Alt-right (politikai mozgalom)

A billentyűzeten lévő jobboldali AltGr billentyű régen a baloldali Alt billentyűvel egyenlőfunkciójú volt. Később vezették be az Alt Graphics billentyűt, ahol pedig nem volt meg, ott a Ctrl-Alt kombinációval lehetett előhívni. Az áthallás érdekes: kontrollálni, azaz ellenőrzés alatt tartani az “alt”-ot.

A politikai alt-right mozgalom szava az alternatív és a jobb szavakból áll. Tehát valamiféle jobboldaliságról van szó, de annak alternatívája is, így attól jelentősen különbözhet is.

Néhány éve lett bevett fogalom az alt-right és máig nehéz eldönteni, hogy politikai irány, mozgalom vagy csupán a popkultúra terméke vagy legalábbis egy ahhoz tartozó jelző.

A wikipedia egyszerűen lerendezi bevezetőjében, hogy a fehér faj elsőbbségét, nacionalizmusát és antiszemitizmusát valló csoport az alt-right. Lehet, hogy ez lesz belőle, de ma ez az alt-right csak egy szelete, így hiába a wikipedia sokszerkesztős ereje, ez így nagyon egyoldalú. Sokkal inkább érdemes elolvasni Galkó Attila írását a témáról. Amellett, hogy leírja a fogalommal kapcsolatos bizonytalanságokat, összefoglalja az alt-right legfontosabb elveit, melyet a valami ellen való fellépés határoz meg: a politikai korrektség ellenesség, a radikális- és a harmadik hullámos feminizmus ellenesség, a liberális identitáspolitika és a gender-elmélet tarthatatlanságát. Ide kapcsolódik a mainstream elutasítása, mely szerintük szabad utat enged a regresszív elnyomásnak és nem hagy helyett a másképpen gondolkodóknak.

Vegyük észre: minden szélsőség kitermel egy hasonló, de azzal ellenkező szélsőséget. Az alt-right tehát leginkább egy eltúlzott, szinte aggreszív, kizárólagosságra törekvő ideológia ellen formálódó ellenideológia. Ebből adódóan lehet a közös pontokat negatív módon megfogalmazni, vagyis úgy, hogy mi ellen küzdenek.

Elveik tehát, hogy
– az ember féri és nő (vagyis elutasítják a genderideológiát),
– vannak férfi és nőszerepek, (még ha a konzervatív nézőponttól eltérően ezt modern köntösben fogják fel is (vagyis elutasítják a radikális feminizmust)
– konzervatív értékalapú, de szabad közbeszéd (vagyis elutasítják a politikai korrektséget, és felszabadítanák a manipulációra használt véleményszabadságot.)
– klimaszkepticizmus (alapvetően az alt-right a klimaproblémát valósnak véli, de azt politkailag felfújtnak jellemzi, ezért ellene se lépne fel olyan mértékben mint a zöldek vagy a baloldal.)

A mozgalom kapcsán sokszor szélsősőges (neonáci, antiszemita, homofób stb.) csoportokat emlegetnek. Ennek van alapja, ugyanakkor már az feltűnő kell legyen egyik legnepszerűbb szószólójuk egy homoszexuális, zsidó származású férfi. Ez is jól mutatja, hogy inkább gyüjtőfogalomról és ellenkultúráról (ideológiáról) van szó.

Ki kell emelni, hogy az alt-right egyelőre tipikusan amerikai és inkább az internet által tömörített fiatalok terepe, annak amerikai változata sokszor hat inkább egy fialat felnőtteket tömörítő skin-head szerű, de modern értelemben vett hoax-mémgyártó-média csoportként, semmint komolyan vehető politikai mozgalomként. Elég ha népszerűsítő személyeire tekintünk: Richard Bertrand Spencer (alt-right fogalom kitalálója), Steven Crowder, Ben Shapiro (magát elhatárolja tőle, de sokan mégis annak vallják), Joe Rogan (ő sem), Sam Harris, Tim Pool, Dave Rubin, Sam Hyde. Valójában az amerikai közbeszédben mindenki alt-right ha politikailag korrekten akarják kifejezni a szélsőjobboldali, rasszista jelleget. Ezért sokan kerülnek a fogalom ernyője, főleg libertariánusok, nem alaptalanul, de az mégis már más irányzat. Az összefüggés érdekes, sok szélsőjobbos lesz libertariánus, majd alt-right. Erről (az első blikkre ellentmondásos) jelenségről egy angol nyelvű cikket itt találni.

