Korábban írtam (2015-ben), hogy Ausztriának tábori imámja lett. Akkori írásomban több fontos részletre is kitértem. Az egyik ilyen külsős megjegyzésem volt, hogy a török katonák között legfeljebb vallási referenseket lehetett találni, civil vagy egyenruhás tábori imámot aligha. (vajon így marad?) Mostani bejegyzésem a német sajtóban újra felröppent tábori imámok kapcsán születik.
Németország és Törökország szoros kapcsolata ismerős. (Ennek részleteinek ismeretét feltételezem ebben a bejegyzésben.) Napjainkban Ausztriában 700 ezer (~9%) Németországban 4,5 millió (~16%) muszlim lakik. A valós számok ennél nagyobbak, mert a statisztika önbevallásra és a már meglévő állampolgárokra vonatkozik (ráadásul a németek esetében 2017-es adatot találtam csak.)
A Pew Research Center szerint Törökországban 98% feletti a muszlim lakos, ami 75 millió feletti szám. Törökország azonban szekuláris országnak számít, így az ottani vallásgyakorlás is meglehetősen más, mint ahogy általában az emberek a muszlim országokat elképzelik. Vagy mégsem. Bár a török szekularizmus más, mint mondjuk a német vagy svéd, azért valóban más, mint amilyen az iszlám napi szintű gyakorlása mondjuk Jemenben. Erdogan elnöksége alatt az Atatürk által szorgalmazott és az országot alaposan szekularizáló Törökország újra a vallás felé irányítja a figyelmét. Legutóbb a Hagia Sophia (lsd. korábbi bejegyzésem) borzolta a kedélyeket, ami mellett még a az egyébként bizonyos értelemben liberális megnyilatkozásairól híres Ferenc pápa sem ment el.
2020-ban – minden ráutaló jel alapján – megkezdi szolgálatát az első tábori rabbi. Kisebb horderejű, de legalább annyira meglepő eset ez is, mint az előbb említett. A német hadsereg (Bundeswehr) muszlimjai számáról nincs hivatalos adat. A feltételezések szerint 300 zsidó és 3000 muszlim szolgál katonaként az országban. Hogyan lehet, hogy eddig nem volt rabbi, de még inkább hogyan lehetséges, hogy a számok alapján még mindig nincs tábori imám?
A válasz bár összetett, egyes elemei is rávilágítanak a helyzetre, így egyfajta választ szolgáltatva. Németországban jelenleg négy (más szempontrendszer alapján 6 vagy akár több mint 40) ernyőszervezet alá tartoznak az iszlám szervezetek. Ezek alapvetően török kötődésűek. Ugyanakkor a németországi iszlám sokféle. Nem csupán arról van szó, hogy vannak szunniták és siíták, alaviták stb., hanem arról is, hogy még ezen csoportok sem feltétlenül egységesek. Nincs tehát egy olyan vezető, aki képviselné a teljes iszlám közösséget Németországban. Magyarországon sem lehetet teljesen egységesen kezelni az evangélikus és református, de mégannyira nem a MAZSIHISZ és az EMIH szervezeteit. A német politikai vezetés így nehéz fejszébe kell vágja a fát (sic!) A helyzet ugyanis adott, és fordítva kell megoldani mindent. Vagy számos szervezetből számos vezetőt jelölnek ki, ami még mindig hordozna bizonytalanságokat, szervezeti kérdéseket, vagy nem csinálnak semmit, és fenntartják a status quo-t. Ez utóbbi zajlik az országban jelenleg. Csakhogy a rabbik beállítása a szolgálatba ezt a helyezetet megbolygatja.
Nem politikailag korrekt beszélni német nyelvterületen a török (és más iszlám többségű ország muszlim vallású,) származású katonák és a nemzetbiztonsági összefüggéseiről, de legyünk nyugodtak ez az ottani feladatok talán legégetőbbike közé tartozik. Jól látható példája volt a közelmúltban a Hezbollah libanoni síita iszlamista szervezet betiltása, és az ezután megkezdett razziák sorozata. Korábban szétválasztották a szervezetet politikai és katonai szárnyra (nem teljesen alaptalanul, de kissé erőltetett módon) és csak utóbbi volt tiltva Németországban. Jelenleg mindkettőre érvényes a tiltás.
A szervezeti nehézségek, a nemzetbiztonsági kérdések csak két, de jól látható elemei annak, hogy miért nehéz tábori imámot, különösen annak a hozzá tartozó szervezeti struktúrát létrehozni a Bundeswehr kötelékébe. A nehézségek mellett azonban látni érdemes az előnyöket is. Korábban írtam egy cikket a tábori imámok kapcsán, amelyben kifejtettem, hogy a tábori imámok hosszabb távon inkább az állam segítségére lehetnek, semmint hátrányára. Ha a németországi muszlimok maguk jelölnének ki megfelelő embert (vagyis alulról érkezne a jelölés), amelyet a német állam és hadsereg vezetése is elfogadna, valószínűleg egy ellenőrizhető és kezelhető rendszert kapnának. Azt hiszem éppen a keresztény egyházakkal történő közös ügy — a protestánsokkal a nemzeti és alulról építkező, a katolikusokkal pedig a központosított, nemzetközi struktrúrára építő példa szolgálhatna mintául.
Németország tehát az első rabbi után imámok után kell nézzen, és mindez a saját jól felfogott saját érdekében történik majd.
blog E N S 𐌂 ... seregnyi lélek 