Olofsson Károly, alias Placid atya haláláról sokat lehet már olvasni. Minden szerzetes (na jó, ahol ez előírás ott) kell válasszon egy szerzetesi nevet, ami különbözik a civil (világi-polgári) nevétől. Ez fejezi ki számukra, hogy egy új életet kezd. Ez a név az új életet is szimbolizálja, ezért olyan nevet választanak, akik példaképnek is vehetnek. Károly atya szent Placidot választotta, érdemes kicsit megismerni őt. Szent Placid szerzetes volt, szent Benedek tanítványa és hűséges társa. Benedek utasítására Ő alapítja az első bencés kolostort Szicília szigetén. Legendája szerint ariánus gótok ölték meg őt szerzetestársaival együtt 540 táján. Ún. attribútuma, vagyis az ábrázolási módja, hogy apáti bottal és könyvvel ábrázolják.
Placid atyát (eléggé hiteles forrásból) úgy tudom a rend (pannonhalmi bencések) nem karolta fel eleinte. Pontosan az okát nem tudtam kideríteni, csak találgatni tudok. Talán az, hogy doktorátusa ellenére (mivel alig tudta kamatoztatni a háború végétől) nem volt tudós ember, ráadásul papi tevékenysége is minimális volt. Persze kérdés, hogy ez vagy a tágabb értelmű lelkészi szolgálat az, amit figyelni kellene. Már ha egyáltalán ez lehetett a gond…
Placid atya a második világháborúban (rövid ideig) tartalékos főhadnagy volt. Ez a másik téma, ami nyitott kérdés. Ha valaki tud erről részleteket szívesen kiteszem ide, egyelőre annyit, amennyit könnyen lehet róla tudni: a tisztekkel szemben az alacsonyabb rendfokozatú katonákért való kiállásért lefokozták, majd le is szerelték. Legalábbis ezt olvasni róla a sajtóban. Nekem ez nagyon bulváros módon leegyszerűsítettnek tűnik, ezért szent Placid legendájához hasonlóan ezt is amolyan a lényeg számít alapon elkönyvelem, hogy Placid atya kiállt a rábízottakért.
Ellenben Placid atya túlélésének szabályai mindig lenyűgöztek. Ezek még a mi mindennapi – hozzá képest – nyugalmas mindennapjainkban is jól működhetnek.
A szenvedést nem szabad dramatizálni.
Keresni kell az élet apró örömeit.
Különb vagyok, [mint az a géppisztolyos].
Akinek van hová kapaszkodnia (Isten), annak könnyebb elviselnie a szenvedést.
Az olvasnivaló után pedig érthető lesz miért tettem ide a youtube-ról (egy számomra amúgy gyorsan a TV-ben átváltandó stílus) dalát.
blog E N S 𐌂 ... seregnyi lélek 
Kedves Munder Testvér!
Örültem a Placid atyáról szóló posztnak. Engem is nagyon érdekelne a tényleg kicsit bulváros és népmesei jellegű magyarázat az ő lefokozását illetően. Talán a katonatörténész kollégái között van valaki aki megtalálja – ha még megvannak – a vonatkozó dokumentumokat. Érdekes és fontos lenne.