A vallással és biztonsággal kapcsolatban az alt-right az iszlamofóbiával és a terrorista cselekményekkel kapcsolatban merül fel. Ennek kapcsán azért tartom ezen a blogon megemlítésre méltónak, ugyanis a fentebb már említett elv mentén, miszerint a szélsőség ellentétes szélsőséget szül, várható, hogy az iszlám ideológiai hátterű terrorcselekmények, azzal ellentétes (és ebben az értelemben) alt-right terrorcselekményekre vezethetnek. Brenton Tarrant és Behring Breivik kapcsán is születtek elemzések, mely kapcsán szóba került az alt-right.

Az alt-right nem választható el attól a kultúrális-politikai tértől, ahol megvalósul, és ahonnan származik. Az USA-ban menekültellenes lett, de ott a legnagyobb számban latin-amerikai bevándorlókról van szó, míg Németországban jellemzően Közel-Keletről érkezettekről. Az első esetben keresztényekről, a másik esetben muszlimokról beszélhetünk, legalábbis a nagy számokat tekintve. Látszik tehát, hogy itt sem szabad általánosítani.

Vajon Tarrant iszlámellenessége alt-right volt? Vajon úgy aránylik az alt-right Tarranthoz, mint például Jamal Zougam az iszlamizmushoz?

Az alt-right sokszor egy ismert Pepe nevü békát használ jelképként.
Mi, vagy ki van mögötte?

Trump, az USA elnökeként sokszor tett célzásokat arra, hogy tud azonosulni az alt-right céljaival. Ha megvizsgáljuk az alt-rightot az USA-ban láthatjuk, hogy Trump alakítója is az alt-right elképzeléseknek. Ez azonban indikátor is lehet. Ahogy látjuk, hogyan viszonyul Trump a világ biztonsági kérdéseihez, úgy várható, hogy az alt-right kisebb szinteken hogy fog reagálni.

Túlzó következtetés lenne azt mondani, hogy az alt-right lesz a válasz (domináns reakció) az iszlamista nyomásra. Ugyanakkor ahogy az iszlamizmus sem teljesen definiált fogalom és van egy békés, politikailag mérsékelt formája, az alt-right is ehhez hasonlít. Magyarországon a francia eredetű mérsékelt Identitás Generáció tükrözi ezeket a nézeteket. Magukat (és az alt-right globális megjelenését) identitarizmusnak nevezve újfajta értelmet keresnek, hagyományos (szélső)jobboldali értékrend mellett. Nagyon leegyszerűsítve az identitarizmus a nacionalizmus (és talán belefér leírni a rasszizmus és fasizmus) legitim formája napjainkban. A nemzeteket elsődlegesnek látja, de tudja, hogy összefogás és nagyobb entitás nélkül (pl. Európa) nem működik, fent nem maradhat nemzet. Nem gyűlöli az akár nagyobb egészen (pl. Európán kívüli) etnikumokat, de velük szemben defenzív álláspontot képvisel, és nem tartja a keveredést helyes útnak. Így például nem nevezhető iszlamofóbnak, de iszlamizációt ellenzőnek annál inkább. Valójában az identitarizmus mérséklete az alt-righton belül lehet, hogy újraértelmezést vagy legalábbis a fogalmi rendszer pontosítását igényelné.

Az alt-right jelenség is csak egy összetevő a világ nagy konyhájában, így majd meglátjuk mi fő ki belőle. Egyelőre (a korábbi szélsőjobboldali gondolatok megzabolálása és ezért legitimmé tétele és a migrációra való reakciója miatt) egyre nagyobb népszerűségre tesz szert. Ha direkt kapcsolat nincs is az iszlamizmussal szemben elkövetett terrorcselekmények és az alt-right között, a politikai irány, mely mint ellenideológia összegyűjti ernyője alá a hasonlóan gondolkodókat ebben az irányban látszik fókuszálódni. Hogy az alt-right mivé válik még nem tudni, hiszen egyelőre inkább gyüjtőfogalom, semmint pontosan definiálható politikai irányvonal.