Szent IstvánSokszor úgy tekintünk Istvánra mint valami mitikus alakra. Joggal, hiszen a róla fennmaradt legendák mesés képet festenek. Ám sok (nem ritkán önjelölt) történésznek adnak alapot arra, hogy egy teljesen más István király kerüljön a lelki szemünk elé.

Szent Királyunk ábrázolásai egy erős, magabiztos uralkodót és hadvezért jelenítenek meg. Ő a mesebeli Edvard Stark,-  aki egyszerre volt a jóság és egyenesség megtestesítője -, mégis keménykezű uralkodó, aki ha kellett, nem ijedt meg attól, hogy véres legyen a keze. Ezen jellemzők, amelyek minden katona védőszentjévé emelték.

Szent István ragaszkodása hitéhez, Szűz Máriához való viszonya ugyancsak érdekes kérdéseket vet fel. István királyunk ereje ugyanis nem abban mutatkozik meg, hogy az országunkat védi minden erejével, és Istent ehhez a harchoz hívja segítségül, hanem abban, hogy imádságaiban a helyes döntésért könyörög. (részletesebben ajánlom Heidl Görgy blogjának egy bejegyzését.)

A mai kis létszámú, békefenntartó missziókban szolgáló katonák számára István ugyanúgy lehet példakép. Nem győztes háborúi, nem is erőskezű személye miatt, hanem hite miatt.

Isten Országa a lelkekből árad az anyagi világra. Szent István nemcsak tett ezért, hanem tudta is, hogy az anyag pusztán eszköz, amit talán nem is helyesen használ fel egy nagyobb cél érdekében. Ám, ahogy ezt Erdő Péter bíboros beszédében is megvilágította:

Ha arra várnánk a saját helyünk megtalálásához, hogy a létező világmindenség minden részletét pontosan kiismerjük, ehhez valószínűleg nem lenne elég az emberiség egész története. De Szent István a hitet választotta.

Advertisements