“Végül hallgatunk, felállunk és kilépve az ajtón a zajos fogadás forgatagában találjuk magunkat. Ez – így a százados lelkész – éppúgy az élet része, mint amit Krisztus előtt térdelve elképzelünk magunknak. Hálásan ölelem át, amiért egy mondattal feloldotta bennem a templomi környezet és a külvilág zsongása között támadt feszültséget.”

Mintha egy festmény lenne Lázin Miklós András cikke, ami a Koszovóban szolgáló magyar katonákról szól. Ami azt illeti ez jó és rossz értelemben is igaz a cikkre. Mindenki ítélje meg maga.
http://magyarhirlap.hu/cikk/10247/Koszovoban_szeretik_a_magyar_katonat

Advertisements