A Közel-Kelet egyszerre forrása és mintája számos eseménynek és dolognak a világon. Így például a zsidó-palesztin konfliktus szinte állatorvosi lónak számít, de a vallás szempontjából sem lényegtelen, hogy három nagy világvallás innen származik. Sőt, kevésbé ismert, de a kereszténység legősibb formái is itt születtek meg és léteznek abbéli állapotukban (hitvallás, hitrendszer, akár nyelv tekintetében) mind a mai napig.
Az ún. keleti kereszténység (vallástudományi értelemben ez így leegyszerűsítés) rendkívül sokszínű és számos érték hordozója. Sok ilyen keleti keresztény egyház “visszatért” a katolikus egyházhoz, vagyis egységbe került a pápával. Ezek alapján ezen egyházak többségének létezik egy keleti és egy katolikus változata is.
A Szentszék a Camp David-i egyezmény (1978) és az Oslo-i egyezmény (1993) esetében is támogatólag lépett fel a nyilvánosság előtt.
Most azonban csendben maradt.
A pápa éppen az Emirátusokban írta alá azt a dokumentumot tavaly februárban, amely az iszlámmal való testvériség megszilárdítását célozza. Ez is már része lehetett annak a munkának, mely végén megszületett a “Fratelli tutti” kezdetű, idén október 3-án promulgált enciklika.
A Szentszék számára nem feltétlenül kívánatos azonban egy olyan egyezmény életetése, melyben ugyan a zsidók és muszlimok egy része a megbékélés felé látszik elmozdulni, miközben mások (pl. Palesztinok) éppen, hogy nem a béke felé fognak erre válaszul mozogni.
Az Ábrahám-egyezmény egyébként is az amerikai 2020 őszi választások egyik nagy ütőkártyája Trump kezében. A Szentszék aligha szeretne beavatkozni efféle kampánynak is tűnő reakcióval.
Ennek jele volt korábban, hogy a Szentszék végül fogadta Mike Pompeo USA külügyminisztert, de a pápa nem.
A fenti írás az alábbi angol nyelvű cikk alapján készült.
blog E N S 𐌂 ... seregnyi lélek 