Amikor a pápa nyilatkozik meg egy témában az nem a cselekmények részleteit kell feltárja. A jelenleg zajló nemzetközi humanitárius jogi továbbképzés, amelyen a tábori lelkészek vesznek részt az Igazságosság és Béke Pápai Tanácsa szervezésében, jó alkalmat adott arra, hogy a pápa a jelenleg zajló háborúkról is véleményt nyilvánítson. Szerinte a harmadik világháborúban vagyunk, amelyet darabokban kell átéljen a világ.
Kiemeli, hogy a háború torzítja a személyt, sőt az személyek közötti (és így a nemzetek) kapcsolatait is.
Felhívja a figyelmet az egyház anyai természetére, melyet a tábori lelkészek a katonák és családtagjaik számára is meg kell jelenítsenek, úgy, hogy közel állnak hozzájuk. Vigasz és testvér kell legyen minden katona számára egy lelkész.
Érdekes gondolat, hogy a humanitárius jogról mint elembertelenítőről beszél. Nem önmagában tartja azonban rossznak, sőt a spirituális és etikai dimenzió mellett ezt is lényegesnek tartja. Ám csak addig, amíg nem hiteti ez el velünk, hogy a háború elkerülhetetlen, és csak addig, amíg az ellenségből nem zárja ki a személyes dimenziót.
A hazáért és emberiségért vívott sajátos(!) küzdelemben az imádságra hívja fel a figyelmet a pápa.
Kicsit közhelyesnek tűnhet, de szerintem inkább II. János Pál katonai ordinariátusokat megalapító gondolatai jönnek vissza ezekből a szavakból, amelyek talán ismerősek, de megfontolandók.
blog E N S 𐌂 ... seregnyi lélek 