Áldott Tavaszi Áttörés

A legjobb hadgyakorlat a közelgő orosz hadsereg okán, ha a magyar katonák megtanulják a következő mondatot: Вот ключ к казармам. (kb. íme a laktanya és a kulcs hozzá).

A maró gúnyt az ukrán hadsereg példája adja, akik ésszerű döntéseket hoznak azáltal, hogy emberéletek tucatjait mentik meg a laktanyáik feladása által, felesleges vérfürdő helyett.

Persze el lehet játszani számokkal – még ha a wikipedia nem is pontos – nálunk 58 db T-72-es harckocsi van, az ukránoknak 1196 db. (és nem is szólva a többi típusú tankokról, például a T-60-ról, amiből nekik 2279 db van. Nekünk 0 db, illetve, hogy 15 db T-72 aktív hazánkban.) Ukrajna élőerős katonaállománya 245.000 fő, (+1 millió(!) tartalék), hazánkban ez 29.700 fő (? tartalék).    Oroszországnak T-90-ből (ami egy nagyon szuper T-72-nek is felfogható) 266 db van, sok más harckocsi mellett, de pl. T-72-ből 9944 db van. Katonaállománya több mint 1 millió fő (+ 1,5 millió tartalék).
Adatok: wikipedia

Ha tehát a számokat nézzük, (de akár a technikát is), akkor egy módszer van csak, ami az orosszal vetekedhet a gerilla hadviselés (lsd. Afganisztán). Reguláris erők összecsapása tekintetében az oroszoknak csak a világ nagyhatalmai komolyan vehető ellenség. De hát melyik nyugati köztársaság az, amelyik gerilla módszerekre tanítaná a katonáit? 

Persze mindezt ne kritikának vegyük, pusztán a jelenlegi világpolitikai helyzet abszurditásának. Ha az oroszok felé szeretnének demonstrálni bármilyen magyar hadgyakorlattal, biztos, hogy nemzetközi lenne a, így viszont nem erről lehet szó. Önmagában viszont létszámban (1.500 fő) és időtartamban (50 nap) nem lehet szégyenkezni valónk.

A gyakorlatot (Tavaszi Áttörés) a tatai helyőrség parancsnoka nyitotta meg és egy református tábori lelkész Szabó György alezredes áldotta meg. Önmagában üdvözlendő, hogy egy katonai gyakorlatot megáldanak, ám inkább az, ahogy a cikk maga fogalmaz:

“A megnyitót követően Szabó György alezredes, tábori lelkész megáldotta a gyakorlaton részt vevő katonákat. “

Valóban, a katonákat és nem a gyakorlatot. Ez nagyon fontos!

Sokan félreértik ezt, pedig az áldás nem arról szól, hogy a katonák hatékonyabb katonák legyenek.

“Az áldás szentelmény, mellyel az Egyház Isten kegyelmét kéri az emberekre, ill. tárgyakra, hogy azok a lélek számára az üdvösség”eszközeivé váljanak. ” – Katolikus Lexikon

Hogyan lesz egy katona az üdvösség eszköze? Például úgy, ahogy egy ukrán katona döntött, hogy nem kezdi el a vérfürdőt. Akár úgy, ahogy Dávid győzött? Góliátot megölte, de a hadsereg többi tagja életet nyert. Tény, hogy a fegyveres katona kezében minden háborúban óriási felelősség volt. Ahogy a Schindler listájában elhangzott: az erő nem az, hogy képesek vagyunk megölni valakit, hanem abban, hogy megtehetnénk, de nem tesszük.

Református lelkész révén a tárgyak nem kaptak áldást. Ez katolikus jellegzetesség. Ám a katolikus gondolkodás is egyértelművé teszi: nem a dolog lesz szent és hatékony, hanem a tárgy marad az, ami, de eszköze lehet az azzal kapcsolatba kerülőnek az üdvössége elérésében. Ilyen értelemben már nem furcsa egy harckocsi megáldása sem, vagy akár egy gépkarabélyé. Pedig gondoljunk bele egy történetbe: a délszláv háborúban egy családfő töltött fegyverrel ült otthon, miközben 3 gyermeke és felesége az egyik kis szobában szorongott. Amikor egy korábbi szomszédja betört hozzájuk, hogy egy kézigránátot hajtson be közéjük, a családfő egy lövéssel kivégezte. Vajon a fegyver eszköze volt valami nagyobb jónak, vagy sem?

Egyszerű? Nem.