A Közel-Kelet egyszerre forrása és mintája számos eseménynek és dolognak a világon. Így például a zsidó-palesztin konfliktus szinte állatorvosi lónak számít, de a vallás szempontjából sem lényegtelen, hogy három nagy világvallás innen származik. Sőt, kevésbé ismert, de a kereszténység legősibb formái is itt születtek meg és léteznek abbéli állapotukban (hitvallás, hitrendszer, akár nyelv tekintetében) mind a mai napig.
Az ún. keleti kereszténység (vallástudományi értelemben ez így leegyszerűsítés) rendkívül sokszínű és számos érték hordozója. Sok ilyen keleti keresztény egyház “visszatért” a katolikus egyházhoz, vagyis egységbe került a pápával. Ezek alapján ezen egyházak többségének létezik egy keleti és egy katolikus változata is.
A Szentszék a Camp David-i egyezmény (1978) és az Oslo-i egyezmény (1993) esetében is támogatólag lépett fel a nyilvánosság előtt.
Most azonban csendben maradt.
A pápa éppen az Emirátusokban írta alá azt a dokumentumot tavaly februárban, amely az iszlámmal való testvériség megszilárdítását célozza. Ez is már része lehetett annak a munkának, mely végén megszületett a “Fratelli tutti” kezdetű, idén október 3-án promulgált enciklika.
A Szentszék számára nem feltétlenül kívánatos azonban egy olyan egyezmény életetése, melyben ugyan a zsidók és muszlimok egy része a megbékélés felé látszik elmozdulni, miközben mások (pl. Palesztinok) éppen, hogy nem a béke felé fognak erre válaszul mozogni.
Az Ábrahám-egyezmény egyébként is az amerikai 2020 őszi választások egyik nagy ütőkártyája Trump kezében. A Szentszék aligha szeretne beavatkozni efféle kampánynak is tűnő reakcióval.
Ennek jele volt korábban, hogy a Szentszék végül fogadta Mike Pompeo USA külügyminisztert, de a pápa nem.
A fenti írás az alábbi angol nyelvű cikk alapján készült.
Az Egyesült Arab Emirátusok és Bahrein Izraellel aláírta az ún. Abraham accordot, vagyis a diplomáciai kapcsolatok létrehozásáról szóló egyezményt.
Az Ábrahám elnevezés onnan jön, hogy a zsidó és az iszlám is közös ősként tekint Ábrahámra. ( Tekints föl az égre, és számold meg a csillagokat, ha meg tudod számolni! Azt mondta neki: Ennyi utódod lesz! – 1MÓZES 15,1–7)
Sajátos magyar vonatkozása volt az eseménynek, hogy az aláírási ünnepségen az Európai Unió külügyminiszterei közül egyedül Szijjártó Péter magyar külgazdasági- és külügyminiszter vett részt.
Donald Trump szerint: “Jelentős lépést teszünk egy olyan jövő irányába, melyben az emberek vallásuktól és származásuktól függetlenül élhetnek együtt békében és jólétben“.
Többen úgy fogalmaznak, hogy az egyezményt az Egyesült Államok is szorgalmazta, tekintettel arra, hogy a Trump-adminisztráció az iráni regionális hatalmi törekvésekeire az USA nemzetbiztonság szemponból kiemelt kockázatként tekint. Miközben ez bizonyosan része a motivációnak, sokkal lényegesebb a mai pragmatikus politizálásban, hogy az Egyesült Arab Emirátusok érdekelt az Egyesült Államok F35-ös vadászbombázóiban is.
Az is előkerül, hogy az arab államok ezzel sokat nyernek. Nos, az F35-ön kívül szintén pénzben mérhető dolgokat. Ugyanakkor igaz, hogy technológiai, hírszerzési információkra, diplomáciai kapcsolatok erősödésére (ami az előző kettőről szól leginkább) számíthatnak a nyugati féltől, azonban ez már csak esetleges hozadék. Minden látszat ellenére ugyanis itt minden Szaúd-Arábia körül forog (ami végősoron az USA-t jelenti, és mindkettejük pénzét).
A térségben az USA-nak két jelentős szövetségese van jelen. Az egyik Izrael, a másik Szaúd-Arábia. Izraelt az Egyesült Arab Emirátusok és Bahrein ismeri el független államnak. (Egyiptom 1978-ban, Jordánia pedig 1994-ben ismerte el a zsidó államot.) Nem véletlen, hogy ezekben az országokban jelen vannak az amerikai katonai erők, és köszönik, minden támogatást meg is kapnak. (Afganisztánban ugyanis többen vannak, csak ott nem éppen békés körülmények között).
USA katonai erők jelenléte a Közel-Keleten
A vallási megosztottság most is jó indikátor, de ezt sem szabad túlgondolni. Ha ránézünk a térképre látjuk, hogyan oszlik meg az iszlám két fő irányvonala a térségben, és nem túlzás ebből levonni (a nem teljesen pontos) következtetést, hogy ki-kivel áll szemben.
Ha megnézzük Bahrein vallási térképét, akkor látjuk, hogy a siíták többen vannak. Az, hogy Bahrein (és az Egyesült Arab Emirátusok is) Szaúd-Arábia szövetségese, többek között, annak is köszönhető, hogy nem a többség, hanem a kisebbségi szunniták vezetik az országot. Ennek az egymásnak feszülő ellentétetnek jó példája Irak és az Iszlám Állam, és nem utolsósorban a szíriai helyzet. A különbség, hogy Bahreinben – relatíve és a felszínen – béke van, és jólét, és ez a kettő összefügg.
A most megkötött egyezmény része, hogy a békéért cserébe Izrael átmenetileg felfüggeszti a megszállás alatt álló Jordán-folyó völgyében található telepek elcsatolására vonatkozó terveit. Átmenetileg! Értsük úgy, ahogy szószerint kell. Izrael számára ennek az egyezménynek nem volt ára. Bár azt hozzá kell tenni, hogy az izraeliek számára viszont lesz. Az izrael-palesztin viszony ezzel csak romlani fog, ami a terrorista (vagy nevezzük erőszakos cselekménynek) mindkét oldalról növekedésnek indulhatnak.
Szaúd-Arábia pragmatikus politikát folytat, ami a szunnita (vallásos) muszlimoknak egyáltalán nem tetszetős, de azért ne feledjük azt sem, hogy a szunnita világ sem egységes. Ha csak az arab szunnitákat vesszük azon belül is számos válaszfal található. Az arabok mind a mai napig nem tudták levetkőzni a törzsi megosztottságot és az ezt jellemző családi nepotista hozzállást, beleértve az ezzel kapcsolatos anyagi vonzatokat.
Az USA pedig a történelemből tanulva ismeri a divide et impera fogalmát és eredményességét. Az iszlám világot mindig ezen az elven tartotta kordában, és Ábrahám, aki anno az egység jelképe lett, most egy olyan egyezmény nevét viseli, mely a megosztást szolgálja minden látható béketeremtési szándék és az összefogásra alapot adó kommüniké ellenére.
blog E N S 𐌂 ... seregnyi lélek 