Mianmari fejlemények, és a vallási dimenzió

Mianmarban igazából semmi sem változott, amióta egy katonai puccs 2021 február óta átvette a hatalmat. Ha el is fogadjuk a junta nézőpontját a választási csalások kapcsán, akkor is igaz, hogy a beígért demokratikus választások csaknem két év óta nem történtek meg, hiába ennek ígérete. Ellenben sok ezer bebörtönzött és sok száz halott mutatja, hogy valaminek pedig történnie kellene.
Ahogyan az a Jel magazinban nyilatkoztam 2021-ben nem látni majd ennek a konfliktusnak a végét. Két okból gondoltam ezt akkor így: egyrészt mert a Mianmar hozzászokott a katonai diktatúrához, és mert a függetlenedése óta szinte állandó etnikai és polgárháborús körülmények között van a társadalom. Másfelől nagyhatalmak szorításában van, egyfelől Kína, másik oldalán pedig India. Az ASEAN tagsága talán az egyetlen, ami segíthetne rajta, mintegy harmadik félként, de az eddigiek fényében kijelenthető, hogy erőtlen az előzőekkel való küzdelmében (már amilyen mértékben legalábbis próbálkozik).

Írtam, hogy tavaly sok ezer politikai foglyot engedtek szabadon, majd idén január 4-én (a függetlenség napján) újabb sok ezret. Ez részben a nemzetközi politikának üzenet, részint a fogvatartás nehézségeinek enyhítése. Persze nem kizárható az sem, hogy van benne egy rendszermegszilárdítási akarat is, ami nem feltétlenül trükkös és sötét erők által motivált.

Január 1-jén például több kitüntetést adtak át. A kitüntetettek a katonai jutna több évtizedre visszanyúló vezetői és juntaközelieknek szánták (sokszor már csak a gyermekeik vehették át az elismerést). Mindez egyértelmű politikai üzenet. Ahogyan az is, hogy kitüntették az ebben a blogból is jól ismert Ashin Wirathu szerzetest, aki (némi gúnnyal) a buddhista Bin Ladenként vonult a köztudatba és került a Time címlapjára is.

Talán meglepő a keresztényekhez való kapcsolata a juntának. Számomra is meglepő hír fogadott, amikor december végén a junta vezetőjét a burmai katolikus vezetővel láttam egy fotón. Min Aung Hlaing ugyanis elment karácsonykor a templomba, hogy a (katolikus) keresztényekkel együtt ünnepeljen (vagy legalábbis tiszteletét tegye náluk.)

Első ránézésre a katolikusok részéről adományozott festmény (amellett hogy még burmai szemmel is giccsnek nevezhető) angol feliratú volt (Home Sweet Home), ami akár nagyon szofisztikált gúny is lehetett.

Bo bíboros bár mindig diplomatikus távolságtartással, de korántsem rébuszokban beszélt, amikor Mianmar helyzetéről szólalt meg. Határozott álláspontja főleg a békére irányult, elítélve a katolikus egyházat ért támadásokat (értsd: templomok felégetése stb.)

Min Aung Hlaing mellett ott volt felesége, Kyu Kyu Hla és tábornoka Ye Win Oo altábornagy, a rezsim igazgatási szervének, az Államigazgatási Tanácsnak (State Administration Council,) a főtitkára és egyben a katonai nemzetbiztonsági szolgálat feje, vele is együtt tartott felesége Nilar.

Vajon a katolikus egyház diplomatikusan egyensúlyoz (Min Aung Hlaing szinte biztosan), vagy erőtlensége okán már csak kapaszkodik abba, ami fent tartja?

Hírdetés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.