Katonák és papok is voltak az árvízen, ahogy számos civil szervezet és önkéntes is. Előző bejegyzésemben kellő kritikával láttam el az eseményt. Már kicsit utólag nézve megszépült picit bennem a dolog. Nem utolsósorban azért, mert Németországban (ami jóval nagyobb hadsereggel is bír) a tábori lelkészek honlapján nem lehet olvasni semmit arról, hogy ott mi történt az árvíz miatt, ellenben jó nyugati módon pénztámogatásra számítanak. Nagyon jó, hogy hazánk lelkészei kint voltak a gátakon, ugyanennyire örülök neki, hogy a zsákolás mellett saját szakmájukban is hasznosították magukat, és lelkigondozással is foglalkoztak. Továbbra is azt gondolom, hogy utólag jobb beszámolni ezekről, hacsak nem figyelemfelhívás miatt jelenik meg róla valami. Hiányérzetem van egy picit, hogy katolikus részről nem olvastam az alkalomra felajánlott miséről – és itt nemcsak a katonalelkészekre gondolok -, ám itt is lehet, hogy az én tájékozatlanságom a döntő.

Íme katonalelkészeink tevékenységei:
http://www.taborilelkesz.hu/rovatok/hirek/katolikus-tabori-lelkeszek-az-arvizi-vedekezesen/
http://www.taborilelkesz.hu/rovatok/hirek/reformatus-tabori-lelkeszek-az-arvizen/
http://www.taborilelkesz.hu/rovatok/hirek/tabori-lelkeszek-ujabb-napja-az-arviz-sujtotta-teruleteken/

Missziós beszámolókból olvastam, hogy az egyházi együttműködés műveleti területen is működőképes. Kíváncsi lennék, hogy egy-egy lelkész – ill. tábori lelkész – fel tudta-e venni egy-egy település lelkészével (plébánosával) a kapcsolatot, hogy a helyi katonáknak segítsenek helyet adni, esetleg csak kinyitni nekik a templomot. Erről sajnos nem olvasni, ami nem jelenti, hogy nem történt meg, de az biztos, hogy sok településen olyan lehetett a több száz katona látványa, mint utoljára a világháború idején. Izgalmas, ha belegondolunk.

Reklámok