Katolikus lelkészi rendfokozat, társasági egyenruhán

Katolikus lelkészi rendfokozat, társasági egyenruhán

Avagy lehet-e egy pap “had-nagy”?

Magyarországon a helyzet jelenleg egyértelmű. A katonalelkészek a Magyar Honvédség részei, pontosabban a Honvédelmi Minisztérium háttérintézményének szerződéses és hivatásos katonái (egy-egy esetben köztisztviselői). Így többségük rendfokozattal rendelkezik.

Ha pedig katonák, akkor egyenruhát visel(het)nek, és az rendfokozattal is jár. A kérdés alapvetően oda vezethető vissza, amire a katonalelkész fogalma is: hogyan fér össze a katonai és az egyházi szerep?

Ha jogilag nézzük érdemes az Alaptörvényből kiindulni. A VII. cikkely egyértelműen kifejezi, hogy az állam és a vallási közösségek elkülönülten működnek. A korábbi alkotmányunk is hangsúlyozta a különválást.

Igaz, az alkotmányunk (Alaptörvény) azt is tartalmazza, hogy az egyházak és az állam bizonyos meghatározott feladatokban együttműködhetnek. Valójában ez az együttműködésre való utalás, ami biztosítja alkotmányosan is a katonalelkészek helyzetét, legalitását. Persze ehhez sok alacsonyabb rendű szabályozás is járul.

Az alkotmányon kívül szintén a legfontosabb jogi tényező a nemzetközi szerződéses, megállapodások szintje. Ez esetben csak a katolikusok esetében lehet beszélni ilyesmiről, hiszen a többi (protestáns és zsidó) esetében nemzeti egyházakkal kötötték.

A Szentszék és a Magyar Köztársaság (akkor még így hívták!), közötti megállapodás 1994-ben köttetett és nem tartalmaz semmilyen kitételt rendfokozatokra vonatkozóan. Ennek kiemelkedő jelentősége 2008-ban újra megjelenik, hiszen ezt a nemzetközi megállapodást a magyar helyzet változása okán (megszűnt sorkatonaság és határőrség) meg kellett erősíteni. A Memorandum néven futó megnyilatkozás nem egy újabb nemzetközi megállapodás, csupán tisztázza az előzőek helyzetét. Különös azonban, hogy hangsúlyozza:

“a Magyar Honvédségnél és Határőrségnél végzendő lelkipásztori szolgálat tárgyában 1994 januárjában kötött Megállapodás nem határoz a katonai rangokról a Katonai Ordinárius és a tábori lelkészek esetében.”

Mintha szándékosan nyitva hagyná a kérdést, hogy ezt bármikor meg lehet majd változtatni, ha úgy hozná a szükség, illetve a helyzet változása.

Ujházi Lóránd nemrég megjelent könyvében: A katolikus katonai ordinariátus struktúrája és szabályozása, szinte külön alfejezetet szánt a témának. (153.o-) Arra utal, hogy a katolikus zsinati elveknek jobban megfelelne, ha a lelkészek nem viselnének rendfokozatot.

Akár továbbra is a könyvre hivatkozva érdemes megvizsgálni a kérdést nagyobb térben, nemzetközi szinten. Belgiumban, Ekvádorban, Angliában, Németországban nem viselnek a katonalelkészek rendfokozatot (pedig ugyanúgy a Szentszékkel kötött megállapodás, ami biztosítja az ott szolgáló katolikus lelkészek munkájának legalitását.) Ujházi Lóránd hangsúlyozza is, hogy a zsinati szellem és az 1983-ban megszületett egyházjogi kódex is arra utal, hogy a klerikusok kerüljék a világi hatalomban vagy közhivatalban való részvételt. A rendfokozat ilyen értelemben megtévesztő és ellentmondásos üzenetet hordoz. (Érdekes magyarázattal szolgál Ravasz–Galik–Fedor, akik szerint “a rangfokozat által (sic!) katonai módon fejeződik ki, hogy az adott hadseregnek is részei [nemcsak egy idegen államhoz is tartozó egyházé -szerk.], vagyis a tudomásukra jutott katonai adatok, titkok, stb. tekintetében a világi szuverén joghatósága alatt állnak.“)

Ha időben is szétnézünk, akkor elsősorban éppen a magyar példát érdemes szemügyre venni. Dr. Varga A. József: Katonák-katonalelkészek c. könyvében (143.o-) lehet olvasni egy érdekes történetet arról a helyzetről mi van akkor, ha a tábori lelkésznek nincs rendfokozata és milyen sokat változott a helyzet, amikor főhadnagy lett belőle.

Ám éppen itt jutunk el oda, ahová el szerettem volna jutni. A II. világháborúban ugyanis, ahogy a Varga könyvében utalás is van rá) a lelkészeknek a rendfokozati jelzés helyén egy egyenlő szárú kereszt volt, egyedülálló módon a zubbony karján jelezték a katonai rendfokozatukat. Vagyis volt nekik, ha kellett, és mégsem volt, ha nem volt muszáj.

A rendfokozat a katonai világ szerves része. Beleértve a pénzügyi vonatkozását (ki mennyi fizetést kap), a beosztásét (a felelősség és a munka jellege) és lehetne sorolni.

A rendfokozat nagyban segítheti egy tábori lelkész “lobbi” erejét. Egy osztrák tábori lelkész beszámolója szerint egy másik ország zászlaja alatt szolgálatot teljesítő, ám rendfokozattal nem rendelkező paptársának ő tudott autót igényelni egy külszolgálaton, mivel azt csak rendfokozatra adták ki, egyébként civilnek számított, és nekik nem járt.

Levonva a következtetést: a jelen helyzet világi jogi, egyházi jogi értelemében, a praktikum szempontjából az út szabad lenne változtatni a rendszeren, és minden szempontból koherensebb, sőt célravezetőbb lenne, ha a tábori lelkészek bár rendelkeznének rendfokozattal, ám ezt nem vagy más módon jeleznék mint a többi katona esetében.

Ez utóbbira egyébként a legközelebbi (nemcsak térben) példa az osztrák. Ott ugyanis van rendfokozattal hordható és pusztán állományjelzéssel hordható egyenruhamód is.

Reklámok