Önkéntelenül is sokat írok tábori lelkészekről, pedig a blog nem kifejezetten róluk, hanem a harc és spiritualitás témájáról szól. Nem véletlen, hiszen ők eme két fogalom hordozó és megvalósító eszközei. A tábori szó már önmagában hagyományőrző, úgy ahogy például a tábori orvos szó is. Az aktív beosztásúaknál ugyanis inkább katonalelkészekről beszélhetünk.

Volt egy idő, amikor Magyarország a huszárairól volt híres. Ahogy a katonaság minden területéről megőrizhetünk emberi és lelki értékeket, úgy a huszárságtól is tanulhatunk. A hagyományőrzők egyik legnagyobb tette az, hogy azokat az elemeket örökítik tovább abból, amit megjelenítenek, amelyek építenek minket embereket. A huszárokhoz sem csak jó dolgok kötődnek, ahogy a katonasághoz sem. Ám a sok jót átélni képesek igazán fontos elemei egy társadalomnak.

A szó ilyen értelemében vett tábori lelkészek tehát azon hagyományőrzők, akik amúgy lelkészek is. Ők azok, akik katonai hagyományőrzők csoportjában betöltik a spirituális teret. Ha jól csinálják, amit tenniük kell, akkor saját csoportjukban nemcsak lelki vezetőként, hanem egyfajta szellemi és lelki energiaként járják át a közösséget.

Egy jó példának tűnik Hatos Mihály torjai plébános, aki ezt nemcsak üres címként, hanem érezhetően büszkén viseli. Na nemcsak az egyenruhát, hanem a tábori lelkész címet is.

Advertisements