Korábban írtam már arról hogyan jelennek meg tábori lelkészek a katonai egészségügy világában, ami korábban talán még hangsúlyosabb volt mint manapság. 
Afganisztánból hazatértek a PRT magyar katonái, így talán kicsit több figyelem kerülhet a kisebb még kint maradt katonákra. 
Nemrég a honvedelem.hu honlapon is megjelent egy cikk, hogy a vezérkari főnök meglátogatta a Mazar-i-Sharifban lévő német vezetésű katonai kórházat. 
Egyetlen szépséghibája a beszámolónak, hogy a vezérezredes úron kívül más magyar nem volt a képeken. 
Ez nyilván egy dolognak volt betudható: a magyar katonaegészségügyisek nyakig a munkába vannak temetkezve! 
Sajnos erről a szolgálatról még a külföldi médiumok is csak mértékkel számolnak be, ám vannak egészen feltűnő kivételek. 
Ebből bepillatnást nyerhetünk abba, amibe a hazai médiumok által nem: a gyógyító munka kihívásokkal teli feladatába.
Egy magyar orvos vélhetően egy civil német kórházban is tátva maradt szájjal járná körbe a kórház létesítményeit, hát még egy ahhoz képest is nagyságrendekkel jobban felszerelt katonai kórházban. Míg itthon örülhet egy sebész, ha a sebhez cérnát talál, addig a katonai kórházban azt kérdezi a nővér, hogy a több tucat fajtából melyiket? 

Két (+1) youtubeon lévő videót ajánlanék, az elsőt azoknak, akik röviden szeretnének belelátni az ottani munkába, pontosabban a (1) Salerno Hospitaléba, ami Khostban települt. A (2) második egy 3/4 órás film a kandahari repülőbázis kórházáról, ami köztudottan az egyik legveszélyesebb “környék”. Ráadásként (+1) egy kicsit laposra sikeredett riportot a bagrami katonai kórház tábori lelkészi ellátásáról, mely több azért mint a semmi.

Reklámok