Nagyon érdekes, ugyanakkor nyugtalanító jelenségre hívja fel a figyelmet egy honlap.
Katonák és civilek (főleg katonák szeremles társai) számára lényeges kérdés, hogy amikor hosszabb távra (főleg külszolgálatra) távozik a másik fél, akkor hű marad-e vagy sem.
Az egyik katonafeleség mesélte nekem, hogy ő maga buzdította a férjét, hogy vigyen szexfilmeket magával minél többet, mondván “inkább ez mint egy hús-vér nő”.
Lehet itt erkölcsi aggályokat keresni, ahogy az is igaz, hogy a pornófilmek (nem ritkán addiktív) hatása lélektanilag is kimutatható, és csak részben igaz, hogy segíti a hűséget.
Mi a fő kérdés tehát?
A katonák csak picit különböznek az átlagos embertől. Életformájuk hasonlít azonban a tengerészekére, vagy akár a kamionosokéra. Nagyon fontos megérteni, hogy bár erről nehéz kommunikálni (nagyon fejlett érzelmi intelligencia kell hozzá) a gyengédségre, egy másik ember általi figyelemre és intimitásra állandóan szükségünk van. Ezt hozzuk magunkkal csecsemőkorunk óta. Ki mit kapott akkor úgy éli meg felnőttként. A szexuális együttlét egyfajta felnőtt megélése annak az extázisnak és örömnek, amit csecsemőkorban éltünk át testi közelség gyanánt a szülőkkel, főleg az édesanyával. Akik zavartak ebben az érzésben könnyen azt érezhetik, hogy ha valaki viszonozza a szerelmet az már nem kihívás számukra, már elérték amit akartak, dobható. Az is lehet, hogy valaki nem látja a határokat a szeretetben és túlságosan ki akarja sajátítani a másikat.
Ezek azért fontos “zavarok”, mert egyrészt egy ilyen kapcsolat kicsit indukálja, hogy kikacsintson belőle ő vagy épp a másik fél, másrészt ilyennel találkozva egy harmadik könnyen bevonodik “harmadikként” és kialakul egy szerelmi háromszög vagy egyszerűen egy következő partneri viszony.
A másik probléma, hogy manapság nem kényszerít a társadalom partnerkapcsolatban való megmaradásra. Korábban is lett volna sok válás, de “hát mi lesz akkor utána” alapon nem sok minden változott, bármennyire is volt vonzó tovább lépni. Ezek egy része így rossz kapcsolat is maradt, egy része azonban megerősödött. Manapság is látni elvált, majd újra összeházasodott embereket. Ennek az is részben az oka, hogy a közös történet, a közös nyelv, a közös fiatalság megélése egy párkapcsolatban pótolhatatlan. Előbb-utóbb a legtöbb érzelmileg fejlett ember rájön, hogy milyen értéket képvisel ez.
Ha nincs meg mégsem, akkor az utolsó esélyekért kezdenek harcolni a 40-50 felettiek. Így ők nem csak, hogy egy új serdülő generációt alkotnak a mai társadalomban, hanem kétségbeesésük kiszolgáltatottá is teszik őket. Így terjed az említett korosztályt behálózni akaró orosz fiatal, csinos nők és a fiatal, erős, katonaviselt (és katona) férfiak párkapcsolati, valójában pénzlehúzási akciója.
Az alábbi honlap erről ír további részleteket…