Korábban írtam már arról hogyan jelennek meg tábori lelkészek a katonai egészségügy világában, ami korábban talán még hangsúlyosabb volt mint manapság.
Afganisztánból hazatértek a PRT magyar katonái, így talán kicsit több figyelem kerülhet a kisebb még kint maradt katonákra.
Nemrég a honvedelem.hu honlapon is megjelent egy cikk, hogy a vezérkari főnök meglátogatta a Mazar-i-Sharifban lévő német vezetésű katonai kórházat.
Egyetlen szépséghibája a beszámolónak, hogy a vezérezredes úron kívül más magyar nem volt a képeken.
Ez nyilván egy dolognak volt betudható: a magyar katonaegészségügyisek nyakig a munkába vannak temetkezve!
Sajnos erről a szolgálatról még a külföldi médiumok is csak mértékkel számolnak be, ám vannak egészen feltűnő kivételek.
Ebből bepillatnást nyerhetünk abba, amibe a hazai médiumok által nem: a gyógyító munka kihívásokkal teli feladatába.
Egy magyar orvos vélhetően egy civil német kórházban is tátva maradt szájjal járná körbe a kórház létesítményeit, hát még egy ahhoz képest is nagyságrendekkel jobban felszerelt katonai kórházban. Míg itthon örülhet egy sebész, ha a sebhez cérnát talál, addig a katonai kórházban azt kérdezi a nővér, hogy a több tucat fajtából melyiket?