
Ha valaki figyeli a híreket az láthat egy tendenciát, ami nem ma indult, de aligha látszik enyhülni. A hadsereg leépítése Németországban Ursula von der Leyen nevéhez fűződik, aki az Európai Bizottság élén van jelenleg. Minisztersége idején még a hadsereghez kötődő sajtó is cikkezett arról, hogy haditechnikai felszereltség, emberanyag és összességében pénzhiányban van a Bundeswehr. Hasonlóan az osztrák Bundesheerhez, ahol a héten már az osztrák tábori püspök is felemelte a hangját a folyamat ellen. Ehhez bátorságot meríthetett a St. Pöltenben felszólaló Thomas Starlinger védelmi miniszter szavaiból, aki a sír szélén állónak nevezte az osztrák hadsereg állapotát. Mégis elgondolkodtató, hogy egy tábori püspök ilyen erős szavakat mer használni, másfelől a pénz a problémák csak egy szelete lehet. Ausztriában érzékeny téma arról beszélni, hogy számos török bevándorló (vendégmunkások és már Ausztriában született leszármazottaik), számos szerb és albán került be a hadseregbe. A törökök különösen is sokan saját szubkultúrájukban élnek Ausztrián belül. Nem ritka, hogy egyformán érzi magát töröknek és osztráknak, sőt inkább szurkolnak török sportcsapatnak és nem ritka, hogy ilyen közösségben előbb tanulnak meg törökül mint osztrákul (németül). A nemzetbiztonsági szempontból is fontos kérdést nem vizsgálják (legalábbis nyilvánosan nem), közben számos területen egyszerre szolgálnak török és osztrák katonák (pl. Bosznia Hercegovinában), ahol az együttműködés különösen jónak látszik, hiszen nincsenek sem nyelvi, de a török katonák esetében még a kulturális különbségek is könnyen áthidalhatók. Az osztrák hadsereg reformja valójában a nyílt beszéd lenne, mert a pénz csak erőt ad, de irányt aligha.