Repülővel, tankkal, kereszttel

Szabó János 45 évesen immáron egy éve a katonák között szolgál. Vallja, hogy az emberek életét könnyebbé kell tenni a lelki szolgálattal, e mellett elsődleges feladatának tartja az ifjúsági repülés működtetését Győrben és környékén.

A cikk a Tatán és Győrben szogláló evangélikus katonalelkészről >>

 

Cserkészet és honvédelem

Isten és honszeretet egy katonalelkész identitásának sarokkövei. Nem véletlen, hogy az ezeket ugyanúgy alapelvként magának valló cserkészettel sok közös vonást találni. A legtöbb országban ahol vannak katonalelkészek, és létezik cserkészet, valamilyen szintű együttműködés létezik köztük. Írtam is róluk már egy ügy kapcsán.
Magyarországon a kommunizmus által támogatott úttörő mozgalom erőteljesen elnyomta a korábban jelentős taglétszámú cserkészetet, melyet különösen a Regnum Marianum támogatott.

Magáról a cserkészetről sokat lehet olvasni a neten, akár a wikipedián, akár saját honlapjukon.
Jelenleg egy hír a honvedelem.hu-n, ami írásra sarkallt.
Elgondolkodtató dolog ugyanis a fiatalok “talpraesettségre” nevelése, ahogy a Magyar Honvédség és a cserkészek közötti együttműködés is.

A fiatalok elérése mindenkinek fontos, mert ők nemcsak a jövő felnőttei, hanem olyan potenciális felnőttek, amilyenné alakítjuk őket fiatal korukban. A talpraesettség – egy despota falanszter rendszert leszámítva – mindenki érdeke, ám a tartalom ettől még homályban marad. Elvileg egy úttörő is talpraesetté vált, ahogy egy cserkész is. Ezzel nincs is baj. Egy cserkész viszont más világképet szív magába mint egy úttörő. Nehéz elvonatkoztatni attól is, hogy a mindenkori politika mennyire meghatározza, milyen fiatalok nevelésével foglalkozó közösséget támogat.

Ám, ami ettől nem kevésbé lényeges, hogy mennyire ismerjük ezeket a közösségeket. Hende miniszter úr szavai: “egy cserkész nem lesz katona, és egy katona sem lesz cserkész” a valós helyzet határán táncol. A cserkészet egyik legnagyobb erénye, hogy a felnőtt korig valóban számos lehetőséget kínál, ám le is zár utána, legalábbis mint egységes közösség. Érdemes lenne tudni, hogy van számos katona, aki cserkész, különösen azon fiatalokból, akik vezetőként megmaradtak egy cserkészközösségben, miközben katonák (is) lettek. Ugyanakkor vannak katonák, akik fiatal felnőttként ismerték meg a napjainkban újra erősödő cserkészmozgalmat és felnőttként vállalják, hogy cserkészek lesznek, és el is végzik a cserkész vezetőképzést. A Honvédség – úgy tűnik – nem látja ebben a lehetőséget, vagy nem tudja. Pedig ez a KatonaSuli egyik ágát képezhetné, ami rendkívül költséghatékonysággal, rátermett, a honvédelem számára is értékes utánpótlást biztosíthatna legyen szó altisztekről vagy tisztekről.

Itt lép be gondolatsoromba Buday Barnabás (Magyar Cserkészszövetség elnöke) nyilatkozata, amiből az tűnik ki, hogy a cserkészek sem látják a honvédséggel való együttműködés teljes spektrumát. A Magyar Honvédség eszközrendszerén és területeinek átadásán túl éppen személyi erejében tudna nagy erő és támogatás lenni. A katonák között ma is vannak volt cserkészek, a sok cserkészettel nem találkozó katonákon túl nekik is vannak gyermekeik, akiket a legkülönfélébb hátterű katonás, terepmintás harcolós táborok toborzói érik el, miközben ott lenne a lehetőség a cserkészetre.

Megoldás az lenne, ha a Honvédség megkeresné azokat a katonáit, akik aktívan szerepet vállalnak a cserkészetben, és a cserkészet is felkutatná honvédeinket köreikben. Nemcsak egymásnak lehetnének sokkal nagyobb segítségére, mint ahogy ezt gondolják a riport alapján, hanem gyümölcsöző lehetőségek sokasága tárulna fel.

fotók: cserkesz.hu

Tüzet visznek Afganisztánba

Már az ősember életét is meghatározta a tűz, függetlenül attól, hogy azt egy égő erdő széléről, vagy egy villámból szerezte. Ma is szükség van rá, és nemcsak fizikális, hanem spirituális értelemben is. Az ősemberek óta sokszor még mi is leülünk a tűz köré, és figyelünk a melegre és fényre, egy kicsit másra is, talán önmagunkra is. Ez a tűz mintha a TV lenne ma a családokban. De ez a tűz beszél hozzánk, és nem hagy saját gondolatokat, nem hagyja, hogy a másikra figyeljünk, vagy odaátra bámuljunk.

Talán ezért is fontos, hogy a természetet kicsit visszahozzuk az életünkbe. Egy láng csak szimbolikus, de igazán erős jelkép is lehet.

Jelen bejegyzésem például egy betlehemi lángról szól, igen: Betlehemből szállítanak Európába és Amerikába. Ami miatt viszont érdekes: Afganisztánba is. Ezt a Luftwaffe (német légierő) honlapján találtam. Egy 1989-es ötlet, egy cserkész és az osztrák ORF TV csatorna szervezésében hozzák el minden évben az úgynevezett Friedenslichtet (Békeláng, vagy Betlehemi láng) Európába repülőn, vagy vonaton. Afganisztánba (de lehet, hogy már Betlehemből) pedig egy bombabiztos tárolóedénybe megy tovább.

A gondolat lényege, hogy a béke gondolatát, vagy inkább eszményét és valóságát mintegy szimbólum formában eljuttassák az egész világra, különösen oda, ahol szükség van rá: kórházak, szociális intézmények és így tovább részére, beleértve a háborús övezeteket is. Ilyen célból került 1991-ben a keleti szocialista országokba is: Lengyelországba és Szlovákiába is.

Sajnos Magyarországról nincs szó, pedig a nálunk éledező cserkészet tagjai ráállhatnának egy ilyen nemes ügyre, sőt talán a Honvédségbe is bekerülhetne valamilyen formán. Ahogy egy hűséges olvasóm jelezte: ez ugyanis nem példa nélküli hazánkban, hiszen Magyarországon jelen volt, és talán van a láng. Lukács János, a Cserkészszövetség korabeli elnöke 1990-ben egy Wartburggal Bécsből elhozta a tüzet a Jézus Szíve Templomhoz, és utána a kőszegi cserkészcsapat évről évre ugyanígy.