Lelkészek az árvízen

Katonák és papok is voltak az árvízen, ahogy számos civil szervezet és önkéntes is. Előző bejegyzésemben kellő kritikával láttam el az eseményt. Már kicsit utólag nézve megszépült picit bennem a dolog. Nem utolsósorban azért, mert Németországban (ami jóval nagyobb hadsereggel is bír) a tábori lelkészek honlapján nem lehet olvasni semmit arról, hogy ott mi történt az árvíz miatt, ellenben jó nyugati módon pénztámogatásra számítanak. Nagyon jó, hogy hazánk lelkészei kint voltak a gátakon, ugyanennyire örülök neki, hogy a zsákolás mellett saját szakmájukban is hasznosították magukat, és lelkigondozással is foglalkoztak. Továbbra is azt gondolom, hogy utólag jobb beszámolni ezekről, hacsak nem figyelemfelhívás miatt jelenik meg róla valami. Hiányérzetem van egy picit, hogy katolikus részről nem olvastam az alkalomra felajánlott miséről – és itt nemcsak a katonalelkészekre gondolok -, ám itt is lehet, hogy az én tájékozatlanságom a döntő.

Íme katonalelkészeink tevékenységei:
http://www.taborilelkesz.hu/rovatok/hirek/katolikus-tabori-lelkeszek-az-arvizi-vedekezesen/
http://www.taborilelkesz.hu/rovatok/hirek/reformatus-tabori-lelkeszek-az-arvizen/
http://www.taborilelkesz.hu/rovatok/hirek/tabori-lelkeszek-ujabb-napja-az-arviz-sujtotta-teruleteken/

Missziós beszámolókból olvastam, hogy az egyházi együttműködés műveleti területen is működőképes. Kíváncsi lennék, hogy egy-egy lelkész – ill. tábori lelkész – fel tudta-e venni egy-egy település lelkészével (plébánosával) a kapcsolatot, hogy a helyi katonáknak segítsenek helyet adni, esetleg csak kinyitni nekik a templomot. Erről sajnos nem olvasni, ami nem jelenti, hogy nem történt meg, de az biztos, hogy sok településen olyan lehetett a több száz katona látványa, mint utoljára a világháború idején. Izgalmas, ha belegondolunk.

ÁRVÍZ

Kicsit stílusosan mondhatnám, hogy már a csapból is az árvíz folyik. A TV riporterei is hozzák a formájukat: “A Duna kiszorítja a vizet”, – ez már ilyen, saját magát szorítja ki…  vagy “páncélozott járművek érkeznek, hogy kivontassák a megkerekedt harckocsikat.” – no komment.

Elgondolkodtat a sok reklám és az, hogy az állami TV-ben szinte csak a fegyveres testületek munkájáról lehet hallani.

Persze tény, hogy az önkéntesek bizonytalanok: akkor jön, amikor akar, és akkor megy, amikor akar. A katona vezényelve van, és pont. Másfelől a fegyveres szerveknek részint ez az alaprendeltetésük, ezért is furcsa miért is akkora dolog ez? Másfelől az egyik riport alany megfogalmazta, hogy miközben a katonák és rendőrök megfeszített erővel építik a nyúlgátakat, addig az ő értékeire nem figyel senki.  Ez is a fegyveres testület dolga lenne.

Nyilván amíg tart az árvíz nem méltányos erős kritikát megfogalmazni, főleg nem a dolgozó katonák (rendőrök stb.) miatt sem, hiszen ők parancsra elhagyták otthonukat, családjukat úgy, hogy talán nem is tudják, hogy egy nap vagy egy hét, vagy akár több időre nem térhetnek haza.

Most, amikor megláttam, hogy már a tábori lelkészek is azt hirdetik, hogy együtt lelkigondozzák az árvíz sújtotta lakosságot és segítik a katonák munkáját elgondolkodtam újra: vajon erről nem lenne célszerűbb halkan, utólag beszámolni. Vajon csak meglovagolják a kampányszerű összfeladatot, vagy valami kisebbségi komplexus hozza elő belőlük a “nekünk itt a feladat végre, bizonyítsunk” formát?

Semmi bántás, puszta korrekciós gondolat az enyém. Úgy gondolom ugyanis, hogy jó, ha a lelkészek a katonáik és a lakosság körében vannak és mindezt látható módon teszik, ám a reklám nem teszi ízlésessé ezt. Mindezek mellett fenntartom a tévedés lehetőségét is, talán utólag másképp gondolom, most azonban úgy érzem, hogy míg kolontáron aluldolgoztunk, most messze felülcselekedünk, a tábori lelkészek kapcsán ugyanez a helyzet az ottani jelenlétükről alig lehetett olvasni, az itteniről annál inkább.

ui.: ha valaki megkérdezné szerintem hogyan kellene csinálni? Nos, fent már írtam, hogy utólag; de akárhogy is, szerintem hitelesebb, ha nem magukról írnak, hanem egy lakos vagy egy katona köszöni meg a munkájukat, vagy akár csak említi őket mint fontos elemet eme nagy munkában, különösen ha nem a zsákpakolásban említik őket majd kitűnőnek.