Amikor az elnök medencéjében úszol a recesszió miatt

Sri Lanka gazdasági összeomlásáról már írtam többször is. Jelenleg egy újabb fordulat látszik körvonalazódni.

Az elnök palotájában úszkáló tüntetők

Legutóbb a hírek szerint az ország elnökének rezidenciájába törtek be a tüntetők, ahol békésen és csoportosan használták otthonát, ki az edzőtermét, ki az úszómedencéjét. Néhány ház lángol… A képek a Capitolium ostromát, és a 2006 őszi budapesti eseményeket idézik. A felvételek az anarchia és a disztópia vegyes képeit sugallják.

Az elnök korábban még azt kommunikálta, hogy nem fog lemondani (testvére a miniszterelnök már lemondott), mert attól még nem lesz üzemanyag és valuta az országban. Úgy túnik a nagy nyomás hatására holnapután (július 13-án) mégis lemond.

Az ügyvezető miniszterelnök Ranil Wickremesinghe interjút adott az Al-Jazeerának (kellő szingaléz akcentussal), aki kellő higgadtsággal próbálja elmagyarázni (többek között), hogy a segítség úton van, és hogy Kína nem megharagudott a szigetországra, hanem minden segítség úgy érkezik, ahogy azt meg tudják oldani a nemzetek jelen helyzetben.

A tüntetésen jelen volt az 1950-ben született és 11 éves korában szerzetessé lett Omalpe Sobitha, az ún. amarapura rend vezető (thera) szerzetese.(a szerzetesek előneve a születési település – vagy szüleié, mint neki – választott rendi név és 10 éve után a thero előnév). Ez a rend a korábbi burmai főváros nevét örökölte és 2019-ben egyesült egy másik nagy Srí lankai renddel, így lényegében a legnagyobb buddhista irányzattá nőtte ki magát a szigetországban. Az szerzetes elgondolkodtató gondolata, hogy az országban uralkodó káosz “nem éhínség vagy a természeti katasztrófa, hanem a rossz kormányzás eredménye.” (Találtam egy felvételt, ahol már áprilisban is gyakorlatilag erről beszélt.)

Srí Lankán az infláció elérte a 70 százalékot. Hónapok óta hiány van az üzemanyagtól a fertőtlenítőn át a gyógyszerekig mindenből. Egyre hosszabbak az áramszünetek. A 22 milliós ország lakossága akut hiányt szenved, és hosszú sorok kígyóznak a szűkös ellátmányokért.

A Rajapaksa család számos tagja a kormányban volt. Amennyiben menekülniük kell hová mehetnek, és mennek-e egyáltalán. A logikus célpont Mianmar vagy Thaiföld lenne. A nagy kérdés most az, hogy hosszú meghatározó jelenlétük végét jelenti a mostani állapot, valamint mi lesz az amúgy őket támogató buddhista közösséggel? A buddhista közösség nem egységes. Többségük a Rajapaksa családot támogatta, de voltak – ahogy az idézett szerzetes is -, akik kritikusai voltak a kormánynak. Már csak ebből adódóan is látszik, hogy a humanitárius segítség a buddhista szervezeteken keresztül lenne megoldható, hiszen a vallási intézményrendszer fennmarad, bármilyen politikai konstrukció is kerül hatalomra.

A másik – és számunkra még lényegesebb kérdés – vajon a világméretű recesszió következménye hány ilyen országot fog a káoszba sodorni, és ki fog segíteni ekkor majd?

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.