EGYHÁZJOG

A katolikus egyházjog tábori lelkészettel kapcsolatban meglehetősen szűkszavú. Pontosabban lepasszolja a dolgot más szabályzóknak. Szakértő írás híján alább némi kutatás produktumával próbálom körbejárni a témát.

Bár a tábori lelkész kifejezés alig egy mondatban szerepel a C.I.C.-ben (Codex Iuris Canonici), mégis érdekes megfigyelni a katolikus értelmezést: az Egyházra mint Krisztus testére tekintenek, ugyanakkor Egyház minden megkeresztelt ember közössége is. A részegyházak ennek felosztása. Ez normális esetben a jól ismert egyházmegye, aminek élén püspök áll, és amit területileg jól be lehet határolni. Különös helyet foglal el a részegyház azon megfogalmazása, ami olyan embereket foglal magába, akik nem határolhatók be területi értelemben. Az is előfordulhat, hogy missziós jelleget kell öltsön egy-egy csoport, egy területen belül. (például speciális lelkipásztori ellátást igényelnek) Ezek a személyi részegyházak: személyi prelatúrák. (pl. Opus Dei). Ez azonban nem független a területi egyházmegyétől, attól függ is, hiszen a területi egyházmegyéhez való tartozás nem szűnik meg ettől egy-egy katolikus számára.

Nem így van a tábori (katonai) ordinariátussal. Úgy tűnik, hogy nehezen tudnak vele mit kezdeni az egyházjogászok is. Jobb híján belegyömöszölték a területi egyházmegye (részegyház) és a személyi prelatúra (ami megint egyfajta részegyház) közé. Ugyanakkor a tagjai (akik szintén maradnak a területi egyházmegyéhez, plébániához tartozónak) már kumulatív (versengő) módon az ordinariátushoz is tartoznak. Magyarul egy katona megmarad a plébániához való tartozásában, de minden tekintetben választhat: legyen szó egyházadóról, vagy liturgiában való részvételről, választhatja a Tábori Püspökséget, ahová úgymond tartozik. Mindez azért is érdekes, mert ez vonatkozik a hozzátartozóira is. Különösen egyértelmű a dolog, ha a házasság szentségéről van szó, ahol már ha az egyik fél katona, akkor nem tartoznak semmilyen bejelentési kötelezettséggel, adóval stb. a plébánia felé (ha így döntenek). Hogy milyen rokoni “távolságig” érvényes ez?

1. a hívő katonák és a fegyveres erők alkalmazásában álló civilek (közalkalmazottak);
2. családtagjaik, azaz a velük közös háztartásban élő házastársuk és gyermekeik (a nagykorúak is) és rokonaik, valamint a házi személyzet;
3. a katonai iskolákban tanulók, a katonai kórházakban fekvő betegek, az idősek otthonában, vagy más hasonló intézményben lakók és dolgozók;
4. mindazok a férfiak és nők, szerzetesek vagy nem, akik a katonai ordinárius megbízásával vagy jóváhagyásával, tartós jelleggel valamilyen feladatot végeznek.
(APOSTOLI KONSTITÚCIÓ a katonák lelkigondozásáról (SMC) magyar)

A tábori lelkészre vonatkozó szabályok (CIC 569.) részletezése több dokumentum anyaga. A legfontosabb a Spirituali Militum Curae. Erdő Péter Egyházjog könyvében írja, hogy a tábori lelkészre nem vonatkozik a katonai szolgálattal való össze nem férhetőség, hiszen az ő szolgálatuk lelkészi jellegű. A többi klerikusnak sem tilos, ha engedélyt kapnak rá az ordináriustól. Arról nem találtam semmit, hogy hol húzódik a határ a “lelkészi jellegű” és nem ilyen jellegű között, gondolok itt főleg azokra a különbségekre, amik egyes országokban jellemzik a tábori lelkészetet (fegyverviselés, -használat tekintetében.)

Végül, de nem utolsósorban a CIC 569 megfogalmazása:
angol:
Chaplains to the armed forces are governed by special laws.

angol, egy másik fordításban:
Military chaplains are governed by special laws.

német:
Für die Militärkapläne gelten besondere Gesetze.

latin (hivatalos):
Cappellani militum legibus specialibus reguntur.

A magyar CIC a tábori lelkész szót használja. Ezért is lényeges, hogy ne a fenti latin és germán nyelvekben meghonosodott káplán szóval fordítsuk a katonalelkészt, hiszen az a magyar szóhasználatban nem ugyanazt jelenti. A google fordító ezt jól, viszont fordítva sajnos ez a gyakran használt fordító is pontatlanul fordít.