Egy katonai felderítő-nyomkövető hajó kötött ki Sri Lanka partjainál augusztu 16-án. Bár árgus szemekkel figyeltem már július végétől ezt az akkor még tervezett eseményt, ezt megtette a nemzetközi sajtó is, mivel a hajó a Tajvannál történő konfliktus területét elhagyva közeledett Sri Lanka felé. Az esemény azonban enélkül is érdekes. Az érintett kikötő Hambantota.
A téma nem szorosan a blogtéma, de mivel azzal kapcsolatban Srí Lanka kiemelkedő szereppel bír, ezért azt gondolom nem árt tudni ilyen biztonságot értintő eseményekről, amelyek áttételesen kihatnak másra is.
A kikötőt a lankaiak építették 1,5 milliárd dollárból. Mivel a kikötőtől nem messze délre húzódik a világ egyik legsűrűbben járt kereskedelmi hajóútja, ezért az ötlet nem tűnt rossznak. Íme a hajózási világtérkép:
A kikötőhöz építettek egy négysávos utat, megannyi kereskedelmi épületet és repteret is. A valóság azonban lesújtó lett. A hajók nem álltak meg, vannak napok, amikor egy darab hajó kötött csak ki. Lanka hogy megússza a totális csődöt (mint tudjuk ma már nem úszta meg) 2017-ben 99 éves haszonbérletre a kínaiaknak adták (akiktől a kölcsönt kérték a kikötő építéséhez), és 1,1 milliárd dollár elengedése fejében a kikötő tulajdonának 80 százaléka is kínai kézbe került. Ha létezik világjó üzlet, akkor a kínaiak elmondhatják, hogy lecsaptak rá. Még fizetnek is nekik azért, hogy ingyen kaptak egy kikötőt.
Vannak szerzők, akik szerint nem ilyen egyszerű a képlet és valójában Kína nem nyert ekkorát az üzleten. Ilyen írása van például Klemenits Péternek (amit nem tudok belinkelni, mert sajnos a link nem él, és nem találom az írást. Ha meglesz v. vki átküldi ide teszem majd.)
Hogy Kínának milyen céljai vannak nehéz megmondani. Ahogyan azt Salát Gergely sinológus többször kifejtette már interjúkban: Kína alacsonyabb haszonnal, de hosszú távra rendezkedik be mindenhol. Így elmondható, hogy bárkinek is van igaza Hambantota kikötőjének kínai igénye kapcsán, egy biztos, a kikötő fontos stratégiai helyen fekszik.
Éppen ezért kiemelkedő, hogy egy kínai hajó, amit az indiaiak egyszerűen “kémhajónak” titulálnak kikötött az említett helyen. Ennek jelentősége sokrétű. Írtam már én is publikációimban részletesen, itt most csak röviden, hogy Kína az ún. gyöngysor-stratégia révén körbeveszi katonailag stratégiai szemmel nézve is az Indiai Óceánt, főleg az Arab-tengert és a Bengáli-öblöt. Bár ez hivatalosan nem számít ténynek, még a stratégia megléte vagy elnevezése sem, elemi érdeke Kínának, és egyébként Indiának is az lenne egy hasonló.
A hajó, ami kikötött a YUAN WANG 5, amiről első benyomásra egy antenna-anyahajó jutna eszünkbe. Hivatalosan (航天远洋测量船) Yuan Wang-class tracking ship, vagyis egy Yuan Wang osztályú nyomkövető-felderítő (vagy kutató és megfigyelő) hajó. A kínai hajónak azzal a feltétellel engedélyezték a kikötőbe való belépést, hogy a Srí Lanka-i vizeken való tartózkodása alatt bekapcsolva tartja az automatikus azonosító rendszert (AIS), és nem végez tudományos kutatást. (Az AIS olyasmi, mint a repülőknél a ADS-B, vagy a MLAT és FAA, vagyis helyzet, ill. nyomonkövetésre használják. Ezeket az adatokat használja a repülőknél a sokak által ismert flightradar.com, vagy a kevésbé ismert hajózó marinetraffic.com vagy a vesselfinder.com).
A hajó több dologra is alkalmas. Az egyik a műholdak megfigyelése. A másik számos katonai értelemben vett megfigyelés, sőt zavarás.
Hogy a legjobban India aggódik az nem is kérdés. A hajó érkezése előtti napon India felajánlott Srí Lankának egy Dornier 228-as típusú repülőgépet a sziget tengeri felügyeleti képességeinek megerősítésére, ami enyhén szólva is csak szimbolikus lépésnek számít.
A Yuan Wang 5 kapitánya, Zhang Hongwang boldogan rázott kezet a Sri Lanka által kirendelt magas rangú, de nem politikai vezetőkkel, akik fogadták a kikötőben a hajót és legénységét. A kapitány állítása szerint az űrkutatás közös eredménye ez Sri Lanka és Kína között.
A félelmek között elsősorban indiai létesítmények vannak. A Kalpakkam vagy a Kudankulam atomerőművek vagy a sriharikotai rakéta-műhold állomás. Nem is szólva a Dél-indiai kikötőkről és az ottani haditengerészeti jelenlétről.
Az augusztus 22-i távozásáig azonban a Yuan Wang 5 leginkább a készleteit töltötte fel, elsősorban üzemanyagot vásárolva. Semmi jel nem mutat arra, hogy nem tartották be a megállapodást. Másodsorban a kikötő (amiben már láttak kínai tengeralattjárót) nagyobb százalékban kínai tulajdon. Igaz, nem annyira szerencsés helyzet (Tajvan, eladósodottság stb) ilyenkor egy ilyen húzás, de aligha gondolhatja bárki is, hogy véletlen.
blog E N S 𐌂 ... seregnyi lélek 