A másik ami miatt írok, az a Placid atya és a bencés rend kapcsolatára vonatkozik. Valóban, a kapcsolat nem volt mindig felhőtlen. Ennek alapvető oka egyrészt az volt, hogy Placid atya hivatalosan el volt tiltva a papi szolgálattól (ami állami intenció volt, nem pedig az Egyháztól elinduló), sőt kezdetben más tiltások is vonatkoztak rá a hazakerülését követően. (Az, hogy ő addig(!) mi volt, nem is kell részletezni, nem volt túl szocializmuskonform az életállapota, hisz rendszerellenesség miatt töltötte a büntetését. Nem hogy a rendnek, de a magyar államnak sem volt se fennhatósága felette, se kapcsolata vele.) Eleve a tiltások arra voltak hivatva, hogy a kapcsolattartását a saját – ide értve a rendi – közösségével megakadályozzák. Bizonyosan több személyes kapcsolata maradt volna fenn, ha a bencéseket is betiltják, hiszen akkor nincs egy olyan nyilvános rendi működés, amit védeni kell azért, mert magát a működő intézményt védeni akarják. Itt elsősorban az iskoláikra kell gondolnunk, számos esetben a kényszerű önkorlátozás – ami a jelenből megalkuvásként értelmeződik – amiatt volt, hogy ezek működési engedélyét megőrizhessék. A rend kontrolljára, annak működésére szépen rávilágít az egy ideig még ekkor rendtag Kiszely István ügye és jelentései.
Szerintem Placid atya doktori címe itt nem nagyon nyomott a latban se pro se kontra, hiszen a tudományos életből nem hogy a “kinncések”, de a rendtagok is jórészt kiszorultak. Leszámítva a teológiát, rendtörténetet és rokon diszciplínákat, amelyek számára egy szintén erős kontroll alatt lévő belső egyházi nyilvánosság azért megmaradt.
Másrészt, ő maga, mint pap sem működhetett, csak teljes illegalitásban jó ideig. Nem hogy alacsonyabb papi beosztás (káplán, kisegítő lelkész stb.) nem jöhetett számításba, ezt egyetlen “bajszos püspök”se írta volna alá, de még alkalmilag sem misézhetett (volna).
Placid atya példás életútja őt az elmúlt években az egyik leghitelesebb életű egykori szerzetessé avatta, ismertsége a katolikus egyházon túl is terjedt. Az akkoriban elnehezült rendi kapcsolata is oldódott idővel. Hosszú ideje már, hogy az évente frissülő rendi direktórium és névtár az ő nevénél a “főapáti engedéllyel” kitételt szerepelteti a feltüntetett budapesti lakcím mellett. (Ami azért kétség kívül más, mint a “főapáti megbízás”, de már nem is aktív korú szerzetesről beszélünk, tehát teljesen indokolt.)
Sőt, most azt láthatjuk, hogy saját kérésére Pannonhalmán temetik el. Isten nyugosztalja! Olyan életet élt, hogy abban megvalósította a jelmondatot: U.I.O.G.D.
Üdvözlettel:
Büfészakos
Köszönöm a részletes megjegyzést. Nekem azt mondták, hogy a kommunizmus után sem állt igazán helyre a kapcsolat, és inkább csak a népszerűsége törte meg a jeget (valamennyire). Mivel ezek nagyon felszínes információk magam részéről megelégszem az általam idézetekkel és azzal, amit írtál. A többit majd a történelem 🙂
Biztos, hogy igazad van, a rendszerváltást követően jó ideig nem volt még élő ez a kapcsolat. Ennek oka lehetett az is, hogy Placid atya neheztelt még a bencésekre a kiszabadulása utáni helyzete, annak a rend általi kezelése miatt. Ezek a fenntartásai indokoltak is voltak, bár tényleg nem tudom, hogy milyen erős volt ez a külső nyomás Pannonhalmán a nehéz időkben. (Nekem egyáltalán nincsenek belső információim erről.)
A rendszerváltás utáni távolságtartásnak a rend részéről talán az lehetett az oka, hogy nem akartak “nyomulni”, azaz, ha a bajban nem tudtak eléggé mellette lenni, akkor a jóban se tolakodjanak oda mellé.
Az látszott, hogy fokozatosan, kis lépésekben közeledtek egymás felé.
Most olvasom épp a temetéséről szóló cikkben a Magyar Kuríron: “A főapát Isten bocsánatát kérte, hogy Placid atya szabadulásakor a rendi közösség nem tudta visszafogadni őt Pannonhalmára. „Ezt külső befolyásra tettük, mégis a gyengeség jele volt” – fogalmazott.”