Egyre inkább téma lesz 2014 felé haladva a NATO (és sok más katonai formáció) kivonulása Afganisztánból. Persze a katonai helyzet bonyolultabb annál semmint ilyen egyszerűen el lehetne intézni, mégis tény, hogy nagyon sok amerikai (USA) (hogy más nemzeteket ne is említsek) katona fog hazatérni otthonába. Azért emelem ki az USA katonáit, mert tény, hogy németek, britek stb. is kivették részüket a harcból, azért egyértelműen az USA katonái vettek részt a legnagyobb számban a háború sűrűjében.
A nagy kérdés nemcsak a logisztikát foglalkoztatja, hanem a lélektant is. Számos katona, aki késő gyerekkorától fiatal felnőttkoráig mást sem csinált csak katonáskodott, harcolt most hazautazhat 20-as évei végén, 30-as elején és nekiláthat egy teljesen ismeretlen és idegen életformának. Egy cikk éppen ezzel foglalkozik. Az író megállapítja (pszichológusok véleményére alapozva), hogy a többség megtalálja saját (új) útját. Ám tény, hogy akik fizikai, illetve pszichikai károkkal tértek haza nem sok eséllyel indulnak el új útjukon.

Ám még azoknak sem lesz egyszerű dolga, akik sérülés nélkül úszták meg a missziót. Lélektani vizsgálatok szerint – írja a cikk – kiderült, hogy az agy nagyon ügyesen áll rá a háborús viszony éberséget kívánó formájára. “Mint egy drog” olyan ez. Nagy kihívás előtt állhat tehát minden katonát visszafogadó nemzet, de különösen az USA, akik a vietnámi háború után kineveltek egy új háborús nemzedéket.

 

 

Advertisements