MEMORANDUM 7 éve

A katolikus Tábori Püspökség létrejöttének, majd megszilárdulásának meghatározó eseményei között tarthatjuk számon a 2008-ban aláírt Memorandumot, melynek éppen ma van a 7. évfordulója. A jól hangzó kifejezés mögött egy írásbeli diplomáciai kapcsolatból származó dokumentumot értünk. Egyszer már említettem a blogomban, amikor a rendfokozatokat viselő tábori lelkészekről írtam.

Anélkül, hogy túlságosan elmélyednénk a jogi részletekben, érdemes egy fontos szempontot kiemelni. Az Apostoli Szentszékkel kötött megállapodások nemzetközi szerződésnek minősülnek. (Ilyen volt az első 1990-ben, miből született akkor a vallásszabadságot meghatározó IV. törvény.) Ilyen volt az 1994. január 10-én született megállapodás a Honvédség és a Határőrség keretében végzendő lelkipásztori szolgálatról. A lényeg, hogy NEMZETKÖZI SZERZŐDÉS, vagyis egy különösen kiemelt, jelentős jogi forma, amit kétoldalú egyetértéssel szabad csak módosítani. Ha mégis megtörténne az egyoldalú módosítás az jelentős szankciókat vonna magával, de leginkább az állam nemzetközi hitelességét rontaná le. A katolikus egyházzal kötött szerződés tehát nincs bebetonozva, de demokratikus államban csaknem elképzelhetetlen annak egyoldalú módosítása.

A többi egyházzal más a helyzet. Nem túlzás állítani, hogy a katolikus egyházzal kötött szerződés az alapja azoknak, melyeket ezen más egyházakkal kötöttek. Ezen esetekben ugyanis nincs egy Szentszékhez hasonló “másik állam”, amellyel szerződést lehetne kötni, hanem a magyar jogban biztosított jogi személlyel kötnek megállapodást. Ennek egyik tartalmi különbsége lett, hogy a katolikusokkal kötött szerződés az egyház jogait rögzíti, addig a többi egyház esetében az egyház kötelességein van a hangsúly az állam felé.

A magyar állam katolikus egyház irányában történt (konkordatárius) megállapodása tartalmazta, hogy csak ha “gyökeresen megváltoztak azok a körülmények, amelyek között a megállapodást megkötötték, tárgyalásokat kezdeményez a megállapodásnak az új körülményekhez történő igazítására.”

Ez történt 2008-ban, amikor megírták és aláírták (Juliusz Janusz apostoli nuncius és Szekeres Imre honvédelmi miniszter) a Memorandumot. Azért választották ezt a jogi formát, mert valóban gyökeresen változtak ugyan a körülmények (felfüggesztették a sorköteles katonai szolgálatot*), de nem akartak új nemzetközi szerződést kötni. Ez utóbbi is jól mutatja, hogy milyen nehéz jogi-politikai ügy egy nemzetközi szerződést úgy módosítani, újat kötni, még akkor is, ha nincsenek nézeteltérések annak tartalmáról. Inkább kerestek egy olyan módot, mely kifejezi az új helyzetből fakadó tárgyalások eredményét, van diplomáciai értéke, mégsem kell egy nemzetközi szerződésbe belenyúlni.

• Érdemes megemlíteni, hogy a Határőrség is 2008-tól beolvadt a Rendőrségbe. Ennek ellenére ahogy a rendfokozat kérdése nyitott maradt, úgy a Határőrség is szerepel a dokumentumban. Jogi értelemben érdekes a kérdés. Egyrészt mivel benne maradt, ezért annak megszűnése nem érinti a Memorandumot, ugyanakkor nem származik jogi hatáskör a Rendőrség állományára a lelkészi szolgálatoknak, hiszen nem jogutódja az a Határőrségnek. A kérdést mindenesetre nem tartják gyökeres változásnak, így nem született ezzel kapcsolatban jogi dokumentum. (Talán nem is) más kérdés, hogy ez a helyzet égetőbbé teszi, hogy a Rendőrséggel is szülessen valamiféle megállapodás a szolgálatok részéről.