A bejegyzés címe egy doktorit érne meg, én most csak a margóra szeretnék egy szösszenetet belinkelni Szlankó Bálint (aki írta a Maximum nulla áldozattal c. könyvet) blogjából.

Miért harcolnak az emberek egymás ellen felekezeti alapon Szíriában, Irakban és ehhez hasonló polgárháborús helyeken a Közel-Keleten? Jellemzően nem azért, mert valóban lerendezhetetlen teológiai nézeteltéréseik lennének, például azt illetően, hogy pontosan hogyan kell imádkozni (a síiták és a szunniták máshogy imádkoznak).

Aztán amikor ezek a nemzetállamok összeomlottak, az egyébként is gyenge nemzeti identitás értelmét vesztette, és az emberek azokba az identitásokba kezdtek kapaszkodni, amitől a legtöbb biztonságot remélték: ezekben a konzervatív országokban pedig ez az identitás a vallás. Így lesz az irakiakból síita és szunnita, a libanoniakból keresztény és muszlim, és a többi. Pontosan úgy, ahogy jugoszlávból bosnyák, szerb és horvát lett, holott a nyelvük valójában ugyanaz.

A többi a blogon…

Advertisements