevelése, ahogy a Magyar Honvédség és a cserkészek közötti együttműködés is.

A fiatalok elérése mindenkinek fontos, mert ők nemcsak a jövő felnőttei, hanem olyan potenciális felnőttek, amilyenné alakítjuk őket fiatal korukban. A talpraesettség – egy despota falanszter rendszert leszámítva – mindenki érdeke, ám a tartalom ettől még homályban marad. Elvileg egy úttörő is talpraesetté vált, ahogy egy cserkész is. Ezzel nincs is baj. Egy cserkész viszont más világképet szív magába mint egy úttörő. Nehéz elvonatkoztatni attól is, hogy a mindenkori politika mennyire meghatározza, milyen fiatalok nevelésével foglalkozó közösséget támogat.

Ám, ami ettől nem kevésbé lényeges, hogy mennyire ismerjük ezeket a közösségeket. Hende miniszter úr szavai: “egy cserkész nem lesz katona, és egy katona sem lesz cserkész” a valós helyzet határán táncol. A cserkészet egyik legnagyobb erénye, hogy a felnőtt korig valóban számos lehetőséget kínál, ám le is zár utána, legalábbis mint egységes közösség. Érdemes lenne tudni, hogy van számos katona, aki cserkész, különösen azon fiatalokból, akik vezetőként megmaradtak egy cserkészközösségben, miközben katonák (is) lettek. Ugyanakkor vannak katonák, akik fiatal felnőttként ismerték meg a napjainkban újra erősödő cserkészmozgalmat és felnőttként vállalják, hogy cserkészek lesznek, és el is végzik a cserkész vezetőképzést. A Honvédség – úgy tűnik – nem látja ebben a lehetőséget, vagy nem tudja. Pedig ez a KatonaSuli egyik ágát képezhetné, ami rendkívül költséghatékonysággal, rátermett, a honvédelem számára is értékes utánpótlást biztosíthatna legyen szó altisztekről vagy tisztekről.

Itt lép be gondolatsoromba Buday Barnabás (Magyar Cserkészszövetség elnöke) nyilatkozata, amiből az tűnik ki, hogy a cserkészek sem látják a honvédséggel való együttműködés teljes spektrumát. A Magyar Honvédség eszközrendszerén és területeinek átadásán túl éppen személyi erejében tudna nagy erő és támogatás lenni. A katonák között ma is vannak volt cserkészek, a sok cserkészettel nem találkozó katonákon túl nekik is vannak gyermekeik, akiket a legkülönfélébb hátterű katonás, terepmintás harcolós táborok toborzói érik el, miközben ott lenne a lehetőség a cserkészetre.

Megoldás az lenne, ha a Honvédség megkeresné azokat a katonáit, akik aktívan szerepet vállalnak a cserkészetben, és a cserkészet is felkutatná honvédeinket köreikben. Nemcsak egymásnak lehetnének sokkal nagyobb segítségére, mint ahogy ezt gondolják a riport alapján, hanem gyümölcsöző lehetőségek sokasága tárulna fel.

fotók: cserkesz.hu

NTE és CSS Afganisztán

Afganisztánba induló csapatoktól köszöntek el (kibocsátó) Kaposváron, akik – a legtöbb sajtócikk sugallmazásával ellentétben – nem harcoló katonákat fognak kiképezni, hanem logisztikusok, akik erre tanítják majd az afgán katonákat is.

Összeesküvés elméletet gyártóknak a vasvári temetés óta már-már ajánlott téma hogyan kell eltitkolni egyházi vonatkozásokat egy-egy eseményről. A vasvári tényleg a csúcstartó, ahol 90%-ban egyházi dologról volt szó, lévén egyházi temetés volt. A jelen kaposvári téma sem marad el sokkal ettől. A kibocsátón két ember beszélt csupán: a honvédelmi miniszter és a tábori lelkész.

A legtöbb híradás semmiről nem számolt be, csupán Hende szempontját közölték a NATO csúcs miatt. A kibocsátó főszereplői: a katonák és parancsnokaik szinte senkit sem érdekelt.

Ha nem találok a sonline cikkére. (“Markovics Milán Mór főhadnagy-tábori lelkész áldása után”) simán azt gondolhattam volna, hogy nem kaptak áldást a katonák. Hiszen sem az országos média, sem a helyi sajtó nem számolt be erről. Az eseményről igen, Hendéről igen, de a katonákról egyedül a KaposPont hírportál, ez jó pont nekik, viszont némi tárgyi tévedéseik miatt ez sem az igazi. A lényeg – a blog szempontjából – azonban, hogy tábori lelkészről a sonline-on kívül semmi nem ír. Az igazán méltatlan dolgot a honvedelem.hu követi el – nem először -, úgy közöl cikket, hogy még csak meg sem említi a tábori lelkészt, a fényképeken nem is látszik, nincs a cikkben a misszióba induló parancsnok se megszólítva, de még csak meg sem említve a neve. (igaz, ez legalább tárgyi tévedésektől mentes cikk.)

A Nemzeti Támogató Elem (NTE) most kiutazó húsz katonája Mazar-e Sharifban fog szolgálni Nyers József ezredes (műszaki katona Szentesről,  nevéhez fűződik a mostári híd újjáépítésével kapcsolatos munkálatok, vagy éppen az Európa-híd) alatt.

A Logisztikai Mentorcsoport (CSS) állomáshelye Kabul lesz a Német Fegyveres Erők Műszaki Tanácsadó Csoportjának (GAFTAG) alárendeltségében fognak szolgálni tizenegyen, Steinbach György alezredes (MH Támogató Dandár, Helyőrségtámogató Parancsnokság, Budapest) vezetése alatt.

Feladataik logisztikai jellegűek, illetve  közlekedési, karbantartó-javító és élelmezési feladatok ellátása, illetve ezek tanítása.

Hende barátságról beszélt: szerezzenek barátokat Magyarországnak (“a lobogónak”) a katonák “odaát”. A tábori lelkész az áldás előtt elmondta, hogy látott egy fényképet, amin két-három növényt gondozott néhány katona Afganisztán egy katonai táborának közepén. Elmondta, hogy ez mutatja a legjobban, hogy mit tesz egy katona ott: védi és gondozza az életet a halál közepén. A fegyverek, az erős katonák és több tonnás járművek között ott az élet, amit mindez nem eltapos, hanem óv és őriz. “Ez lesz az Önök feladata odaát.” Arról is szólt, hogy el kell vigyék a békét arra a földre, ami áldás kell legyen és haza kell jöjjenek, ami öröm – és ez így van rendjén.