Keresztények az izraeli seregben.

Izrael sok szempontból hasonló Szaúd-Arábiához. Bár utóbbiban csak muszlimok élhetnek (kevés kivételtől eltekintve), addig Izraelben más vallásúak is, mégis a vallás határozza meg az ország identitását mindkét esetben. Ennek egyik kifejezője éppen a politika, a meghatározó pozíciók betöltése adott vallású emberekkel, a jogszolgáltatás, a vallási bíróságokkal stb. Talán sokaknak eszébe sem jut, de a Vatikán is ebbe a körbe tartozik.
Vatikán azonban túl kicsi, Szaúd-Arábiában (szinte) csak muszlimok vannak, így egy érdekes kérdés, hogy egy vatikáni teokráciától, vagy egy szaúdi abszolút monarchiától nem túl távol lévő zsidó köztársaságban hogyan tudnak élni és beilleszkedni a más vallásúak. Nehéz ügy ez, hiszen Izraelben a hivatalos iratok is nyíltan tartalmazzák az etnikumot. Bármilyen furcsa, de a muzulmán és a drúz mellett akár egy útlevélben szereplő nemzetiség neve is szerepelhet, és persze az is, hogy keresztény.

Katonai szempontból van egy érdekes cikk, mely az izraeli keresztény lakosság önkéntes katonai szolgálat iránt feléledő vonzalmáról ír. Ennek oka éppen abban keresendő, hogy jobban bele tudjanak olvadni a zsidó dominanciájú országba, azáltal, hogy bizonyítják elkötelezettségüket országuk iránt.

Bár Izraelben egy keresztény a maga szertartása szerint eltemettetheti halottját, de csak saját temetőjében, zsidóval együtt (a zsidó törvény: háláchá szerint) semmiképp. Ráadásul nehezíti a dolgot, hogy csak tábori rabbik szolgálnak az IDF-ben, – és sajnos a linket már nem találom -, de azt olvastam korábban, hogy nem zsidó katonáknak nem is jár katonai temetés.

Az izraeli keresztények tehát nincsenek jó helyzetben, de legalább nem megfutamodnak, hanem példát mutatnak.