A nemrég elhunyt bíboros José Manuel Estepa Llaurens kapcsán még a Kiskegyedben is olvashattunk egy röpke írást.
Aligha hallott róla azonban az átlag, de még a műveltebb katolikus közösség. Ráadásul a magyar nyelvű hiradások többsége a vatikáni (és furcsa mód itt hibás) fordítást vették forrásnak.
José bíboros főleg a spanyoloknak ismert, azon kívül, ha másért nem, akkor a katekizmus összeállítása, majd spanyolra fordítása miatt.
A magyar nyelvű hírekkel ellentétben azonban nem helyettes püspök (egyáltalán mit jelent ez?), hanem érsek. A Tábori Püspökségek, vagyis a katonai egyházmegyék (katonai ordinariátusok) élén különféle egyházjogi hagyományok okán más-más tisztségü egyházi méltóságok állnak. Spanyolországban érseki címmel jár.
1986-ig, amikor II. János Pál pápa alapvetően átszervezte (vagy ha úgy tetszik ráncba szedte) a már meglévő katonai egyházi intézményrendszert, Spanyolországban (és sok más országban) megszűnt a vikárius kifejezés és a vezető “ordinárius” lett. A vikárius itt abban az értelemben használatos, miszerint a római pápa helyettese. Nem a saját nevében jár el és van hatalma (mint más megyéspüspöknek), hanem a pápáé. Ez 1986-ban (a megfelelő kánonjogi értelemben) megszűnt, és a katonai ordinárius a megyéspüspökkel azonos jogállásba került. (lényegében abban volt korábban is, de hol fölé, hol alá pozicionálták.)
Spanyolországban (ahogy más nagy létszámú katolikus egyházi jelenléttel bíró országokban) a vezető ordinárius nem püspök, hanem érsek. Tegyük hozzá ez egy cím ebben az esetben, mint az MA végzettségű magyar jogász dr. címe. Nem is lenne értelme máképp, hiszen nincs alárendelt egyházmegyéje. Ugyanakkor szentszéki engedéllyel ez formálisan nem csak cím, másrészt a gyakorlatban nincs kizárva, hogy a katonai ordinárius (vagyis a korábbi vikárius) egyben érseke is legyen egy másik egyházmegyé(k)nek. (lsd Németországban például Essen egyházmegyés püspökie is a katonai ordinárius).