Nem Greta Thunberg által előirányzott forgatókönyvről írnék, hanem egy meglehetősen távoli, ezért kevésbé ismert régióról. Nem elemzés lesz, csak egy kis mintavétel.
Srí Lanka egy kis magyarországnyi sziget, India viszont egy kontinensnyi ország. Kapcsolatuk és helyzetük a történelmi múltjuk és a jövőben várható szerepük miatt általános érdeklődésre is okot adhat.
Srí Lanka a théraváda buddhizmus bölcsője manapság. Bár erre a “címre” más ázsiai ország is pályázhatna, Srí Lankán maradt meg az a hagyomány és nem kevés kézzelfogható ereklye a buddhizmus korai időszakából. A buddhizmus vallási definíciók perifériáján mozgó ága meghatározza a sziget politikáját is.
Srí Lanka brit gyarmat volt (igaz előtte portugál és holland is), mely időszakban a sziget számos szempontból gyors fejlődésnek indult, ugyanakkor a szigetország domináns etnikuma a buddhista szingalézek ellenében a kisebbségben lévő tamilok kerültek helyzetbe. A függetlenedés után (1948. február 4.) a többség nyomása a tamilokat visszaszorította.
Az előző következménye lett, hogy létrejött az LTTE (Tamil Ílam Felszabadító Tigrisei), ami a világ legerősebb, saját légi és tengeri erejével, sőt saját titkosszolgálatával egyben a legnagyobb milíciájává nőtte ki magát. A polgáháború a hadsereg és az LTTE között 1983-tól 2009-ig tartott. India még békefenntartókat is küldött a szigetre, de beavatkozásuk inkább volt humanitáriusnak nevezhető, semmint katonainak. Várható volt pedig, hogy a tamilok mellé állnak, hiszen tamilok Dél-Indiában is élnek. A háborút mégis a Srí Lanka-i hadsereg nyerte meg, erős offenzívájával, ami előtt az indiaiak ki is vonultak.
Eme háború idején lett (állam)elnök Mahinda Rajapaksa, aki tavaly november óta újra miniszterelnök. A kettő között eltelt időben bár a politika része volt, alapvetően egy a polgárháborút kritikusan szemlélő, az abban résztvevőket felelősségre vonni szándékozó kormány volt hatalmon. Tavaly azonban Mahinda testvére Gotabaya Rajapaksa lett az elnök, és hamar ki is nevezte bátyját miniszterelnöknek. A testvérhatalom visszafordítja Srí Lankát a korábbi időszakra, így a háborús bűnösök felelősségre vonása is a fiókba kerül. A védelmi titkár pozíciójára egy amúgy háborús cselekményeiről könyvet is írt, emberi jogi vádakkal terhelt tiszt került Kamal Gunaratne személyében. Másfelől az erős kormányzás előnye is felvillan a közös nyilatkozatokban és az elmúlt pár hónap látványos külpolitikájukban.
Közben a tamilok erejének csökkenésével másfelé irányult az ellenállás. A tamilok legnagyobb gondja amúgy is a kivándorlás lett. Nem véletlen, hogy a Srí Lankáról főleg tamil migránsokkal találkozni, és hogy a szigetvilágról még Erdélyben is hallani, lásd a ditrói lankaiakat.
Az említett új ellenállás az iszlám ellen irányult. Az országban így egy kulturálisan és politikailag meghatározott buddhista-iszlám ellenállás bontakozott ki, ahol alig látni, hogy hol kezdődik a politika és hol a vallás. Mecseteket rombolnak le, halal éttermeket gyújtogatnak. Ráadásul a tiltakozások élén és nem ritkán az erőszak közelében buddhista szerzetesek tűnnek fel. Srí Lankán a buddhista ellenállás szervezetileg a BBS-hez (Bodu Bala Sena) köthető.
Legnagyobb ellencsapás mégsem a tamilok részéről érkezett, hanem a 2019 húsvétján történt bombamerénylet volt. Számos templomot és hotelt ért a robbantássorozat, melyben a leginkább érintett lakosság nem a buddhisták voltak, hanem a keresztények. Az ISIL-hoz (Iszlám Állam) köthető, de csak erős fenntartásokkal merénylet kétségkívül helyi iszlamistákhoz köthető. A helyzet akár megrendelt is lehetett volna, hiszen immáron nem csak borítékolható volt egy korábbi politikai formáció visszatérte, hanem a keresztények bizalmatlansága is az iszlám lakosság felé.
A Rajapaksa család így széleskörű politikai támogatottsággal, buddhista szentélyben történő beiktatásukkal erős üzenetet küldött a szigetvilág, de a világ egésze számára is. Bár szavakban óvatosan fogalmaznak, szimbolikus lépéseikkel világossá teszik, hogy a sziget buddhista szingaléz kultúrán alapszik, és erős kapcsolatokat kíván fenntartani elsősorban Indiával, de Kínával is.
Nem véletlen, hogy Gotabaya Rajapaksa első útja Indiába vezetett. Ahhoz a Narendra Modihoz, akit India nacionalista miniszterelnökének tartanak.
Modi valóban hasonlóan gondolkodik, hiszen elfogadja a soketnikumú, sokféle vallású Indiát, de azt elsősorban hindunak tartja, a muszlimokat nyíltan kizárja belőle. Erre utal közelmúltbeli intézkedése a menekültek számára nyújtható állampolgárság kapcsán.
Valójában a számos területről érkező (és érkezett) muszlimok egy része Mianmar felől érkezik (rohingyák), akik ott nemkívánatosak lettek, így a két ország között fekvő rendkívül szegény Bangladesbe szorultak, ezzel is humanitárius krízist kiváltva. Bár ehhez képest kevesen, de Srí Lankáról is érkeznek tamil nyelvet beszélő, de iszlám vallásúak. Számuk kevés, hiszen aki tud, más irányba menekül, főleg Európa irányába.
Modi 2020 februárban 400 millió dollár hitelt adott Srí Lankának gazdasági célokra és 50 millió dollár hitelt a terrorizmus leküzdésére. Látszik, hogy a két ország azonos elgondolása összeköti őket. Ehhez mérten Mianmar és Srí Lanka még közelebb állnak egymáshoz és a közte lévő hindu (és ilyen értelemben semleges, sőt közös kulturális alappal rendelkező) India egy újfajta kulturális alapon nyugvó nacionalista régiót látszik kialakulni.
Bár vannak falak Ázsiában, úgy látszik a jég olvadni kezd, vajon mi olvad ki belőle?
blog E N S 𐌂 ... seregnyi lélek 