Kicsit stílusosan mondhatnám, hogy már a csapból is az árvíz folyik. A TV riporterei is hozzák a formájukat: “A Duna kiszorítja a vizet”, – ez már ilyen, saját magát szorítja ki…  vagy “páncélozott járművek érkeznek, hogy kivontassák a megkerekedt harckocsikat.” – no komment.

Elgondolkodtat a sok reklám és az, hogy az állami TV-ben szinte csak a fegyveres testületek munkájáról lehet hallani.

Persze tény, hogy az önkéntesek bizonytalanok: akkor jön, amikor akar, és akkor megy, amikor akar. A katona vezényelve van, és pont. Másfelől a fegyveres szerveknek részint ez az alaprendeltetésük, ezért is furcsa miért is akkora dolog ez? Másfelől az egyik riport alany megfogalmazta, hogy miközben a katonák és rendőrök megfeszített erővel építik a nyúlgátakat, addig az ő értékeire nem figyel senki.  Ez is a fegyveres testület dolga lenne.

Nyilván amíg tart az árvíz nem méltányos erős kritikát megfogalmazni, főleg nem a dolgozó katonák (rendőrök stb.) miatt sem, hiszen ők parancsra elhagyták otthonukat, családjukat úgy, hogy talán nem is tudják, hogy egy nap vagy egy hét, vagy akár több időre nem térhetnek haza.

Most, amikor megláttam, hogy már a tábori lelkészek is azt hirdetik, hogy együtt lelkigondozzák az árvíz sújtotta lakosságot és segítik a katonák munkáját elgondolkodtam újra: vajon erről nem lenne célszerűbb halkan, utólag beszámolni. Vajon csak meglovagolják a kampányszerű összfeladatot, vagy valami kisebbségi komplexus hozza elő belőlük a “nekünk itt a feladat végre, bizonyítsunk” formát?

Semmi bántás, puszta korrekciós gondolat az enyém. Úgy gondolom ugyanis, hogy jó, ha a lelkészek a katonáik és a lakosság körében vannak és mindezt látható módon teszik, ám a reklám nem teszi ízlésessé ezt. Mindezek mellett fenntartom a tévedés lehetőségét is, talán utólag másképp gondolom, most azonban úgy érzem, hogy míg kolontáron aluldolgoztunk, most messze felülcselekedünk, a tábori lelkészek kapcsán ugyanez a helyzet az ottani jelenlétükről alig lehetett olvasni, az itteniről annál inkább.

ui.: ha valaki megkérdezné szerintem hogyan kellene csinálni? Nos, fent már írtam, hogy utólag; de akárhogy is, szerintem hitelesebb, ha nem magukról írnak, hanem egy lakos vagy egy katona köszöni meg a munkájukat, vagy akár csak említi őket mint fontos elemet eme nagy munkában, különösen ha nem a zsákpakolásban említik őket majd kitűnőnek.

Advertisements