Tudjuk, hogy a középkorban számos lovagrend sok hasonlóságot mutatott a szerzetrendekkel, sőt nem ritkán egy-egy szerzetes tagja is volt ezeknek. A jezsuiták, kapucinusok ebben például élen jártak.

Érdekes gondolat azonban, hogy a modern kori szervezett formában működő, egyházi struktúrába tagozódó katonai lelkipásztorkodásra miért nem épült rá egyetlen rend vagy lelkiség sem. Ugyanis ha azt nézzük a betegápolásra (pl. kamilliánusok), a fiatalok nevelésére (pl. szaléziak), de még a börtönökben raboskodókhoz (pl. trinitáriusok) is lehet rendeket kötni. Talán a lovagrendek lettek volna ezek, vagy sajátos, formálisan sok ellentmondást tartalmazó jellege miatt nem történt ez meg a többi szerzetrendhez hasonlóan.

A dolog azért is elgondolkodtató, hiszen könnyebb egy isteni hívással igazolni egy területet, vagyis ha van ilyen, akkor azt mondani, hogy ez nem pusztán emberi akarat. Ugyanakkor hasznos is lehetne, hiszen a tábori lelkészet sajátos területéről számos írásban azt olvasni, hogy egyéni hozzáállást, speciális felkészültséget kíván. E mögött azonban a világ legtöbb pontján nem erre képzettek állnak, hanem olyan lelkészek és papok, akik ideiglenesen válnak e feladat végrehajtói közé. Ha meg erre képzik őket erre képesített szemináriumban (lsd. pl. Spanyolország), és esetleg nem is csak ideiglenes, hanem nyugalmazásig tartó módon szolgálnak, ott felmerül az elkatonásodás veszélye.

Persze egy szerzetrendet nem találhatunk csak úgy ki, ám idén, a megszentelt élet évében különösen gyümölcsöző lenne, ha valakiben egy ilyen gondolat megfoganna és próba alá vetné.

Ennek kapcsán meg is osztanám a szerzetesek éve honlapot is.
http://szerzetesek.hu/

Advertisements